A chilei-amerikai művészpalánta és a zeneipar kilátásai

Nicolas Jaar

725.954.204. Ennyi meghallgatása van  Justin Bieber - Baby című számának a Youtube-on, Nicolas Jaar viszont csupán néhány tízezres hallgatottsággal rendelkezik. Ez az óriási különbség nem az emberek ízléséből és nem is a két zene közötti differenciából, sokkal inkább a két zene mögötti eltérő mennyiségű pénzből, reklámból  és a megváltozott zenehallgatási szokásokból adódik.

10-15  éve amikor még a zenék nem voltak elérhetőek az interneten, illetve nem lehetett őket mértéktelen mennyiségben letölteni, komoly erőfeszítéseket kellett tenni egy-egy hőn áhított dal beszerzése érdekében.  A legjobb esetben is az ember lemásolta egy ismerős lemezét vagy kénytelen volt venni a fáradságot és elmenni a zeneboltba, majd megvenni a lemezt, a letöltés vagy az online hallgatás helyett. Persze nem kérdés, hogy a boltban vásárolt albumok igazságtalanul drágák az internetes letöltés költségeihez és a minimálbérhez viszonyítva. Mégis mindkét korszaknak megvannak a maga szépségei. A lemezvásárlós korszakban talán az volt a legromantikusabb, hogy az emberek alaposabban és igényesebben megválogatták mit hallgatnak és jobban odafigyeltek a zenére, nagyobb becsben tartották azt.

Manapság ritkán hallgatnak zenét az emberek, úgy, hogy egy előadónak egy albumát többször és figyelmesen meghallgatják és fejből tudják a dalok sorrendjét. Sokkal jellemzőbb az autóban, főzés és utazás közbeni zenehallgatás, amikor csak háttértevékenységnek minősül és nem albumokat, csak egy-egy számot hallgatnak az emberek.

Lévén, hogy a zenei kínálat nagyobb és olcsóbb is mint korábban, sokan válogatás és gondolkozás nélkül hallgatnak zenét. Persze mostanában is születnek értékálló zenék, azonban sokkal nehezebb őket felfedezni mint  korábban, hiszen a hihetetlen mennyiségű kavalkádban elvesznek, és mivel a reklámpénz a 16 és 20 év körüli popénekes ''felfedezettek'' mögött van, sok tehetséges előadóra nem fordul elég figyelem, ahogy Nicolas Jaar-ra sem. Pedig sokkal többet érdemelne.

Persze azért sokan ismerik, mégis nagyobb hallgatottságra számítana az ember egy olyan USA-beli előadótól aki Bruce Willis és Demi Moore lányával zenélget. A Space is only noise című 2011-es albumot hallgatva sok ember talán azt mondaná rá, hogy kellemes, jó kis chilles, de semmi extra. Igaz, ami igaz az új album meglehetősen művészire sikerült és nem a legmagasabb bpm számú, ütemes, menetelős és táncolós slágerzene, ami a Youtube meghallgatások alapján a legtöbb embernek kell.

Mégis talán Nicolas Jaar zenéje maradandóbb lesz hosszú távon mint az igénytelen zenék garmadája és az idő bebizonyítja, hogy egy hangszerekkel és kemény munkával készült mű az tovább lesz érvényes mint egy drága stúdióban percek alatt ''megkomponált"  fülbemászó dallamú szám, amik zsákszámra gurulnak le a futószalagról. Húsz-harminc év múlva majd kiderül, hogy David Guetta zenéje lesz értékálló, aki felmászik a CD lejátszókra hadonászni vagy Nicolas Jaar muzsikája, aki élőben játszik a kalapácsmechanikás szintetizátorán és helyben is készít új zenét a közönségnek.