Nyugodjék Mérgében (Rage In Peace – Review – Switch)

Mivel a közelmúltban sikeresen szert tettem egy Switchre (persze elsősorban a Legend Of Zelda és Diablo3 miatt) akadnak olyan játékok amiket érdemes -és erősen ajánlott- letölteni és az Anytime/Anywhere jóvoltából elveszi bennük és mikor már jelez a készülék hogy akkumulátor 15%-on gyorsan lekapcsolni majd ott folytatni ahol abbahagytuk.

Nah ez a játék nem ilyen.

Nem olvastam utána milyen agyzsibbasztás vár majd rám így abból ítélve, hogy Indie fejlesztőről van szó én egy kicsit sötétebb hangvételű ügyességi platformerre gondoltam. Majdnem eltaláltam.

De nézzük is a játékot:
indítás után fogad minket egy főmenü három gombbal. Play/Options/Credits, ebből én az beállításokat néztem meg a billentyű kiosztás miatt, de reménykedtem egy tutorialban azért.

A Play-re kattintva három névjegykártya szerűség fogad minket, ezek lesznek a mentési filejaink ezek szerint.
Rögtön ezután karakterünkről egy rövid ismertetőt látunk a... Halotti bizonyítványán?
Tehát 1991-ben született november 11-én és Ma halt meg. (érdekesség: november 11.-én telepítettem viszont csak ma kezdtem vele játszani 13.-án)

Rövid introból kiderül hogy Timmy Malinu teljesen átlagos ember, minden értelemben, egyet kivéve ugyanis találkozunk a Halállal (aki egy vérengző gonosz teremtés, ahogy a kép is mutatja) közli velünk hogy ma bizony el fogunk halálozni.

Itt jön a csavar, meg kell küzdenünk hogy egy álmunkat (illetve Timmy álmát) még megtegyük.

És indul a játék, ahogy főhősünk is mondja, essünk is neki. A rövid training után (ugrás: -B-) az első tócsát átugorva (reflexszerűen) elüt a munkahelyünk folyosóján egy gördeszkázó Stone Ngehe' miután a lezuhanó lámpát még pont megúsztam.

Sejteni abból kezdtem a Rage game mechanikát hogy 10 percen keresztül ugyanazt a 3 métert tettem meg újra és újra míg „a francnak ugrálom át a vizet” mondattal átpróbáltam gyalogolni az első víztócsán, amiből persze hirtelen jégcsapok nőttek ki... persze az is gyanús lehetett volna hogy minden próbálkozásnál a bal felső sarokban a számláló ment felfele.

Mielőtt elhatároztam hogy megnézem van-e ingame menü a fejemben Mucsi Zoltán idézetek kezdtek el sorakozni kimondásra várva.
Az ingame menübe bejutva feljegyzéseket, emléktárgyakat, elhalálozásaim módjait (köhö-szihi), achievementeket és jelenlegi játékom státuszait látjuk.
Az első memento szerint mi egy biztosítási cégnél dolgozunk.. illetve nem mi csak ez a szerencsétlen Timmy aki nem képes átugrani egy gördeszkázó Stone Nhege'-t.
Miután eljutottam az első checkpointig megkapván a Double Jumpot reklamálni kezd karakterünk, hogy ez fizikailag lehetetlen a Halál csak annyit mondott: „Szükséged lesz rá!”. Utamat fojtatván két lépést tettem majd egy csúszó falat double jumppal átugorva DEAD... Ramdomly Placed Spikes...

Ekkor kiléptem a menübe jobban szétnézni, szegény Timothy, a kis Tim, hány és hányféle módon fog még egy teljes végigjátszás alatt meghalni, csak hogy teljesítse álmát amit a sztori miatt nem szpojlerezek le.

Egy óra játék után úgy gondolom, hogy akik szeretik a memória és ügyességi játékokat és kötél idegeik vannak még ha a játék „meg is akarja ölni” tetszeni fog, a zene tökéletesen illik hozzá, a hangulat amit vetít kiegészíti mindazt az abszurd de vicces sztorit.

A játék november 8.-án jelent meg Steamen és Nintendo Switchre a Rolling Glory Jam fejlesztőcsapattól a TOGE Productions és az Another Indie gondozásában.

Jótanácsa a játékhoz: Egy hétfőt is túl lehet élni...