A hónap humoristája: Kovács András Péter
Szeptember elején indult játékában havonta keresi a Dumaszínház A hónap humoristáját. Szavazni egyszerűen, egy Facebook-alkalmazáson keresztül lehet. A győztes egy teljes hónapig viseli a kitüntető címet, de további 11 hónapon keresztül nem lehet rá szavazni. Mit jelenthet egy Facebook-szavazáson elért siker annak, akit már évekkel ezelőtt Karinthy-gyűrűvel tüntetett ki a szakma?
Aki oszlopos tagja a Dumaszínháznak, a Rádiókabarénak és a Showder Klubnak? Akinek a közösségi oldalon több mint ötvenezer rajongója van? Azt hihetnénk, hogy semmit. Tévednénk. KAP örömmel fogadta a győzelem hírét. Mint mondta, „minden visszajelzés fontos”, hiszen ezért is áll az ember ki a színpadra. Persze a beszélgetés még csak ekkor kezdődött…
Mennyire követted a szavazást? Számítottál a győzelemre?
Az előző hónapokban már követtem a szavazás alakulását, most is figyeltem közben, hogy szorosan alakul a verseny Aranyosi kollégával. Annyira nem számítottam a győzelemre, de így nem volt akkora meglepetés. Persze ettől még nagyon jól esett az eredmény, főleg azért is, mert nem volt mögötte semmi kampány. Az elmúlt hónapban mondjuk igyekeztem a Facebook aktivitásomat növelni, minden nap posztoltam valamit, de nem emiatt. Nem éreztem szükségét, meg egy picit szkeptikus is vagyok az ilyen szavazásokkal kapcsolatban. A nagy számok törvénye alapján valamelyest talán tükrözi a többség véleményét, de azért az mégis más szegmens, mint aki a nézőtéren tapsol.
Mit jelent ez az elismerés egy Karinthy-gyűrűs humoristának?
Minden visszajelzés fontos. Újságcikkek, interjúk ritkábban születnek, és arra sem mindig jön releváns vélemény. A leggyakoribb reakciót az előadásokon kapjuk, tehát minden apróság számít és hizlalja az ember máját. Különösen a maihoz hasonló, vészterhes időkben, amikor az embereknek egyre kevesebb pénzük van arra, hogy kimozduljanak otthonról szórakozni. Ha már ilyen módon „tapsolnak és nevetnek a lájkjaikkal” az is sokat jelent.
Eltekintve a díjtól, kinek vagy hálás azért, amit eddig humoristaként elértél?
A feleségemnek. Őt persze az után ismertem meg, hogy elkezdtem a stand-up comedy-vel foglalkozni, de még az előtt, mielőtt igazán berobbant volna a műfaj. A támogatása, a józansága és a kritikája kulcsfontosságú volt nekem, de rengeteg anyaggal szolgált ő maga is. Nagyon fontos forrás lett számomra. Másodsorban pedig nagyon hálás vagyok Litkai Gergőnek, úgy is, mint szerkesztőnek, és mint jó barátomnak, hogy egyengette azt az utat, amit a Rádiókabaré-Dumaszínház-Showder Klub tengely jelent ma már.
Milyen célok lebegnek a szemeid előtt most?
Elismerések, díjak szintjén nincsenek kitűzött célok. A pozitív visszajelzés inkább csak a hozadéka a munkámnak, nem a végső célja. Jól esik, de manapság már hosszú távú célok helyett inkább estéről estére dolgozom, küzdök és örülök. Ilyen a mi szakmánk. A nap emberei vagyunk, és könnyen lehet, hogy holnap már senki nem fog ránk emlékezni, egy év múlva meg aztán pláne. Itt és most kell megdolgozni az elismerésért, hiszen megint megtelt a Dumaszínház, megint kétszázötvenen kíváncsiak az előadóra. Ezt nem lehet figyelmen kívül hagyni.
Szerinted hol tart most a műfaj és hova fejlődhet még?
Úgy érzem, stagnál a dolog. Amit a műfaj meglepetésként és újdonságként okozott azon a hullámon túl vagyunk és most már itt az egyes emberek kitartása és munkája fog számítani. Az indokolatlan sikereket, amit le lehet kaszálni, azt már lekaszáltuk, most már az indokolt sikerért kell dolgozni.
Mit tanácsolnál a műfaj újoncainak, akik jóval később kezdték nálad?
Azt, hogy dolgozzanak, és nagyon osszák be az erejüket. Előfordulhat, hogy mikorra az ember kiforr és kicsiszolódik, addigra el is lobban. Mindenképpen nagyon hosszan fussanak neki, aztán nagyon sokáig tartson az erejük.
Kovács András Pétert többek között a Dumaszínház különleges Előszilveszteri estjén, december 30-án láthatjuk Aranyosi Péterrel, de előtte még ringbe száll december 18-án Janklovics Péterrel az oldalán a Beugró vs. Dumaszínház harmadik szájkaratéján Kálloy Molnár Péter és Ruttkay Laura ellen.