Medal of Honor

A Medal of Honor története egészen 1999-ig nyúlik vissza, ekkor jelent meg az első MoH PlayStationre. Következő tagja a nagyszerűen sikerült MoHAA. Ezek a részek és a továbbiak is a II. világháború témakörét boncolgatták már-már unalomig ismert klisékkel (mondjuk ez nem csak a MoH-ra volt jellemző). Több FPS brand váltott már erről a témakörről, felismerve, hogy itt már nem lehet újat mutatni, de a MoH csak idén tért le a II. világháború kikövezett útjáról és lépett a bizonytalan korunk útjára. 

Abban is eltértek, hogy a többi vetélytárssal ellentétben itt nem kitalált/fiktív ellenségek, csoportok, háborúk vannak, hanem az afganisztáni háborúba csöppenünk majd bele. A főszereplőnk sosem lesz magányos farkas, mindvégig egy csapat tagjaként fog küzdeni, de főszereplőből se egy, hanem több is fog jutni nekünk és ennek köszönhetően a sztori is több szálon fog futni. Katonáink nem egyszerű bakák, akiknek a kezébe adtak egy fegyvert és bedobták a mélyvízbe, hanem kőkemény kiképzésen átesett, a katonák elitjének az elitje (de talán még annak is az elitje),
a krémek krémje, a Tier 1 osztag tagjai. Ezek az emberek képesek huzamosabb ideig tevékenykedni ellenséges területen még a legrosszabb körülmények között is.

A fejlesztők megpróbálták minél hitelesebben bemutatni őket és a helyzeteket, amikkel találkozhatunk a játék során, azzal, hogy korábbi katonákat interjúvoltak meg ehhez. Ezek a srácok annyira kemények, hogy kódneveket használnak, mint például a Rabbit (igazán hozzáillő név egy elit katonának). Ezek a katonák közvetlenül az amerikai hadsereg főparancsnokságának számolnak be a tevékenységükről, amely pedig közvetlenül a védelmi minisztériumnak felel. Itt is bejön a klasszikus az irodában tespedő parancsnok osztja az „ideális” parancsokat a harcteret ismerő katonáknak.

A kezdetek kezdetén csak annyit tudunk meg, hogy vkit meg kell találnunk akinek vannak információi az ellenségről de természetesen problémába fogunk ütközni ami eléggé klisé már (mondjuk unalmas lenne ha annyi lenne, hogy minden nélkül odasétálnánk, hogy akkor mondjad amit tudsz). Az első pályák ilyenek lesznek, hogy osonunk, információt szerzünk és kisszámú ellenséget ölünk, de őket se nagyon, ha nem feltétlenül szükséges. Természetesen éjszaka fogunk főleg tevékenykedni, mert hát akkor lehet jól bújócskázni, de a 2. pályán mindjárt napfényes körülmények között kell előrehaladnunk bakáinkkal. Ezen a pályán kerül elő először a lézeres célmegjelölő, amivel különböző légi támogatásokat tudunk kérni az ellenségre, ez csak bizonyos helyeken adott, ahol a program engedi, sőt kifejezetten kéri is. Már ennél az osztagnál előkerülnek a járművek, pontosabban a quad (másnéven ATV) amin száguldozhatunk, de csak arra szolgál, hogy egyik területről átrobogjunk a másikra. A quad irányítása nem lett életszerű, mert egy pillanat alatt le lehet fékezni állóra vagy neki lehet menni bárminek még akkor sem esünk le róla (a dont try this at home iskolapéldája) ami azért valljuk be kissé illúzióromboló, főleg annak aki quadozott már életében.

Teljesen más élményt fognak nyújtani a Rangeres részek, ahol előkerülnek a régi jó igazi harcok ahol nem osonkodni kell, hanem nyomulni előre és irtani az ellent szemtől szemben nem csak úgy hátulról odalopódzok és jól hátbaszúrom módszerrel. Ezen a pályán lesz olyan rész ahol a faluban egy beláthatatlan kanyar lesz ahol naná, hogy minket küldenek előre (oda ahol tuti rejtőzik valaki). Itt is hibapont, mert tuti ami tuti alapon bedobtam oda pár gránátot, hogy ne érjen meglepetés, de így is jött az afgán leüt és ha a társam nem lövi le időben akkor végem videó (nem volt semmilyen ajtó, ablak vagy rés ahonnan hirtelen előugorhatott volna, biztos immunis volt a gránátra csak golyóra nem). A pálya vége az igazi tartsunk ki amíg megjön az erősítés fílinges.

Fogunk még játszani a lopakodós osztaggal is és igazi mesterlövészekké válhatunk, ahogy kilométeres távolságból a távcsőben leskelődve szedhetjük le a katonákat, akiket nem könnyű kiszúrni (erre jó a hőkamerás képre váltás). Nagyon hangulatos volt, ahogy ráközelítünk-célzunk, aztán lövünk (meg is kapjuk társaktól a textbook shot dicséretet is). Amitől igazán reális ez a rész az az, hogy csak úgy simán nem fog menni a lövöldözés, mert a célkereszt el fog mászni a lélegzetvételek miatt és emiatt lesz olyan, hogy vissza kell tartanunk a lélegzetünket (nem szuperhősök vagyunk ezért ezt csak a lövés előtt érdemes, mert sokáig ez nekik sem megy).

A játékbeli kedvenc részem volt, amikor egy harci helikopterbe ülhettünk be és oszthattuk az ellent. Vezetni sajnos nem mi vezettünk, de az kárpótolt minket, hogy szinte minden kezünk ügyébe akadó fegyverrel lőhettük a földön rohangászó ellenségeket. Itt a kampány módnál említeném meg, hogy túl sok fegyverrel nem fogunk találkozni és azt a keveset se tarthatjuk magunknál, mert hát nem végtelen teherbírásúak a katonáink meg persze el se férne mind náluk.

Társainktól itt végre kérhetünk lőszert abban az esetben, ha mi kifogynánk, de csak akkor, ha nekik is van olyan fegyverük, amihez kérjük a lőszert. Szintén megemlítendő, hogy az olyan részeknél ahol magasabb falakat kellene megmászni, ott társaink segíteni fognak, de lesz olyan érzésünk, hogy mi kicsit olyan ügyetlenek lennénk, hogy ők simán felugranak, felmásznak oda, de nekünk meg segíteni kell, hogy feljussunk oda (csak a játék 2. felében lesz olyan, amikor megfordul a helyzet és mi segítünk a társnak).

A single részben található a hangzatos Tier 1 mód. Itt ugyanúgy megkapjuk a kampánymód pályáit (a helikopteres rész kivételével), de itt bizony ezeket már megszabott időre kell teljesíteni, természetesen minden pálya más időkorlátot kapott a hosszától, nehézségétől függően. Ami rossz pont itt az az, hogy a pályákon belüli rövid videók alatt ahol nem mi irányítunk, ott is pörög a számláló, sőt még a pályák befejezése után is megy 1-2 másodpercet, nehezítve az időben való teljesítést. Az a megoldás jobb lett volna, hogy kevesebb időt kapunk, de akkor a videók alatt és a pálya végén már nem pörögne az óra. Az időben való teljesítést segíti az, hogy megállíthatjuk az órát különböző dolgokkal, mint például a fejlövésekkel, sorozatos fejlövésekkel, egy lövéssel több ellent küldünk a másvilágra, satöbbi. A program statisztikákat vezet teljesítményünkről (mennyi idő alatt teljesítettük, mennyi ideig tudtuk fagyasztani az órát, mennyire voltunk pontosak és így tovább), mivel ehhez a részhez kell netkapcsolat, így azonnal láthatjuk, hogy ezzel hol helyezkedünk el a többi játékos között (a toplisták elején igen sok irreálisnak mondható statisztika található).

Még itt kell megemlíteni a játék legnagyobb hibáját, ami az, hogy rendkívül rövid és így hamar végigfuthatunk rajta.

A multiban egyfajta szerepjátékos elemmel találkozhatunk, ugyanis a kapott pontokat a fejlődésünkre költhetjük (pontosabban a fegyverünk fejlődésére). A multi módjai változatosak, mert találhatunk a mindenki mindenki ellen módtól kezdve a küldetéseket kell teljesítenünkig mindenfélét. A játékmenet eléggé pörgős, de ez sajnos eleinte az fogja jelenteni, hogy többször fogunk meghalni, mint amennyit lépnénk.

A grafikát csak röviden érinteném. Nagyon szépen vannak megalkotva a tájak, a fegyverek a katonák, ebben hibát nem találhatunk.

A játékot kifejezetten élveztem, de a kisebb hibái miatt „csak” 8 pontot érdemel meg.

Köszönet az EA Hungarynak, hogy rendelkezésünkre bocsátotta a Medal of Honort.