South Park: The Stick of Truth - a játék, amivel játszani AKARSZ

Most, hogy a South Park egy-egy évada csak tíz részes - és egyelőre elvonón vagyunk - kifejezetten kellemes volt arra ébredni, hogy 7-én megjelent a Stick of Truth, a három-négy éve bejelentett szerepjáték, amit az alkotók az Obsidiannal közösen fejlesztettek. A megjelenés, a karakterek mozgása, a humor és a teljes életérzés tökéletesen hozza a rajzfilmben megszokott dolgokat, így kérdés sem volt, hogy pár napot rááldáozok az életemből. De kezdjük az elejénél.

A történet a legutolsó évad végén látott Game of Thrones és Black Friday paródián alapul: beköltözünk South Parkba, majd hamarosan belecsöppenünk az emberek és az elfek között dúló háború kellős közepébe, amelynek célja a Stick of Truth megszerzése.

Meleg és szívélyes fogadtatásunkról Eric Cartman gondoskodik, akinek a kertjében található a Kupa Keep Királyság - avagy KKK, csak hogy hűek maradjunk a sorozathoz. Természetesen az sem számít majd sokat, hogy milyen nevet adunk karakterünknek: igazi Eric Cartman stílusban egyszerűen a Douchebag néven fogjuk róni az utcákat, na meg persze hősies tetteinkkel dicsőíteni a KKK-t.

Mivel egy RPG-ről van szó, így castot is választhatunk: a sima harcos, mágus és a tolvaj - ami egyenértékű az assassinnal - mellett természetesen van még a Zsidó is. Minden castnak megvannak a maga speciális képességei, azonban lesznek olyan “varázslatok”, amiket mindenképp tudunk majd használni. Én az assassint választottam, ennek megfelelően meg is kaptam gyorsan a csuklyát és a tőröket.

Egy gyors kiképzés után hamarosan el is indulhatunk az első küldetésre, ami a fő történethez kapcsolódik. Mivel a világ teljesen nyílt, így alapvetően bárhova be tudunk menni és rengeteg lootolhatunk - azonban azt javaslom, hogy először ne nagyon erőltessük ezt a dolgot, mert sok esetben jól fog jönni egy-egy képesség, amit csak a fő történet előrehaladtával kapunk meg. Persze ettől ami épp kézre esik mindenképp szedjük össze, mert minden szemetet el lehet adni - még a fanszőrt is - és elég gyorsan össze tudunk szedni annyi pénzt, hogy gyakorlatilag mindig meg tudjuk venni a fegyvert vagy páncélt, ami épp tetszik.

Szerencsére a mellékküldetések sem unalmasak, bár van egy-kettő, ami kifejezetten az idegesítő kategóriába esik. Érdemes boldog-boldogtalant megszólítani, mert így nem csak barátokra tehetünk szert - ami kell a bónusz passzív képességek aktiválásához - de általában teljesen random helyeken kapjuk meg ezeket a sidequesteket. 

A játék egyébként egy az egyben olyan, mint egy South Park rész: a grafika, a karakterek mozgása és a humor is egy az egyben visszaköszön, rengeteg refenerciával, amikről egyből a sorozat ikonikus pillanati jutnak majd eszünkbe (mint például a Coon jelmez Cartman szobájában).

A fő story egyébként teljesen új, kifejezetten a játékhoz írták - bár ez nem jelenti azt, hogy igazi klasszikusokat mellőzne. Sőt. Nem egyszer nevettem fel hangosan már az átvezető videók első képkockáinál. Aggodalomra azonban semmi ok: nem olcsó rehashekről vagy copy-paste jellegű megoldásról van szó. Nem. Már az első perctől úgy magába szippant, hogy végig AKAROD játszani.

A 3 DLC önálló történettel rendelkezik majd és először Xbox 360-on debütálnak (kettő már PC-re is elérhető volt, amikor játszottam). Emellett felháborító módon a Mysterion DLC csakis Xbox-ra jelenik majd meg… No, de ne kanyarodjunk el, mert ettől függetlenül a játék roppant mód szórakoztató.

Bár nekem viszonylag sokáig tartott ténylegesen tudatosítanom magamban, a Stick of Truth egy ízig-vérig RPG - azonban a karakterek terén közel sincs annyi beállítható dolog. A kinézetünkön kívül nem kell olyasmivel foglalkozni, mint erő, bölcsesség, karizma. Szintén nincs kifejezett skill-tree sem: minden osztálynak van néhány speciális képessége, amit felvehetünk, fejleszthetjük, de ezen felül a fegyverek és a ruházat határozza meg, hogy milyen a védelmünk és mekkorát sebzünk.

Egyik-másik esetén már alapból igen mutatós bónuszokhoz jutunk, ráadásul előfordulnak socketes fegyverek és ruhák is, amiket tovább boostolhatunk elektromos, tűz, fagy vagy hányás-sebzéssel, extra védelemmel vagy PP regenrálással - erre érdemes odafigyelni, mert ez kell a speciális képességek használatához. És igen, pee pee-nek ejtik, csak még mielőtt megin elindulnánk a komoly RPG irányába.

A felszerelés sincs túlbonyolítva: egy közelharci, egy távolsági fegyver, egy kalap, egy páncél és egy kesztyű. Ezeket néha át lehet színezni, ha épp nem tetszene az alap beállítás. Emellett a karakterünknek gyakorlatilag végtelen invertoryja van, kivéve a potinöket: mindegyikből maximum 10 darab lehet nálunk egyszerre. Aggodalomra semmi ok, a gyógyítóból például van vagy 8 féle, ami összesen 80 healing potiont jelent egyszerre.

Szintén pozitív dolog, hogy a socketekre elhelyezett dolgokat később ki tudjuk szedni és át tudjuk tenni az aktuálisan használt fegyverre, ruhára. Alapvetően olyan gyorsan cserélődik majd a felszerelésünk, hogy ez kapóra fog jönni.

A sok pozitívum mellett azonban akad néhány negatívum is: engem például kifejezetten idegesítettek a quick time eventek, amikor őrült módjára kellett ütni egy-egy billentyűt. Szintén a hajamat téptem, amikor a táncikálós résznél - minden jelzés nélkül - hirtelen a nyilakat kell használni a WASD helyett (egyébként csak az az egyetlen rész, ahol nyilakkal kell macerálni). Az is elég idegesítő, hogy bizonyos részeknél automatikusan visszateszi a játék a default ruházatot, így a bónuszok miatt újra fel kell mindent pakolni - amit mondjuk elfelejtettem a végső boss fight előtt, szóval mindjárt nagyobb lett a kihívás.

A checkpointos mentés sem volt kifejezetten a szívem csücske: bár annyi előnye volt, hogy ha sikerült meghalni harc közben, legalább csak az adott harc elejére dobott vissza. De kilépés után néha jó pár lépéssel korábban találtam magam, még akkor is, ha mentettem közvetlenül előtte. 

De ezektől eltekintve a Stick of Truth abszolút egy olyan játék, amit minden South Park fannak kötelező végigjátszania. Ha mást nem, csak a fő sztorit. Abszolút megéri, ízig-vérig South Park baromság. Elejétől a végéig. Rég tudott egy játék ténylegesen kikapcsolni és szórakoztatni. Kivételesen tényleg minden igaz, ami a dobozon van.

Ó, és mondtam már, hogy hagyományos, körökre osztott, oldschool offline RPG? Semmi MMO baromság?