Mini State of Trance a Balaton Soundon: Gareth Emery és Sander van Doorn

Hajnali 1 óra felé járunk, a Rise FM Arénában épp Sterbinszky készül elhagyni a színpadot. Pár pillanat csönd, majd a hangfalakból elsöprő erővel megszólal Gareth Emery legújabb szerzemény, a The Saga. A tömeg pedig óriási üdvrivalgással fogadja a brit lemezlovast, aki egy zseniális szettel ajándékozta meg Zamárdiban a Trance Familyt.

A két órás szettet becsületesen végig keverte elejétől a végéig, a közönség pedig egy percre sem csillapodott. Egyszerűen zseniális volt, amit művelt a színpadon. Nem volt szükség MC-re, nem kellett külön tapsra vagy éneklésre ösztönözni az embereket. Elég volt az első két-három hang, és példának okáért mindenki teli torokból énekelte a Sanctuary-t, vagy a Concrete Angel-t.

De nem feledkezett meg a vasárnap színpadra lépő Armin van Buuren-ről sem, és szerintem a közönség legnagyobb meglepetésére egyszer csak berobbantak a kürtök: én nem hittem, hogy a We Are Here To Make Some Noise ennyire jól szól élőben. Otthon valószínűleg a szomszédok tanusítják, hogy nagyon jó party himnusz lett, de azt a hatást, amit hajnalban kiváltott... Hihetetlen volt.

Az, hogy elvarázsolta az arénát pár másodperc alatt csak finom megfogalmazása annak, amit a lemezlejátszók mögött - és előtt művelt. A nagy fináléra ugyanis előrejött, egészen a színpad előtt felállított hangfalakra, majd óriási pezsgőzés közepette köszönte meg a közönségnek a támogatást.

És volt mit megköszönnie, de ne feledkezzünk el róla, hogy Ő is legalább ugyanannyit tett az ügyért, mint a helyszínre kilátogató Trance Family - akik teljes Európát, de még Közép- és Dél-Amerikát is képviselték. De abban biztosak lehetünk, hogy Zamárdiból kitűnő emlékekkel távozik majd.

De persze itt még közel sem volt vége a hely mini State of Trance-nek: alig, hogy letette a fejhallgatót, máris újabb ismerős dallamok robbantak a hangfalakból teljes erővel: Chasin'. Ez pedig nem jelentett mást, mint hogy Sander van Doorn megérkezett és mindent megtesz azért, hogy szétkapja a színpadot és a táncteret.

Amit a lemezjátszó mögött művelt nem csak zseniális és látványos volt, de hihetetlen közvetlen volt a közönséggel. Hatalmas showman volt, és mindig talált valamit, ami tetszett neki. Bár nem tudom, hogy az első sorban tomboló guminőn látta-e, hogy neki címezték, de jó pár percig nevetett rajta, és talán egyszer még a fülese is lecsúszott félig-meddig emiatt, de nem zavartatta magát.

Ha pedig épp nem nevetett és a közönséggel "pacsizott" - ami nagyon ritka volt - akkor adta a talpalávalót. Befejezni sem nagyon akarta, de sajnos lejárt az ideje. De azért még egy kis ráadást kaptunk és ráhúzott 5 percet a szett végére. Hasonlóan Gareth-hez, rajta sem látszott, hogy bármiféle keserű szájízzel hagyta volna el a színpadot.

Az emberek arcán sem volt nyoma a csalódottságnak. A két trance fenegyerek jött, kevert és tarolt. Remélhetőleg pedig sokat jönnek még hazánkba - Arminnal karöltve, aki holnap a nagyszínpadon zárja a fesztivált.

Köszönjük az egész Trance Family nevében!