Mass Effect 2 - Proaktív világmentés a jövőben

Abonyi Győző Teszt 2010. július 19.

Nálunk járt a BioWare egyik legújabb alkotása, a Mass Effect 2. Ki ne ismerné a Bioware-t? Nos, ők azok, akik nagy szerepet játszottak az RPG játékok bölcsőjének ringatásában. Számos híres játék fűződik nevükhöz, pl: Baldur’s Gate, Neverwinter Nights, Star Wars: Knights of the Old Republic 1 stb. Bátran kijelenthetjük, a Bioware bármit dobott eddig piacra, hatalmas sikert aratott.
Minden játékuknál szokás magasra helyezni a mércét, egyre jobb és újabb fejlesztésekkel örvendeztetnek meg minket. Ebben a részben ismét meg kell mentenünk a világot, ehhez ismét Shepard parancsnokot hívjuk segítségül. Három év telt el az első rész óta, ez idő alatt szemmel látható a fejlődésen ment keresztül a játék, valamint a karakterek.

Az első rész először Xbox 360-ra jelent meg 2007 november 20-án, majd ezt követte a PC-s változat 2008. május 28-án. A folytatás idén, január 28-án látott napvilágot.
A trilógia második része pár hónappal később folytatja a cselekményt. Egy új, ismeretlen ellenségtől kell megóvnunk a galaxist, de erről később bővebben. Attól nem kell félnünk, hogy túl rövid lenne a játékidő, és folyamatosan érkeznek letölthető tartalmak, vagyis DLC-k, amelyekkel bővítve a játékot új csapattársakat szervezhetünk magunk mellé. A bejárható terület hatalmas, számos bolygón megfordulunk a játék során. Amint elkezdünk játszani, egyből belecsöppenünk a történet kellős közepébe: egy ismeretlen űrhajó rommá lövi a miénket, ekkor a legénység nagy része meghal, köztük Shepard is. Ezután egy Cerberus nevű cég lehetővé teszi karakterünk „újraépítését” (ekkor tudunk nevet, megjelenést, illetve osztályt választani). Miután ezzel végeztünk, kezdődhet a világ megmentése.

A harcrendszer remekül sikerült, az irányítás egyszerű, teljesen átlátható a HUD. Azonban váratlan ellenségeink is lesznek: harc közben ugyanis többször is előfordult, hogy „beragadt” a karakterem egy objektumba, és sehogy sem tudott elmozdulni. A HUD-ra visszatérve a Shift lenyomásával behozható egy menü, ez alatt megáll a játék. Itt saját karakterünk és csapattársaink fegyvereit, illetve képességeiket tudjuk beállítani.

Nagy hangsúlyt fektettek az alkotók a taktikázásra és a csapatunkára is. Nem minden helyzetben megfelelő lépés, ha az ember csak végigrohan a csatamezőn, ugyanis ilyenkor gyakran a „Game Over” felirattal találhatjuk szemben magunkat. Érdemes átgondolni egy-egy nehezebb ütközetnél, melyik képességünket hasznosítsuk éppen, hogy könnyűszerrel lekaszaboljuk az ellenségeket. Erre jó pár alkalmunk lesz, bár a játék története némileg lineáris, azért kapunk bizonyos szabadságot, kiválaszthatjuk, merre megyünk a galaxisban, de persze a térkép is jelöli, hogy merre, milyen feladat vár ránk. A küldetések változatosak, nem fogjuk megunni, magával ragad a történet. Előbb utóbb minden csapattársunk múltját megismerjük, sőt, segítségünket is kérik majd egy-egy küldetés erejéig. Az ilyen megbízások sikere után lojálisak lesznek hozzánk, ezután pedig teljesítményük is növekszik karakterünk oldalán. Ahogy azt már megszokhattuk, ebben a BioWare gammában is van „jó”, illetve „rossz oldal”, amiket döntéseinkkel tudunk befolyásolni. A párbeszédrendszer szépen kidolgozott, és mivel magyar nyelv is van a játékban (méghozzá jól sikerült fordítással), nem okoz problémát senkinek sem ezek megértése.

Kellően változatos a játék, folyamatosan új helyekre kalauzol minket a történet. Az univerzumban találunk számos fejlesztést, melyeket az űrhajónkon tudunk megvásárolni különféle nyersanyagokért (pl. Palládium, Irídium, Platina és a Nulladik elem). Ezeket a bolygókon lehet begyűjteni. A bányászat úgy zajlik, hogy a kiszemelt bolygót elkezdjük szkennelni, majd ahol jelez a műszer, oda ledobunk egy szondát, ami begyűjti az adott területen található nyersanyagot. A gyűjtőszondákat vásárolni tudjuk, ebből 30 darab lehet a fedélzeten, azonban a hajó fejlesztésével duplára növelhetjük számukat. Ez az egyik dolog, ami zavarhatja az embert a játékban, mert időigényes és unalmas a kellő mennyiségű nyersanyagot összegyűjteni.

Minden döntésünkkel befolyásoljuk a játék végkimenetelét, akár súlyos következményekkel járhat egy-egy választás. Hogy hogyan is végződik? Az csakis a játékoson múlik…
Térjünk rá a technikai részre. Elsőként a grafikát vegyük szemügyre. Az Unreal Engine továbbfejlesztett változatára építették a játékot, méghozzá a 3.5-ös verzióra. Ebből kifolyólag a grafika bőven megfelel a mai játékosok elvárásainak, gépigényéhez képest nagyon szép. A környezet nagyon változatos és hangulatos. Nem lehet megunni, épp ellenkezőleg, lebilincseli a játékost a gép elé, és az ember észre sem veszi, hogy létezik külvilág is körötte. A játék zenéit szintén nagyon jól válogatták össze, egy-két szám már saját playlistemet is gazdagítja.

A szinkronhangok kiválasztására is nagy hangsúlyt fektettek. Több karakter is híres színész hangján szólal meg, például a Rejtőzködő Fickónak Martin Sheen, illetve Miranda Lawson-nak a Chuck c. sorozatból ismert Yvonne Strahovski adta a hangját, és a karaktert is a színésznőről mintázták.

A DLC-ket az ún. Cerberus Network-ön keresztül lehet letölteni, egyeseket ingyen, de van, amelyikért BioWare pontokkal kell fizetni. 1600 pontos csomagot vásárolhatunk a webshopokban (~ 4000 Ft-ért), amelyekkel nem csak Mass Effect 2 DLC-ket tölthetünk le, hanem Dragon Age-eseket is.

A minimális rendszerkövetelménynek 1.8GHz-es Core 2 Duo CPU-t, 1gb memóriát, Shader Model 3.0-t támogató videókártyát (Ati X1600 Pro és annál jobb kártyák, valamint GeForce 6800 és annál jobb VGA) adtak meg a fejlesztők. Én egy AMD Phenom II X3 710-es CPU-val, 4Gb memóriával és egy ATI 4850-es videókártyával próbáltam a játékot 1920x1080-as felbontáson. A játék maximális részletesség mellett tökéletesen futott, mindenféle élsimítást is maximumra állítottam. Optimalizációra szerintem nem lehet panasz ilyen grafika mellett.

Pozitívumok: