Imperial Glory

Errol a játékról eddig szerintem nem sokan hallottak. Nem volt nagy reklámkampánya, nem alakul köré millós rajongótábor. Egyszeruen besétált a ringbe és majdnem leszedte a király koronáját... Mivel nem sokan ismerik ezt a játékot elmondom hogy egy stratégiai játékról van szó, megy az Eidos cég gyermekeként látta meg a napvilágot. A gamma teljes címe Imperial Glory Rome: Total War Light.  A címben található light kifejezés nem a minoségre, hanem a stratégia mélységére utal. Értem ezt úgy, hogy az 51 tartományra osztott térkép nem ad akkora taktikai szabadságot, mint amit egy ko kemény stratégiánál megszokhattunk, de ez egyben elony is, hiszen sokan nem szeretik a túlbonyolított dolgokat.
Az 1700-as évek végén járunk, amikor is feltunik egy Napóleon nevezetu fickó, aki nem éppen a békés természetérol vált hírhedté. Öt nagyhatalom légióit irányíthatjuk: Nagy-Britannia, Poroszország, Oroszország és Oszták-Magyar Monarchia. Célünk természetesen az, hogy minél nagyobb szeletet ragadjunk lobogónk alá Európából. Két féle módon játszhtunk: az egyikben minden területet meg kell hódítani, a másikban elég a legtöbb pontot elérnünk meghatározott ido alatt. Pontok járnak a megszerzett, megtartott területekért, az eros gazdaságért, és a különféle "questek" teljesítéséért. A questek nem másak mint a Civilization-bol ismert világcsodák itteni változatai. Egy-egy vívmány megteremtése csak egy országnak adatik meg, amely ezért jelentos elonyöket élvez a projektrol lemaradókkal szemben. A világcsodák megteremtése sem alapból adott lehetoség, elobb ki kell fejlesztenünk egy bizonyos dolgot, hogy unlockolhassuk a questet. Ekkor megjelennek a fejlesztés feltételei. és ha mindegyik kipipáltuk, akkor mondhatjuk, hogy stipi-stopi, az már az enyém. A nagytérkép a Rizikó társasjátékra hajaz, annak minden egyszeruségével és logikátlanságával. Hiszen a mozgástér leszukül, és szegény poroszoknak ugye csak három kezdeti régiójuk van. A területek megszerzése nem csak a szimpátián múlik, hiszen az ott lévo eroforrások elonyhöz juttatják a játékost. Ezekbol az eroforrásokból négy féle van: az emberi ero, a nyersanyagok, az élelem és végül az arany. Minden provincia termel ezekbol körönként amiket fejlesztésekkel lehet turbózni, de ha még így is megszorulnánk akkor marad a szövetségesekkel való cserebere. De ezzel óvatosan bánjunk, mivel ha a többi ország látja, hogy szegények vagyunk, akkor romlik a megítélésünk, ami ebben a játékban nagyon fontos-elvileg. Gyakorlatilag annyit értem el, hogy hiába nem támadtam senkit, csak visszavertem a támadásokat, mégis megutált mindenki. Errol ennyit. Másik dolog ami picit lehúzta a játkot az a túlságosan eroszakos ellenfelek. Az ellenség minden üresen hagyott parcellát meglát és rögtön le is csap rá. Még közepes szinten is.
Összességében egy nagyon jó játékot kaptunk az Eidostól, ha azt a pár apróbb hibát ki tudnánk javítani, akár átvehtné még a koronát is.

Köszönet a játékért az Automex Kft.-nek.