Google vér és Samsung váz - szinte tökéletes a Nexus S

Nexus S - a név, mely önmagába foglalja mindazt, amit a Google az Android operációs rendszerrel képvisel a mobil piacon, valamint azt, amit a Samsung nyújt, ha high-end smartphone-okról van szó. Az elmúlt hetekben az egykori zászlóshajó HTC Nexus One utódját teszteltük.

“Nagy, nehéz, vastag, böszme” - általában ezen szavak valamelyike hagyta el azok száját, akik megfogták a telefont. Ennek talán egyik oka, hogy a 4”-os kijelző már önmagában is tekintélyt parancsol, de a fizikai gombok hiánya, valamint a négy érintőgomb alapértelmezett kikapcsolt állapotban jelentősen növelik a telefon méretét, látszólag. Ügyes optikai trükk.

Azzal is egyet kell érteni, hogy nem egy pehelysúlyú versenyzővel állunk szemben - mind fizikai súlyát tekintve, mind tudását. A 129 gramm akár a zsebben, akár a kézben érezteti magát, de nem mondanám, hogy kifejezetten kényelmetlen lenne tartani, vagy zsebben hordani.

A telefon 123.9mm magas, 63mm széles, valamint 10.88mm vastag - ez utóbbi sajnos tényleg nem emeli az élmezőnybe, különösen a Galaxy S II megjlenésével, de ezt csak a telefon egyetlen pontján éri el. 

A kialakítás kicsit rendhagyó, egy enyhe ívet kapott a vonalvezetés, így nyilván ellensúlyozni kellett mindkét oldalon a hátlapot, hogy ne billegjen, illetve stabil legyen. Erre a feladatra a készülék alján található hupli szolgál, amely az asztalra fektetve észrevehetetlen, míg sem kézben, sem zsebben nem zavaró egyáltalán.

Mint már említettem, fizikai gombokat az előlapon nem találunk. Oldalsó gombokban sem mondhatni, hogy túlzásba vitték volna a tervezésnél: mindössze a hangerőt változtathatjuk, valamint ki/be kapcsolhatjuk a telefont, zárolhatjuk a képernyőt. Ezen gombok nem állnak el, így szinte észrevehetetlenek szemből - azonban ami mindenképp hiányzik, az a kamera gomb.

Újabb furcsaság a hátlap lepattintásánál fogad minket: a telefon alján található a jack, valamint a töltő/USB csatlakozó, mely bármely újabb Samsung eszköz töltőjével/kábelével kompatibilis. A lepattintást tehát fent kell elvégezni. A telefon könnyen és gyorsan megadja magát, de nem kell aggódni, magától nem esik darabjaira.

Miután eltávolítottuk a hátlapot, szembeötlik az akkumulátor, melynek kiszedéséhez a két szélén kell egyszerre megfognunk a telepet. A SIM kártya behelyezéséhez azonban nem kell eltávolítani, könnyedén becsusszan a helyére (visszafelé kénytelenek leszünk azonban kivenni az akkumulátort).

Aki a memória kártya helyét keresi, ezúttal nem jár sikerrel: a 16Gb beépített memória nem bővíthető tovább. Tegyük vissza a hátlapot, mely szinte magától pattan a helyére, és a szürke mintán lágyan megcsillan a Google felirat. Most, hogy minden a helyén van, kapcsoljuk be a telefont...

Az első bootolás kb. 30 másodpercet vesz igénybe, mire feleszmélünk, már a zöld Android fogad minket a telepítővarázslóval. Jelentkezzünk be Google fiókunkba, vagy regisztráljunk egyet. A telefon 3G kapcsolattal 1-2 perc alatt összegyűjti az információkat a Google szerverekről, feltelepíti a korábban letöltött programjainkat (amennyiben engedélyeztük a backup funkciót korábban). A biztonság kedvéért adjunk neki még egy restartot. Sajnos root nélkül ehhez előbb ki kell kapcsolni a telefont teljesen, de ezzel együtt sem tart tovább a művelet 15 másodpercnél. Ez, akárhonnan nézzük, impozáns.

Miután feloldottuk a képernyőt, az alap Gingerbread launcher fogad minket. 7 homescreen, pár alap widgettel felpakolva. Talán az egyetlen pozitívuma, hogy a hármas csoportot hosszan nyomva gyorsan ugorhatunk akármelyik képernyőre, de ennél több testreszabhatóságot nem nyújt. De még mielőtt nekiállnánk saját kedvünk szerint átszabni, nézzük meg a beállításokat.

A legfontosabbal kezdeném: a telefon tartalmaz magyar nyelvet (persze a szokásos helyenként érdekes és meghökkentő nyelvi brillírokkal). Tehát aki nem ért angolul, vagy nem szereti az angolt, kedve szerint választhatja anyanyelvünket, de szinte bármelyik világnyelv elérhető.

A beállítások nem hoznak sok érdekes vagy különleges dolgot, de azt a párat kiemelném: a Wireless & Network résznél be-, illetve kikapcsolhatjuk az NFC (Near Field Communication) chipet - tovább húzza az akkumulátor, plusz nem igazán találtam sem a városban, sem a boltokban NFC tag-eket, így sok hasznát nem vettem. A jövőbeni alkalmazási lehetőségek viszont bíztatóak, így jó pont, hogy a telefonban van ez is.

Az előlapon, a kamera mellett található fényérzékelő lehetővé teszi, hogy a telefon automatikasn, a külső fényviszonyokhoz állítsa a kijelző fényerejét. Hasznos funkció, és különösebben az akkumulátort sem eszi jobban, mint ha manuálisan állítgatnánk folyton.

Kényelmi funkciót biztosít az Accessibility menüpontban bekapcsolható funkció, mely lehetőséget ad arra, hogy a Power gombbal befejezhessük a hívást. Mivel még nem volt hardveres gombokkal nem rendelkező telefonom, így kicsit szokatlan volt a telefonálás, de erről később.

Akit kicsit jobban érdekli, mi van a kezében, az az About alatt megnézheti az Android verziót, a kernelt, stb. szokásos dolgokat. Első bekapcsolás után a telefon azonnal felajánlotta az éppen aznap Nexus S 4G-re kiadott OTA (Over The Air) 2.3.4 frissítést, így igazán nem panaszkodhattam.

Talán más “extra” nem is volt a beállításokban, így már rutinból, 1-2 perc alatt teljesen személyre szabtam a Nexus-t. Ezután jött egy kis csalódás, amit egy másik követett.

Korábban már írtunk a Notification Toggle alkalmazásról, mely az értesítési területre tesz kapcsolókat. Számos gyári Android ROM is tartalmaz ilyet (pár LG-n, és főleg Samsung-okon láttam), a főzött ROM-ok pedig szinte egytől-egyig. Roppant kényelmes és hasznos kis extra, ezért is lepődtem meg, hogy a Google a saját telefonjából kihagyta. Sebaj, gondoltam a Notification Toggle majd megoldja. Sajnos azonban a Nexus S értesítési területe nem támogat több párhuzamos Click eseményt egy sávban (programozásban így adhatjuk meg, mely területre kattintással mi történjen), így egy sorba nem tehettem a kapcsolókat, több sorban pedig gyakorlatilag szétbombázta az egész területet. Egy kényelmi funkció oda. Sebaj, ezután gondoltam jöhet a nagy testreszabás.

De még előtte gyorsan átfutottam az előtelepített programokat: hatalmas jó pont a Google-nak, ugyanis a telefon Facebook nélkül érkezik! Talán ez is jelzi, hogy komoly, profi felhasználásra tervezték (avagy a Google a saját telefonján nem akarja a konkurenciát látni - így vagy úgy, nálam ez hatalmas piros pont). A felhozatal a szokásos: Maps, Places, Latitude, még Google Earth-öt is kapunk. Bónuszként jön a ThinkFree Office, ami az ingyenes alkalmazások minden “jóságával” is megajándékoz minket. A görög betűkkel tűzdelt képleteket nem szereti, de szöveg megjelenítésére tökéletes. Gyors körút a Marketen, Maps frissítés, Docs letöltés, és még kerítettem egy file managert.

Most, hogy az alapok adottak voltak, tényleg elkezdtem teljesen testreszabni. Ez nem csak a saját kényelmi céljaimat szolgálta, de nyilván jobb képet ad a telefon képességeiről is, ha nem az optimalizált, direkt rá fejlesztett alkalmazások vannak csak rajta.

Most is a LauncherPro mellett döntöttem, mivel számomra tökéletes, ráadásul a Spica-ról csak áthúztam a backupolt beállításokat, így gyakorlatilag 1 perc alatt egyezett a “skin” is. Az igazi erőpróba ezután következett: 7 homescreen, automatikus forgatás, és mindegyik tömve widgetekkel. Ha még ez nem lett volna elég, egy WidgetLocker Lockscreen-t is kapott, valamint élő hátteret, hátha feladja. A csilli-villi homescreen lapozó effektek már csak hab voltak a tortán. De nem. Bár a telefon érezhetően lassult (“szaggatott” a váltások között), ugyanolyan reszponzív és használható maradt. És még így is volt legalább 60, de átlagosan 80 megabájt szabad RAM. Az első próbát hősiesen kiállta.

Miután lepucoltam minden felesleges dolgot, beállítottam a “hétköznapi használat” módot: időjárás widget, Honeycomb Clock widget, erőforrás-indikátor widgetek, valamint toggle widgetek (WiFi, Bluetoooth, GPS, Sync, Flashlight).

Következő a YouTube alkalmazás volt. Itt igazán nem volt mit szadizni, a kérdés a képminőség és a hang volt. A HQ nem szaggatott, a hangot pedig mobilos vizsonyokban kiemelkedőnek ítélném (elég kényes vagyok az ilyenekre). Talán itt látszott először az ívelt kialakítás előnye, ugyanis mintha kevésbé tükröződött volna a napfénytől - de erre nem mernék esküdni.

A sort az alap Google alkalmazásokkal folytattam. A Maps-szal a Latitude gond nélkül működött, a Check-in funkció hibátlan, gyorsan hozza a találatokat, a GPS pedig maximum 10 másodperc alatt 60 méteres pontosságra bemér minimum (erre később általában nem kellett ennyit várni). A Docs is gördülékeny volt, semmi gond nem adódott a használat során. A GMail is teljesen kooperatívnak bizonyult, azonban a gyári billentyűzet számomra roppant kényelmetlennek bizonyult - egyszerűen szinte folyamatosan félreütöttem. Bár nagy pont a Google-nek, hogy hosszan nyomás esetén az alternatív karakterek jelennek meg és választhatóak.

A gépelés során viszont érződött a hardveres gombok hiánya, először szokatlan volt az ujjal keresés módszere, ám a 10. levélnél ez már szinte magától ment. Mindenesetre a Better Keyboard-ot felraktam, mivel sokkal több funkcióval bír, mint a gyári. 

Így most már végleg nem foghattam semmit a telefonra, ha valamit nem úgy csinált, ahogy én akartam. De úgy gondolom, hogy a teszt lényege nem az, hogy gyári beállításokkal mit tud, hiszen mindenki testreszabja valamilyen szinten (más kérdés, hogy én szinte mindent lecseréltem, amit lehetett).

Ezután már csak egy funkció volt hátra, mielőtt a másik sarkalatos pont következett volna: a kamera. Azonban előbb telefonáltam egy párat, hiszen a fene megette, ha veszek egy 120.000 Forintos (ajánlott bruttó fogyasztói ár) telefont, amivel mindent lehet, csak telefonálni nem.

A telefonkönyv gyorsan betöltötte a neveket (~150), gond nélkül kiválasztottam kit szeretnék hívni. Itt szeretnék kitérni a nagy kijelzőre, mivel a nagy felbontás lehetővé tette a nagyobb betűket, és számomra egyszerűen tökéletesen nézett ki az UI (sok, kisebb kijelzős Androidhoz viszonyítva).

Miután megkezdődött a tárcsázás, a fülemhez közelítve a távolságmérő magától kikapcsolta a kijelzőt. Ha elhúztam a fejemtől, vissza - ekkor vált láthatóvá a “piros gomb”, amit a Power gombbal is helyettesíthetünk. Azonban arra nincs mód, hogy felvételhez ne kelljen elhúzni - bár az auto answer funkció ezen is segíthet.

Talán az egyetlen gond, hogy a telefon hívás közben halk (bár én azt szeretem, ha van hova/honnan állítani), így számomra egy kicsit alacsony volt a maximális hangerő. Viszont a kihangosítón történő beszélgetés egy 4*3 méteres szoba minden pontjából gond nélkül lezajlik, anélkül, hogy ordibálni kéne. A másik féltől érkező zajokat is remekül szűri a telefon, például ami engem legjobban idegesít, a metró zaját alig hallani. Mintha ott se lenne. Bár panaszt kaptam arra, hogy a másik oldalon visszahallani mindent duplán (gyakorlatilag az illető hallotta kis késéssel, amit mondott), de állítása szerint ezt minden okostelefonnal tapasztalta. Az említett hangerő gondot pedig custom kernellel rootolás után lehet orvosolni, vagy az erre a célra készített alkalmazásokkal.

(A telefont mi nem rootoltuk, így a teljes kihasználást nem tudtuk elérni, de a gyári beállítások is tökéletesek bárki számára)

Ezután következett a kamera. Az előlapi kamera kb. 15 FPS-sel képes felvenni és közvetíteni, így egy átlagos webkamerának felel meg, amit laptopokban találunk. Sokat nem is időztem vele, különböző programokkal könnyedén használhatjuk MSN-hez, illetve egyéb IM programokhoz.

A lényegesebb az 5 megapixeles, vakuval felszerelt hátlapi kamera, melynek vakuja akár zseblámpaként is funkcionálhat. Tesztként készítettünk ár képet, illetve videót különböző körülmények között, melyeket a galériában, illetve lejjebb lehet megtekinteni. Amin nagyon meglepődtem, az a Dodó Kacsás kép: teljes sötétben, vakuval készült a kép, a körülményekhez képest pedig azt kell mondanom, az első (és talán legnehezebb) akadályt sikeresen vette.

Tűző napsütésben is szép képet készít, a színek is rendben vannak (a villamos direkt lett tesztalany, igyekeztünk olyan dolgokat választani, amit mindenki ismer). Nappal szemben egy fényképezőgéptől sem, telefontól pedig pláne ne várjunk csodát, így, mint az látható, a parkoló autók kicsit sötét alakokká váltak.

A fotók a Camera360 Pro 2.0 verziójával készültek (filtert nem használtam).

A videóknál mindegyik mellett láthatóak a körülmények, de nagy általánosságban kijelenthető, hogy a kamerát a gyors mozgás sem viseli meg, valamint gyakorlatilag minden zajt felvesz, ami érkezik a környezetből (sőt, talán fel is erősít minden hangot). A felvételek mind lakásban, este készültek a gyári alkalmazással, részletek a videóknál. A telefon 3gp formátumba menti a videókat. A YouTube alkalmazással pedig gond nélkül feltölthetjük azonnal, és meg is oszthatjuk barátainkkal.

FONTOS: a macskának nem esett bántódása! :)

Bár meglepett, hogy csak 480p-ben tud videót felvenni...

Mivel a böngészésről még nem esett szó, így most következzen ez. Még mielőtt belevágtam volna, gyorsan telepítettem az Adobe Flash-t. Itt következett az a pont, ahol végre felül tudtam kerekedni a telefon képességein.

A Flash és a teherbírás határait a Farmerama nevű játékkal feszegettem (mivel közel 100-150 egyidejű flash elemet jelenít meg és animál egyszerre), a telefon azonban közel 2 perc után feladta a harcot. Azonban ha ennyire nem vagyunk szadisták, nem lesz ilyen gondunk. “Hagyományos” tartalom pedig ugyanúgy olvasható, mint bármelyik PC-n vagy laptopon.

Divx, Xvid filmeket gond nélkül lejátszik. Erre is lehet különböző külső appokat használni, mint pl. a RockPlayer.

A giroszkóp fő tesztjéül végül az éjszakákat választottam, amikor is a Sleep as an Droid nevű, alvásmonitorozó ébresztőórát használtam. Gond nélkül rögzítette az esti forgolódásokat, az smart wake up (könnyű alvás esetén kelt fel, ha bekövetkezik az ébresztő ideje előtt - alkalmazás feature) hibátlanul működött.

Végül, de nem utolsó sorban pedig következzen a “legfőbb” szempont: az Angry Birds! Hiszen mit ér egy telefon, ha a dühös csurikkal nem lehet elpáholni a gonosz röfiket. Nos boldogan jelentem, mindhárom rész gond nélkül fut. További próbaként jó pár masszív 3D elemet tartalmazó játékot kipróbáltam (AirAttack HD, Battle Bears, Need for Speed SHIFT, stb...). Mindegyik gond nélkül futott, tehát attól sem kell tartani, hogy unatkoznánk az úton.

Ennyi nyüstölés után jogosan merül fel a kérdés: meddig bírja az akkumulátor? Nos. Én ekkora kijelző és az 1GHz-es CPU mellé kicsinek tartom az 1.500mAh-s akkut, de folyamatos használat mellett 6-8 órát gond nélkül ki kell bírnia (telefonálás, email, játék, fényképezés). Ha más nem, egy USB kábelt vagy póttöltőt tartsunk mindig magunknál, vész esetére. De az egy hét alatt egyszer nem merültem le teljesen, pedig extrém módon használtam.

A telefont a Samsung magyarországi képviselete bocsátotta rendelkezésünkre.