Medal of Honor: Allied Assault
Sziasztok! Az utobbi idöben
nagyon felkapott téma lett a II. világháboru és rengeteg játék látott és lát még
ma is napvilágot ezzel kapcsolatban. A játékok tipusa is széles skálán mozog,
kaphatunk stratégiát, repülögép-szimulátort, first person shooter-t és akár
gazdasági szimuláciot is. Az utobbi idö legnagyobb durranása a Return to Castle
Wolfenstein, a müfajteremtö játék utoda. A játékot mindenki megvette, szoval a
MOHAA egy kicsit már elkésett, bár igy sincs ok a panaszra, a türelmesebbek és a
pénzesebbek megszerezték maguknak.
Az Electronic Arts tehát most nem autoszimulátort, hanem FPS-t készitett. A
játék az utobbi idöben legnépszerübb first person shooter elemekböl épül fel,
ezek: a már emlitett II. világháborus téma és a jármühasználat. Hol vannak már
azok a régi Doom-os idök! Jármüvek elöször talán az Operation: Flashpoint-ban
jelent meg elöször, mint használhato dolgok, bár néhány játékban már ennél
korábban is használhattunk pl. rögzitett géppuskát (ha jol emlékszem, egy
nindzsás FPS-ben vezettem elöször gépfegyveres targoncát :)). Mindez ki van
egészitve az RPG-kböl átvett NPC-kkel, magyarul segédkarakterekkel, pl. kémek,
tudosok, katonák.
A játék 2 CD-n foglal helyet és az install során több, mint 1 GB-ot rak fel. A játék menüjéül egy szoba szolgál, ahol minden tárgynak van jelentösége. Elsöre kissé furcsa, hogy az asztalon heverö lapokra klikkelve jön elö a save/load menü, de meg lehet szokni. Azért lehetett volna kicsit egyszerübb és átláthatobb is. Érdemes az irányitást jol megjegyezni, mert nem egyszerü. Miután mindent beállitottunk, két játéklehetöség van: a single- és a multiplayer. Utobbit nem probáltam és egyébként is az egyjátékos modra van kihegyezve a játék.
A betöltés közben egy rövid eligazitást kapunk céljainkrol, majd a közepébe vághatunk. A játék közben vannak a saját motorral készült videok, külön nincsenek. A bejátszások közben nézegethetünk, kedvencem a partraszállás elötti rokázás a társunk által kivitelezve. Miután megkapjuk az irányitást, megkezdhetjük apritani a nácikat. A pályák elég lineárisak és csak az egyik cél végrehajtása után jöhet a következö. A grafika nagyon szép, az emberek rengeteg poligonbol épülnek fel, a környezet jol kidolgozott, stb. Kellemes meglepetés volt, hogy az egyik pályán a templomrom kelet-nyugat tájolásu, szoval a tervezök erre is figyeltek. Sokszor csak akkor juthatunk tovább a pályán, ha segitünk a társainknak. Példa: a normandiai partraszállásnál a drotkerités elött veszteglöknek kell néhány rudat odavinni a lötér közepéröl. A jármühasználat elég érdekesre sikerült. Az rendben van, hogy vannak kocsik, de azt nem mi vezetjük, hanem a platon állva a géppuskábol kell tüzelni. Meghalni persze igy is lehet, de a kifogyhatatlan gépágyu azért ezt jelentösen befolyásolja.
Fegyverek terén is eleresztették magukat az alkotok, mert a kor szinte összes fontosabb eszközét kezelhetjük vagy valamilyen formában láthatjuk. Akkor sorolnám is. Az alap egy Colt pisztoly. Ugyan félautomata, de ha hangtompito van rajta, akkor minden lövés után fel kell huzni. De miért? Talán más tudja. Gépfegyverböl három fajta van, a Thompson, az MP40 és a BAR. Öket talán nem kell bemutatnom. Távolra a Springfield a legjobb. Ezt távcsövel és anélkül is használhatjuk, a legpontosabb fegyver, csak lassu az ujratöltése. A páncélosok ellen a leghatásosabb persze a páncélököl, ami ugyan nagyot üt, de azt ritkán, ne pazaroljuk gyalogosok irtására (ez a játék különben sem Doom!). Aztán van még kézigránát meg repeszgránát. Robbantani király, a legjobban nagy tömeg vagy lövészárok ellen alkalmazhato. De vigyázzon mindenki, mert néha megtanitják azt a gránátot visszafelé is repülni a nácik (magyarul visszadobja a hidegvérüje). Ezeken kivül lehet még nálunk TNT robbantásra vagy hangtompito lopakodos pályán, de ezt sajnos a gép határozza meg. Szorosan kapcsolodo pályák közt a felszerelésünk megmarad, szoval vigyázzon mindenki a löszerrel, ne pazaroljatok. A robbanoanyag helyét piros kockával jelöli meg a gép. A játékban láthato jármüveket pedig csak megemliteném: tankbol elég sok van, ebböl a két német a Tigris és a Királytigris, az amerikai a Sherman, a partraszállo egység Omaha Beach-en a Higgins és végül német repülönek a Focke-Wulf 190. Az egyik pályán volt amerikai bombázás, de azokat a gépeket nem láttam és elfelejtettem megnézni a küldetés bevezetöjében a nevüket (ágyukat bombáztak le, a célt nekünk kellett kijelölni).
A hangulat igazi megteremtéséhez a zene és a hangok nagyban hozzájárulnak, és mivel a hangulat egészen egyedülállo a játékban, akkor már a zene sem rossz. A fegyvereknek különbözö hangjuk van, a hangokat a terepviszonyok befolyásolják, a robbanások hangjai kitünöek, a társaink ugy orditanak, ahogy a torkukbol kifér és a németek végre megtanultak németül (nem ugy, mint a Wolfensteinben). Erre panaszunk nem lehet.
Ellenben másra van panaszunk. Lássuk csak: ha fejbe löjük a társunkat, az miért nem hal meg? Fura. Persze elöny is, arra tüzelünk, akire akarunk, mert a szövetséges életben marad, a náci meg nem. De forditva meg rendesen müködik. Ha elörerohanunk apritani a népet, társaink fedezés céljábol rendszerint jol hátbalönek, mi meg megfekszünk, mint a Tyson a Lewis ellen. Ez igy nem koser. Ha már ez rombolja a valodiságot, akkor a vér hiánya még inkább. Engem nem zavar a hiánya, de elég hülyén nézett ki Omaha Beach. Komolyan azt hittem, hogy a halott társaink ott napoznak a homokon (kár, hogy esett az esö). Nem kell, hogy fröcsögjön a kecsap, mint a Carmageddonban, de egy kis piros azért kerülhetett volna a bácsi mellére. A sebesülésrendszer sem reális. A fejlövésig korrekt, de az alatt nagy kamu az egész. De ezt már megszokhattuk máshol is.
Zárást elég könnyü irni erröl a játékrol, ugyanis néhány aprocska hibácskátol eltekintve zseniálisan lett megcsinálva. Ez az a játék, amit mindenkinek látnia kell legalább egyszer, és aki tudott várni a Wolfenstein csábitásának ellentmondva, annak igazán megérte. Szerintem nyugodtan nekiadhatjuk az Év First Person Shooter-e cimet!
A játék 2 CD-n foglal helyet és az install során több, mint 1 GB-ot rak fel. A játék menüjéül egy szoba szolgál, ahol minden tárgynak van jelentösége. Elsöre kissé furcsa, hogy az asztalon heverö lapokra klikkelve jön elö a save/load menü, de meg lehet szokni. Azért lehetett volna kicsit egyszerübb és átláthatobb is. Érdemes az irányitást jol megjegyezni, mert nem egyszerü. Miután mindent beállitottunk, két játéklehetöség van: a single- és a multiplayer. Utobbit nem probáltam és egyébként is az egyjátékos modra van kihegyezve a játék.
A betöltés közben egy rövid eligazitást kapunk céljainkrol, majd a közepébe vághatunk. A játék közben vannak a saját motorral készült videok, külön nincsenek. A bejátszások közben nézegethetünk, kedvencem a partraszállás elötti rokázás a társunk által kivitelezve. Miután megkapjuk az irányitást, megkezdhetjük apritani a nácikat. A pályák elég lineárisak és csak az egyik cél végrehajtása után jöhet a következö. A grafika nagyon szép, az emberek rengeteg poligonbol épülnek fel, a környezet jol kidolgozott, stb. Kellemes meglepetés volt, hogy az egyik pályán a templomrom kelet-nyugat tájolásu, szoval a tervezök erre is figyeltek. Sokszor csak akkor juthatunk tovább a pályán, ha segitünk a társainknak. Példa: a normandiai partraszállásnál a drotkerités elött veszteglöknek kell néhány rudat odavinni a lötér közepéröl. A jármühasználat elég érdekesre sikerült. Az rendben van, hogy vannak kocsik, de azt nem mi vezetjük, hanem a platon állva a géppuskábol kell tüzelni. Meghalni persze igy is lehet, de a kifogyhatatlan gépágyu azért ezt jelentösen befolyásolja.
Fegyverek terén is eleresztették magukat az alkotok, mert a kor szinte összes fontosabb eszközét kezelhetjük vagy valamilyen formában láthatjuk. Akkor sorolnám is. Az alap egy Colt pisztoly. Ugyan félautomata, de ha hangtompito van rajta, akkor minden lövés után fel kell huzni. De miért? Talán más tudja. Gépfegyverböl három fajta van, a Thompson, az MP40 és a BAR. Öket talán nem kell bemutatnom. Távolra a Springfield a legjobb. Ezt távcsövel és anélkül is használhatjuk, a legpontosabb fegyver, csak lassu az ujratöltése. A páncélosok ellen a leghatásosabb persze a páncélököl, ami ugyan nagyot üt, de azt ritkán, ne pazaroljuk gyalogosok irtására (ez a játék különben sem Doom!). Aztán van még kézigránát meg repeszgránát. Robbantani király, a legjobban nagy tömeg vagy lövészárok ellen alkalmazhato. De vigyázzon mindenki, mert néha megtanitják azt a gránátot visszafelé is repülni a nácik (magyarul visszadobja a hidegvérüje). Ezeken kivül lehet még nálunk TNT robbantásra vagy hangtompito lopakodos pályán, de ezt sajnos a gép határozza meg. Szorosan kapcsolodo pályák közt a felszerelésünk megmarad, szoval vigyázzon mindenki a löszerrel, ne pazaroljatok. A robbanoanyag helyét piros kockával jelöli meg a gép. A játékban láthato jármüveket pedig csak megemliteném: tankbol elég sok van, ebböl a két német a Tigris és a Királytigris, az amerikai a Sherman, a partraszállo egység Omaha Beach-en a Higgins és végül német repülönek a Focke-Wulf 190. Az egyik pályán volt amerikai bombázás, de azokat a gépeket nem láttam és elfelejtettem megnézni a küldetés bevezetöjében a nevüket (ágyukat bombáztak le, a célt nekünk kellett kijelölni).
A hangulat igazi megteremtéséhez a zene és a hangok nagyban hozzájárulnak, és mivel a hangulat egészen egyedülállo a játékban, akkor már a zene sem rossz. A fegyvereknek különbözö hangjuk van, a hangokat a terepviszonyok befolyásolják, a robbanások hangjai kitünöek, a társaink ugy orditanak, ahogy a torkukbol kifér és a németek végre megtanultak németül (nem ugy, mint a Wolfensteinben). Erre panaszunk nem lehet.
Ellenben másra van panaszunk. Lássuk csak: ha fejbe löjük a társunkat, az miért nem hal meg? Fura. Persze elöny is, arra tüzelünk, akire akarunk, mert a szövetséges életben marad, a náci meg nem. De forditva meg rendesen müködik. Ha elörerohanunk apritani a népet, társaink fedezés céljábol rendszerint jol hátbalönek, mi meg megfekszünk, mint a Tyson a Lewis ellen. Ez igy nem koser. Ha már ez rombolja a valodiságot, akkor a vér hiánya még inkább. Engem nem zavar a hiánya, de elég hülyén nézett ki Omaha Beach. Komolyan azt hittem, hogy a halott társaink ott napoznak a homokon (kár, hogy esett az esö). Nem kell, hogy fröcsögjön a kecsap, mint a Carmageddonban, de egy kis piros azért kerülhetett volna a bácsi mellére. A sebesülésrendszer sem reális. A fejlövésig korrekt, de az alatt nagy kamu az egész. De ezt már megszokhattuk máshol is.
Zárást elég könnyü irni erröl a játékrol, ugyanis néhány aprocska hibácskátol eltekintve zseniálisan lett megcsinálva. Ez az a játék, amit mindenkinek látnia kell legalább egyszer, és aki tudott várni a Wolfenstein csábitásának ellentmondva, annak igazán megérte. Szerintem nyugodtan nekiadhatjuk az Év First Person Shooter-e cimet!