Dr. House - A játék

Amikor meghallottam, hogy készül a Dr. House játék, nagyon megörültem. A sorozatot nagyon szeretem, bár az orvosi része sosem érdekelt különösebben. Inkább a beszólások és az állandó kötekedése az, ami számomra kiemeli az orvosos sorozatok közül. És bevallom őszintén, ennél azért többre számítottam.

A játék csupán öt esetet tartalmaz, de ha mindegyik olyan, mint az első, akkor eltart egy ideig, mire átrágjuk magunkat rajtuk. Én megmondom őszintén, még az első négy-öt kérdezz feleleknél élveztem, hogy ki kell következtetni az addig megismert tünetek alapján, hogy mi is történhetett. Teljesen hozza a sorozat hangulatát, de...

Mert elég sok és nagy de van. Először is a táblára írás. Oké, hogy a játék felajánl nekünk rengeteg lehetőséget, mert magamtól tuti nem tudnék a hasmenésnél komolyabbat kitalálni, de a képernyőn keresztbe repkedő buborékok elkapása már a második után kezdett felidegesíteni. Főleg, hogy sokszor olyan gyorsan mozognak, hogy esély nincs elolvasni, mire bökünk rá. Nem mintha nagy katasztrófa lenne, ha elsőre nem találjuk el.

A laboros tesztek elvégzése sem azt az érzést hozta, hogy én huzamosabb ideig fogok játszani. Oké, hogy egy kicsit érezzk, hogyan kéne optimálisan csinálni az ilyesmit, de voltak olyan pillanatok, amikor legszívesebben összetörtem volna a kütyüt, amivel éppen dolgoznom kellett. (Ilyen funkció egyébként nincs.) A helyszínre kiszállós, nyomozós rész nagyjából annyi élvezetet nyújt, mint a pasziánsz a Windowsban. Szimplán körbe kell nézni a helységben, és mindenre rákattintani, amire lehet. Általában egy, esetleg két dolog bizonyult hasznosnak. Ami viszont idegesítő volt, hogy meg van adva, mennyi tárgyat kell találnunk. Hiába van meg a hasznos áru, mindet össze kell szedni.

A másik dolog, amin begőzöltem, az a biopszia volt. Összesen 30 anomáliát kell megtalálni, de a mintavételező eszköz irányítása elég gyakran ütközött akadályokba. Gondolom ez a szimulációból fakad, és a valóságban sem mehettem volna kedvem szerint jobb-balra a páciens belső szerveiben, de nem mindig sikerült elsőre a megfelelő irányba elindulni. Kb. pixelenként kellett lépkednem, hogy a megfelelő irányba elindulhassak.

Talán a leghasznosabb funkció az időlimit. Legalább lehet tudni, hogy lassan be kéne fejezni a tesztet. Ha nem sikerül, akkor kezdhetjük újra. Természetesen Cuddy letol minket, de az kit zavar.

De hogy pozitívumot is írjak. Illetve megpróbálok írni. Mert kevés van. A grafika érdekes, a szereplőket gond nélkül fel lehet ismerni. A zene az kifejezetten unalmas 1-2 perc után, ráadásul egy midi szintetizátorra emlékeztet. Ja, pozitívumok. Van ügyeleti idő is, ahol House-zal kell megvizsgálnunk random pácienseket. A párbeszédek jól lettek megírva minden helyzetre, tükrözik a sorozat hangulatát, de számomra nem tudták ellensúlyozni a rengeteg dolgot, amit felsoroltam. Aki orvosira jár, az biztos több élvezetet lel majd a játékban, de szimpla dedukcióval nem mindig könnyű továbblépni. A teljesítményünket időről-időre értékelik, például Wilson-tól kaptam egy 5 alá-t a laboros munkámra, de a mogorva diagnosztikai zseninél 4-es fölé sosem tudtam menni. Véleményem szerint kicsit eltolták az orvosi részek felé a játékot, így a "konyha-doktor" ismeretek kevésnek fognak bizonyulni. SOTE hallgatóknak viszont remek szórakozás lehet :)