Két rendező, két megközelítés - Batman: a maszk mögött - Az őrült anarchista vagy a mániákus bosszúálló?

 

Az őrült anarchista vagy a mániákus bosszúálló?

Mint említettem, ahhoz, hogy ne gyenge utánzásnak tekintsük Ledger-t, meg kell viszgálnunk, mi a fő különbség a két karakter között. Egyetlen közös pontjuk, hogy mindketten Gotham-et akarják.

Burton Joker-ét a bosszú hajtja. Egyrészt a maffia felé, akik elárulták és kiadták a rendőröknek, másrészt Batman iránt, aki miatt azzá vált, ami.

Ezzel szemben Nolan olyan Joker-t mutat be, akit nem vezérel semmi. Nincsenek kész tervei, nem tudja, mi lesz a következő lépése, ő csak a káosz ügynöke. Nem érdekli a pénz, a saját törvényei szerint él, és egyetlen dolog különbözteti meg Batman-től: nincsenek szabályai. Ez a legnagyobb fegyvere a Denevéremberrel szemben, amit sokszor ki is használ, valamint ennek eredményeként öli meg később Rachel-t, mellyel beindít egy láncreakciót, amivel Harvey Dent-et, Gotham Fehér Lovagját lesüllyeszti a közönséges bűnözők szintjére, akit cask a bosszú és az igazság keresése hajt.

A másik fő különbség, hogy Burton filmjében Joker nem kifejezetten megfélemlítéssel akarta irányítani az embereket: inkább megmutatta nekik, hogy a vezetés képtelen jólétet teremteni számukra, míg ő egy utcai parádé keretén belül gyakorlatilag szórta a pénzt a tömeg közé. Ő meg akarta nyerni az embereket. Nolan Joker-e azonban terrorral tartja sakkban a várost, mivel az emberek soha nem tudják, mikor és hogyan fog lecsapni.

Sam Hamm történetének végén bezárul a kör, amikor is kiderül, hogy maga Jack Napier ölte meg Wayne szüleit, ezáltal ugyanabba a helyzetbe hozza Batman-t, mint amit a Batman Begins-ben láthattunk: bár a hőst megfosztotta attól, aki(ke)t a legjobban szeret, és a bosszú lehetősége felkínálkozik, mégsem szegheti meg azt az egyetlen szabályt, amely megkülönbözteti a bűnözőktől.

Bár Burton filmjében Joker végül meghal, Batman az utolsó pillanatig küzd azért, hogy megmentse az életét.

Új megközelítés, új zene

A másik sarkalatos pont, amin sokak vitatkoznak, az a zene. Tim Burton filmjeihez Danny Elfman komponált remek muzsikát, míg Chris Nolan számára Hans Zimmer készítette a zenei aláfestést.

Elfman egy sokkal komorabb, sokkal sötétebb tónusokkal megtűzdelt zenét írt, hiszen a film is ezt kívánta tőle. A lassú, mély dallamok tökéletesen illeszkednek a filmben látott, idősebb, komorabb, magába fordultabb Bruce Wayne-hez. Én magam sem tudnám elképzelni, hogy Hans Zimmer zenéje szóljon Burton filmjei alatt - annak ellenére, hogy nagy rajongója vagyok a német zeneszerző munkásságának.

Ezzel szemben Nolan egy új Batman-t mutatott be nekünk: egy olyan Bruce Wayne-t, aki fiatal, tapasztalatlan, impulzív, és ami a legfontosabb - még reménykedik. Nem érezhető rajta az a fajta komor beletörődés és feladás, mint Burton-nél (gyakorlatilag még elhiszi, hogy meg tudja változtatni a világot). Ezt a fajta lelki világot azonban nem lehet bús, komor, mély tónusokkal lefesteni, amit Zimmer remekül meglátott, és egy sokkal pörgősebb, gyorsabb, ám valahol még is egy kicsit sötét színezéssel megtöltött zenét komponált a filmhez.

Hasonlóan az előzőhöz, nem tudnám elképzelni, hogy Elfman zenéje szóljon Nolan filmje alatt - egyszerűen nem tudja lefedni azt a hangulatot, amit a film ad.

Összességében: a célom nem az volt, hogy megmondjam, melyik Batman film jó, és melyik rossz. Próbáltam rávilágítani, miben különböznek a filmek, mik az alapvető eltérések, melyeket figyelembe kell venni, amikor összehasonlítjuk őket.

Természetesen tisztában vagyok vele, hogy mindenkinek megvan a saját véleménye a filmekről, vagy arról, melyik rendező munkáját szereti jobban, és miért. Próbáltam semleges maradni, amennyire csak tudtam, de bevallom, nekem Nolan megközelítése közelebb áll a szívemhez.

Szívesen válaszolok a kommentekben feltett kérdésekre, illetve szívesen megvitatom a Kedves Olvasók véleményét is!

Megjegyzés: a cikkből szándékosan maradt ki Pingvin, Macskanő, valamint az olyan elemek, melyek nem jelentek meg (még) mindkét filmben, illetve Joel Schumacher munkái is okkal nem kerültek említésre.