Interjú Zoë Kravitzzel

K: Mesélj a „365 nap nyár”-ról, miről is szól ez?
V: Ez egy verseny. A Canon keresi azt a történetmesélőt, aki egy éven keresztül 365 új történetet akar átélni a világ minden táján. Azért társultam a Canonnal, hogy az embereket az „Live for the story” életfelfogás megvalósítására buzdítsam. Ennek az a lényege, hogy arra ösztönözzük az embereket, hogy életük minden pillanatát a legteljesebb mértékben éljék át, bármennyire is hétköznapinak tűnik az a pillanat. Nagyon élvezném, ha egy évet azzal tudnék eltölteni, hogy beutazom a világot és megosztom a naponta felkutatott történeteket.

K: Mi a szereped ebben a kampányban és miért pont téged választották erre a feladatara?
V: Megpróbálok mindenkit arra sarkallni, hogy vegyen részt a kampányban és ossza meg különleges történeteit. Mindenkinek vannak ilyen történetei, örökítsük meg tehát ezeket, hogy hogyan éljük az életünket! Készítettem egy videót, amelyben a saját történetemet mesélem el New York-i nyári élményeimről, amit itt lehet megnézni: http://www.canon.hu/live-for-the-story/ . Igazán szerencsésnek érzem magam, mivel én fogom elbírálni a beérkezett anyagokat, hogy kiválasszam a nyertest. Ha nem én lennék a döntőbíró, biztosan részt vennék a versenyben! Nagyon egyszerű az egész: csak annyit kell tenni, hogy megosztunk egy fényképet az Instagramon a hozzá tartozó történettel együtt a #LiveForTheStory és @Canon_hu tagekkel.

K: Mit jelen tulajdonképpen a „Life for the story”?
V: Arról szól, hogy szeressük életünk minden részét és mindig legyünk készek arra, hogy megörökítsük. Történetek mindenhol születnek. Minden pillanat fontos. Az „Élj a történetnek!” arra buzdítja az embereket, hogy megtalálják ezeket a különleges emlékeket, bárhol is vannak és bármit is csinálnak.

K: Te hogyan töltenéd el a 365 nap nyarat, ha nyernél?
V: A listám élén Japán áll, de biztosan körbeutaznám Európát is. Berlin az egyik kedvenc nyári helyem. Elképesztő egy város! Fantasztikus az éjszakai élet, inspiráló a művészete és lenyűgöző az életstílus! Berlinben nem ítélnek el az alapján, hogy ki vagy és milyen ruhát viselsz, ez szerintem üdítő. Oda vagyok még a spanyol és az olasz kultúráért is. Az embereknek itt a legjobb az életfelfogásuk és a szieszta a legjobb dolog, amiről valaha is hallottam! Szívesen elmennék még Izlandra és Buenos Airesbe Dél-Amerikában. Mindkét helyen voltam már, de nem töltöttem ott elég időt, ezért lenne még jó több történetet felfedezni ezeken a helyeken. Nagyszerű lenne, ha magammal vihetném a páromat is, de szerintem jobban el tud az ember merülni az adott kultúrában, ha egyedül utazik és muszáj a helyi lakosokkal megismerkednie.

K: Te mitől lettél nagyszerű mesélő?
V: A történetmesélés az életem, mindig is nagy mesélő voltam. Tíz éves korom óta mesélek történeteket fényképekkel, filmekkel és zenével. Akár filmet rendezek, akár képeket készítek az Instagramra vagy a családomat fotózom, történetmeséléssel örökítem meg és fejezem ki azt, ahogyan élem az életem.

K: New York-on kívül mik a kedvenc nyári emlékeid a világ más részén?
V: Legkedvesebb nyaraim egy részét Londonban töltöttem el. Londonban nehéz üres padot találni a parkokban nyáron, mindenki igyekszik kiélvezni a napsütést. A britek nagyon tudnak élni! Van jó pár barátom Londonban, szeretek átrepülni Angliába, hogy velük lógjak.

K: Milyen fotókat szeretsz a legjobban készíteni és van-e egyéni stílusod?
V: Nem tudom, hogy van-e saját fényképező stílusom, nem vagyok profi fényképész. Nekem ihletre van szükségem ahhoz, hogy fényképezzek. Valaminek történnie kell. A fénynek különös módon kell ragyognia vagy valami olyan dolgot kell látnom, amitől úgy érzem: hű, elő a fényképezőgépet, ezt le kell kapnom!

K: Hol keresel inspirációt a mindennapi életben?
V: Az a jó itt New Yorkban nyáron, hogy egyszerűen az utcán is találhatunk inspiráló dolgot. Télen szeretnünk az otthonunkban hibernálódni, bámuljuk a Netflixet, szörfözünk a neten. De ha itt a meleg, ki akarunk mozdulni, csavarogni szeretnénk anélkül, hogy a hideg miatt haza kellene mennünk. Fantasztikus dolog a városban bolyongani! Ilyenkor találja meg az embert az ihlet, amikor nem feltétlenül keres semmit. Egyszerűen csak hagyja, hogy megnyíljon az inspirációnak.

K: Mire fogsz figyelni az elbírálandó anyagokban?
V: Nem akarok túl konkrétan fogalmazni, mert nem akarom senki ötletét korlátok közé szorítani. Azt akarom érezni, amit a versenyző érez. Azt szeretném, hogy ha ránézek egy képre, akkor elöntsön egy bizonyos érzés. Legyen az akár vidám, akár szomorú, eszetlen, vicces vagy szexi: akármi is van a képen, az hasson az érzelmeimre.

K: Milyen tanácsot adnál annak, aki indulni akar a versenyen?
V: Ne agyaljon túl sokat! Nekem ez az érzelemről és a kép mögötti történetről szól, ha túl sokat gondolkodik rajta valaki, hogy tökéletesítse azt, az már nem lesz életszerű. Legyen az a fénykép élő! Azt szeretném, hogy a versenyzők menjenek, és valóban éljék a történeteiteket, ez az én tanácsom.

K: Mi van a New York-i nyárban, ami tökéletessé teszi azt a Canonnak készült „365 nap nyár” filmje számára?
V: Rengeteg időt töltöttem a városban, itt nőttem fel gyerekként és ez tényleg itt vagyok legszívesebben nyáron. Ha a nyárra gondolok, New York jut eszembe, emiatt lehetett ez az az egyetlen hely, ami hitelessé tette a történetem. Nagyon sok kiváló emberrel találkoztam New Yorkban és rengeteg barátom van itt, akikkel szeretek együtt lógni. Ezek az emberek adták az ihlető ötletet a Canonnal készített filmem számára, hitelesen megjelenítve, hogy milyen csodálatos és spontán lehet a New York-i nyár.

K: Miért olyan fontos a történetmesélés?
V: A történetmesélés minden. Már ősidőktől fogva hozzátartozik az emberek életéhez: összegyűltek a tűz körül és elmesélt történeteikkel lángra gyújtották egymás képzelőerejét. Az emberi létezés legszervesebb részét képezi, amióta megtanultunk beszélni, azóta mesélünk történeteket. Erről szól az élet: történeteket alkotunk és továbbadjuk azokat másoknak. Ez kovácsolja össze a közösségeket.

K: Kitől vársz ihletet a történetmeséléshez?
V: Történeteket rengeteg módon lehet találni. Szerintem a film és a zene is egyfajta történetmesélés, akárcsak a fényképezés, étkezés vagy öltözködés. Minden valami másból származik és megvan a maga története.

K: Van olyan hely, ahová szívesen elutaznál, hogy több sztorit tudj elmesélni?
V: Szeretnék Afrikában mesélni. Ez egy fontos hely és szerintem nincs eléggé értékelve. Vagy a Bahamákon, mivel a családom onnan származik (a nagymamám bahamai).

K: Milyen tippeket tudnál adni a kreatív fényképezéshez?
V: Vessünk el minden szabályt! A művészeteket a szakértők tökéletesítették. Ne azt nézzük, hogy szerintük mi jó és mi rossz! Nem vagyok fényképész, de úgy gondolom, hogy általában a művészetekben nyugodtan áthághatjuk a szabályokat és azt csinálhatjuk, amit a szívünk diktál. Így születnek az új, innovatív dolgok.

K: Miért vállaltad el ezt a projektet a Canonnal?
V: Egyszerűen imádok fényképezni! Ez a történetmesélésnek és az emlékek megörökítésének csodálatos módja! Amint megláttam a kampányt, egy percig sem gondolkodtam azon, hogy részt vegyek-e benne. A történetmesélés központi helyet foglal el az életemben. Minden nap egyre több fénykép készül. Szeretném látni, hogy az emberek igaz történeteket örökítenek meg és nem csupán olyan fényképeket készítenek, amit a következő pillanatban már el is felejtenek.