MDK

Az erö még mindig velem van és most egy rövid ideig Kurt Hecticcel is. Ö ugyanis a most általam tesztelt játék föhöse. A történet: Kurt takarito Hyde professzornál. A prof találmányait nem ismerik el a Földön, ezért egy ürállomásra költözik. Kurt azt hitte Ez egy nyugis állás, nem lett igaza. A Földet idegenek támadták meg és hatalmas bánya- gépeikkel elkezdték elpusztitani. Kurtra várt ezek megállitásának feladata. Kapott egy fe- kete gumiruhát, aminek jobb keze végén egy gépfegyver van. Kell lönünk (ezen belül mesterlövészkednünk) csuszdáznunk, légdeszkáznunk. Tehát változatos lesz a játék- menet (majdnem kifelejtettem még repülögépet is fogunk vezetni). A fegyverünkbe szerezhetünk erösebb lövedéket (a mesterlövészbe még légicsapást is szerezhetünk). Minden pálya egy kis repüléssel kezdödik, amikor a kiszemelt bányagépet közelitjük meg eközben ki kell kerülni a radarsugarat, de ha ez nem sikerülne, akkor a hökövetös rakétákat kerüljük ki (nem nehéz dolog megcsinálni). Repülés közben, ha ügyesek vagyunk szerezhetünk bonusz cuccokat. Elég vicces a játék (nemhiába hisz az a cég készitette, aki az Earthworm Jimet is) a robotok bemutogatnak, hasra vágják magukat, benne van a világ legkisebb atombombája is. A játék ugyan 1996-os de azért a grafikája még most is kiválo. Bár elég kevés textura találhato a játékban. Minden küldetés elött mutatja a fögonosz arcát és végén mindig ugyanaz a kép jön be. A hangokat kegyetlenül jol eltalálták mindig, illeszkedik az aktuális történéshez (pl.: ha sok robotot kell megölni akkor pergöbb ritmusu lesz). Lehet, hogy régi a játék de még most is jonak lehet venni bár már megjelent a folytatása (MDK2).