VOLT 2012 highlight: Children of Bodom

"We're the hate crew, we'll stand we won't fall!" - a mai napig kiráz a hideg, akárhányszor elér ehhez a részhez a banda. Főleg, amikor élőben a közönséggel énekeltetik el a Bodom-himnusznak is tekinthető dalt. Nem volt ez másként a legutóbbi budapesti koncertjükön sem, és amikor megláttam, hogy fellépnek a VOLT-on is, tudtam, hogy ismét óriási zúzásra lehet majd számítani. Alexiék pedig ismét hozták a formájukat.

Az utolsó albummal nekem komoly fenntartásaim vannak, így bíztam benne, hogy inkább a régebbi slágereket fogják előszedni, és nem akarják majd túlzottan erőltetni az új dalokat. Természetesen annak rendje és módja szerint a Not My Funeral nyitotta a showt, ami élőben sokkal jobban szólt, mint a lemezről. Sőt, az igazat megvallva, nem is nagyon tűnt fel, hogy mennyit játszottak a Relentless Reckless Forever-ről.

A közönség nagyjából az első akkord alatt megőrült, a kordon strapabíróságát pedig alaposan letesztelték az első sorban álló rajongók. Még az elején szeretném utólag is megköszönni mindenkinek, hogy amikor fotózás céljából mászkáltam a tömegben és persze sikerült megállnom a pogó helyszínének a közepén, megvárták, amíg kimenekültem, és csak utána estek egymásnak. Az egyébként a fesztivál teljes egészéről elmondható, hogy nem csak a fotósokra, de egymásra is eléggé odafigyelnek az emberek. Persze partysérülések mindig vannak és lesznek, de például a Bodom alatt egyetlen embert kellett az elsősegélysátorba vinni, őt is bokazúzódással.

Mint már említettem, pár éve Pesten szintén ott voltam a koncerten, ami már akkor is fantasztikus élményt nyújtott. Nem csak a zenével, de egy-két frappáns showelemmel is igyekeznek mindig feldobni a hangulatot. Ilyen volt például amikor Janne felállt a billentyűktűl, fogott egy dobverőt, odament Jaska/hoy, kivette a kezéből amivel éppen játszott, majd bedobta a közönség közé. De nem maradt el Alexi szokásosnak mondható, nyelvvel és foggal játsszunk a gitáron című darabja sem. Plusz nem egyszer fordított kézzel fogta le az akkordokat is. 

Ami pedig még szimpatikusabb volt, hogy ők is megtanulták a köszönöm szót, és pár alkalommal magyarul hálálták meg a közönség támogatását. 

Sajnos nem teljesen emlékszem a tracklistre, de a ráadást az Are You Dead Yet-tel zárták, míg a rendes műsoridő alatt a Hate Crew Deathroll mellett a Hate Me, az In Your Face, a Silent Night, Bodom Night is felcsendült. És most is ugyanolyan lendülettel, felvezetéssel, és a szokásos hozzávalókkal nyomták mindezt, mint amikor főzenekarként léptek fel. Ami egy roppant kellemes csalódás volt, és bántam is, hogy mindössze egy két órás blokkot kaptak a srácok.

De ez alatt ismét megmutatták, hogy nem véletlenül ők a modern skandináv metál egyik legmeghatározóbb együttese. Bár az utolsó albumuk nekem nem tetszett, amit Sopronban műveltek a koncerten, ismét fenomenális volt. Talán ők voltak az egyetlen banda aznap, akiket igazán vártam, és egyáltalán nem okoztak csalódást. És a következő korongra sem kell sokat várnunk, a hírek szerint jövőre már meg is jelenik.

Addig is én személy szerint várom vissza őket hazánkba, és remélem, hogy jövőre is szeretnének majd összedobni egy legalább ilyen jó koncertet. Addig is kiitos, Bodom!