Oszkó: ne hagyjuk kiszáradni a magyar startup piacot!

Az ország legnagyobb kockázati tőkealap-csoportjának vezetője szerint a hazai startup ökoszisztéma komoly fejlődésen ment keresztül az elmúlt években, de messze vagyunk még attól, hogy teljes értékű szereplőjévé váljunk a nemzetközi vérkeringésnek. Ugyan rengeteg a szektor fejlődését támogató pénz került a magyar piacra, de a megfelelő felhasználáshoz szükséges egyéb feltételek hiánya startup oázis helyett meddő sivatagot teremthet. Ezt elkerülendő a befektetőknek infrastruktúraépítésre és edukálásra is fókuszálniuk kell, míg az induló vállalkozásoknak a VC piac működési mechanizmusait kell jobban megérteniük.

A csalóka bőség kora
Az elmúlt évek során elsősorban az EU-s források (a Jeremie program) révén egyik napról a másikra rengeteg pénz ömlött a magyar kockázati tőke piacra, amelynek következtében a hazai VC és startup szektor gyors növekedésnek indult. Míg az uniós csapok megnyílása előtt Magyarországon gyakorlatilag senki sem ismerte a startup fogalmát, ma már-már túlhasználják a kifejezést. Ez veszélyeket is hordoz magában, hiszen az organikusan fejlődő ökoszisztéma helyett egy elsősorban pénz által motivált rendszer alakult ki. A nemzetközileg sikeres startup-nagyhatalmak esetében ezzel szemben először az ígéretes vállalkozások önmaguktól, az adott piac erősségeire épülve indultak el, és csak utána érkezett meg a tőke. „Egy mesterségesen anyagi források által motivált rendszer nem működik jól; a pénz ömlesztése önmagában nem fogja a sikert eredményezni” – mondta el Oszkó Péter, az AVEC Csoport vezetője.

Mi jön a bőség után?
Jelenleg 30 kockázati tőkealap működik a hazai piacon, míg inkubációs tevékenységgel alig fél tucat szereplő foglalkozik, közülük mindössze négyet segít forrásokkal az állam. „Ideális esetben a tőkekezelők és inkubátorok aránya 50-50 százalék” – mondta el az AVEC vezetője. Oszkó szerint az elsősorban EU-s pénzek helytelen felhasználásának egyik lehetséges következménye, hogy a hatalmas pénzügyi boom után a kiszáradás korszaka következhet. Ez úgy kerülhető el, ha mind a befektetői, mind a vállalkozói oldalon komoly változások mennek végbe. Előbbieknek elsősorban infrastruktúra építéssel és oktatással kell foglalkozniuk, utóbbiaknak pedig a VC piac működését kell jobban megérteniük. „Az oktatásban, infrastruktúra építésben természetesen az államnak is óriási szerepe van, de fontos, hogy az csak a lehetőséget teremtse meg, a piacot ne befolyásolja” – tette hozzá Oszkó.

Nem a külföldi út a legrövidebb
További probléma a külföldön sikeres modellek feltétel nélküli követése: egyáltalán nem biztos, hogy pontosan ugyanaz az út, amit Észtország vagy Izrael járt be annak érdekében, hogy katalizálja az induló vállalkozásokat, itthon is sikerre vezet. Oszkó szerint érdemesebb lenne a nemzetközi gyakorlat másolása helyett felmérni, hogy Magyarországon mely szektorokban van a legnagyobb potenciál. „A biotech, a farmakológia és a design világában komoly előnyünk van a világ számos országával szemben. De az autóipar is óriási lehetőségeket tartogat. Számomra furcsa, hogy alig ismerek olyan hazai startupot, amelyik az itthon is jelen lévő nemzetközi gépkocsigyártó-óriások beszállítója szeretne lenni.”

Dealflow
„A hazai kockázati tőkésektől gyakran hallott panasz, hogy nincs elég befektetésre alkalmas cég a piacon” – fűzte tovább a gondolatot Málnay Barnabás, az AVEC Csoport akcelerációs programjának üzletfejlesztési igazgatója. „Ebben a helyzetben lehet kívülről, másoktól várni a megoldást, de jó eséllyel azok a befektetők lesznek a sikeresebbek, akik a csiszolt drágakövek keresése mellett a gyémántcsiszolással is hajlandók összepiszkolni a kezüket, vagyis akik beszállnak az infrastruktúraépítésbe, például edukációs, inkubációs, akcelerációs tevékenységet folytatnak” – tette hozzá Málnay.