Néhány percig összedől a világ

1982 és 2016 két jeles év a hazai filmművészet történetében. Előbbi A Mephisto, utóbbi a Saul fia Oscar díjának éve, bár ennél többször volt magyar film a célegyenesben. Koltai Lajos világhírű operatőrünk a legfrissebb Szabad Földben beszél sikerről és csalódásról, a „lajosolásról” és a jövő terveiről és fellebbenti egy kicsit a függönyt az Oscar esélyek kulisszatitkairól is.

Koltai Lajossal készült nagyinterjú az eheti Szabad Föld hasábjain. A többek mellett Az óceánjáró zongorista legendája, a  Maléna vagy A napfény íze operatőre számos jeles díjat tudhat magáénak, Oscart viszont még nem sikerült nyernie, bár már nagy eséllyel állt közel hozzá. „A Maléna című filmmel ott ültem az Oscar-díjátadón, a legjobb operatőr kategória jelöltjeként, és az jött mindenki felől, hogy nem nyerheti más. Mégsem engem hívtak a színpadra” – meséli a Kossuth-díjas operatőr, rendező. A „miért” kérdésre pedig így válaszolt „A Malénának csak két jelöltje volt: zeneszerzője, Ennio Morricone ötödször került a legjobb ötbe, én először, így kihátráltak mögülünk a forgalmazók”. És olyankor összedől világ? „Néhány percre igen. Szörnyű érzés” – vallja be a világhírű operatőr. „Az óceánjáró zongorista legendájánál is hasonló történt” – meséli. „Rajongtak körülöttünk, de a forgalmazótól mindenkit leváltottak, eltűntek. Majd megjelent egy fiatal csapat, nem is nagyon értettek a szakmához, de átvették az irányítást. Kétszer is átvágatták a filmet Tornatoréval, a rendezővel, aki ezt nagyon zokon vette, de megtette, majd annyira összevesztek, hogy a filmet ignorálták” – avatott be a részletekbe a filmművész, aki a Szabad Föld hasábjain arról is beszél, kinek, minek kell megfelelni ahhoz, hogy egy film eljusson az Oscar-díjig. „A legjobb öt közé kerülni csak szakmaiság kérdése. Ugyanis addig csupán a szakma képviselői szavaznak, különböző szekciókban” – avat be a részletekbe. „Azuán viszont a majdnem hétezer tagú amerikai Filmművészeti és Filmtudományi Akadémia minden tagja voksol. Tehát olyanok is, akik nem is látták a filmet. Az ügynökségek és a forgalmazók próbálják a megfelelő helyekre eljuttatni az adott filmet, hogy minél több akadémiai tag lássa, és minél többen beszéljenek róla. Dollármilliók mennek el marketingre”  - meséli Koltai Lajos, akinek nevét egy operatőri technika is viseli. „Los Angelesben az utcán mondták a kollégák, hogy „lajosingoltunk”. Nem tagadom, isteni dolog volt hallani. A „lajosolás” – amit én azóta is használok, de lehet, hogy Hollywoodban már elfelejtették – lényege, hogy a szereplők közelében lévő bútorokra irányított (és ezáltal megfestett) fény adja a különleges hangulatú megvilágítást” – ismerhetjük meg mi is ezt a filmes trükköt a Szabad Földből. A cikk végén természetesen a jövő terveiról is beszél a Sorstalanságot rendezőként jegyző művész. „Kaptam angolul egy Julia Orringer-regényt, A láthatatlan hidat. A Lánchíd felrobbantva állt a borítóján. Egyből beleszerettem a könyvbe. Nagy nehezen kapcsolatba léptem az írónővel, már találkoztunk is, azt mondta, hogy a Sorstalanság és a Napfény íze hatására írta ezt a regényét.