HOPPÁ! Ezzel a szörnyeteggel kalandozott Döbrösi Laura

Sétált a fák lombkorona szintjén függőhidakon, aludt a szabad ég alatt, termesztett óriáscukkinit, élt át apokaliptikus trópusi viharokat és került életveszélyes helyzetbe. Ez csak pár olyan izgalom, amelyben Döbrösi Laurának része lehetett, amikor testközelből ismerkedett meg az esőerdők csodálatos világával. A környezetvédelem és a fenntarthatóság elkötelezett harcosaként is ismert színésznő a dzsungelben átélt legmeghatározóbb élményeiről mesélt és azt is elárulta, hogyan ismerkedett meg legijesztőbb barátjával.

Döbrösi Laura kiváltságosnak érzi magát, amiért bepillanthatott az esőerdő szeszélyes, ámde lenyűgöző világába. Utazásai alkalmával a fák lombkorona szintjén, függőhidakon sétálva átérezte, hogy milyen nagy szükség van arra, hogy a Földünk oxigénkibocsátásában és a szén-dioxid megkötésében hatalmas szerepet játszó erdőségeket megvédjük. A színésznő az esőerdőben járva egy öko farmon dolgozott, ahol kikapcsolódásként óriási méretű cukkiniket nevelt és kolibriknek készített itatót, illetve megtanult a természettel együttműködésben élni, villany, áram és csapvíz nélkül.

„Már kétéves koromban sírva fakadtam Michael Jackson: Earth Song című videóklipjén, hogy tönkretesszük a bolygót. Aztán egy öko szemléletű iskolába írattak, ahol belénk nevelték a szelektív hulladékgyűjtést, a hulladékcsökkentést és a természet megismerésének fontosságát. Sok aggasztó cikk után a 2018-as Élő Bolygó Jelentés katasztrofális előrejelzéseit olvasva döntöttem el, hogy fel kell hívnom a figyelmet a környezetvédelemre. Ezen belül az egyik legnagyobb tragédia az esőerdők kivágása, égetése. Mivel a világ növény- és állatfajainak hatalmas hányada él itt, gyógyszereink alapanyagai is nagyrészt innen származnak, nagyon vigyázni kellene ezekre a területekre. Csodálatos, mennyi élet jut ott egyetlen négyzetcentiméterre. Mikor ott voltam, ijesztő volt belegondolni, hogy már azzal, hogy csak fújok magamra kettőt a naptejemmel, hány élőlényt károsítok” – mondta el Laura, aki arra is figyelmeztet, hogyha a mindennapos tevékenységeink terhelik a környezetünket, akkor a károsanyag-kibocsátást kompenzálni is fontos. „Így tett például hazánk vezető gyümölcslégyártója, a SIÓ-Eckes is, aki az egész európai vállalatcsoporttal egyetemben idén klímasemleges lett. Ez azt jelenti, hogy a tejes károsanyag-kibocsátásukat ellensúlyozva egy olyan projektet támogatnak a brazíliai Portelben, amelynek keretében évente majdnem 18.000 hektár esőerdő megvédéséhez járulnak hozzá, és segítik a helyi családokat is. Remélem ez a példamutató tevékenység sok nagy céget inspirál majd” - példálózott Laura, aki egyszer az erdőben életveszélyes helyzetbe is került.

„Amikor olyan intenzitású természetben élsz, mint a dzsungel, elfogadod, hogy ez veszélyes lehet, ezért meg kell tanulnod együttműködni. Amikor például összetalálkoztam egy csörgőkígyóval, azért nem támadott meg, mert nem estem pánikba. Arra gondoltam, hogy nem lesz semmi baj, hisz bár mindketten megijedtünk, nincs bántó szándékunk egymás felé. Ő teljesen lefagyott, nem mozdult és így el tudtam mellette osonni” – nosztalgiázott Laura, aki legszörnyűbb barátját, a kiskutya méretű óriásgyíkot is esőerdei utazása során ismerte meg. „Carlito odaszokott hozzánk, amikor a komposztban keresett élelmet magának, és nagyon jól összehaverkodtunk. Kifejlesztette azt a módszert, hogy futni kezdett felém és úgy megijesztett, hogy a kezemben lévő ételt elejtettem, amit ő éhesen fel is falt”.