Crysis 2

4 év. Ennyi telt el azóta, hogy megismerhettük a nanosuit által kapott lehetőségeket. Ennyi ideje jelent meg a Crysis első része, ahol egy kis csapat tagjaként fedezhettük fel egy sziget dzsungelét, miközben egy koreai tábornokra vadásztunk, egyre mélyebbre hatolva a koreaiak táborában, de később megismerkedhettünk a megszálló idegenekkel is, a győztes kiléte nem volt akkor kérdéses senki számára sem.

Akkoriban sokat kapott a játék, hogy ez csak egy techdemó (vagy FPS benchmark program). Ezekkel nem értettem egyet, én kifejezetten élveztem a játékot, az elejétől a végéig. Egy kicsit büszkék is lehettünk rá, pontosabban a Warhead kiegészítőre, ugyanis annak elég rendesen volt magyar vonatkozása. Sokat kapott még azért, hogy kiszámítható volt a cselekmény (ezzel mondjuk, egyet tudok érteni).

A Crysis 2-t hatalmas reklámhadjárat előzte meg, ami egyáltalán nem meglepő, mert az EA kiadású játékokra ez mindig is jellemző volt, hogy rendesen meg voltak propagálva a kiadás előtt, aztán, hogy mi sült ki belőlük, az már más tészta volt. De azért Cevat Yerliékben lehetett bízni, hogy nem veszik félvállról a fejlesztést és valami igazán ütőset fognak összehozni. Ez a játék már multiplatformos volt, tesztem alanya a CryEngine 3 által hajtott Xbox 360-as verzió volt.

A sztori szerint az emberiséget egy titokzatos vírus fenyegeti (bár, hogy honnan származik az azért annyira nem titokzatos), furcsa sebek jelennek meg az embereken, bujkálniuk kell, a fél emberiség emiatt haldoklik. A földönkívüliek megkezdték a Föld módszeres elpusztítását, első célpontjuk nem más, mint New York City. A kiindulásnál mi még nem vagyunk tagja ennek a nanosuitos elit osztagnak, hanem csak „mezei” tengerészgyalogosokhoz tartozunk. Minket küldenek egy bizonyos Gould professzor kimenekítésére, aki csapdába esett a lakásában, amit földönkívüliek vettek körül. A tengeralattjáró amin „utazunk” azonban megfeneklik és így idő előtt ki kell szállnunk, ez a rész egyfajta mozgást bemutató tutorial. A Hudson folyóba meg majdnem belefulladunk, de az első részből megismert Próféta megment minket. Amikor felébredünk, már rajtunk van a nanosuit, Próféta meg halott, úgyhogy indulhat a nanos móka.

Eleinte csak a CELL zsoldosai fognak zargatni minket, de ők is éppen elég kihívást tudnak jelenteni úgyhogy fel kell kötnünk azt a bizonyos nanoalsót. Fegyvert és lőszert aránylag bőségesen fogunk találni, úgyhogy aggódni túlzottan nem kell, de azért pazarolni sem éppen kéne. Fegyverfajtákból tulajdonképpen van is meg nem is sokféle, ugyanis mindegyik kicsit különbözik, de a legtöbb a Scar apróbb módosítása (mint például a Ranged, Marine, Reflex stb.) csak. Eleinte csak annyi lesz, hogy haladunk Gould felé, aki közben pár jótanáccsal ellát minket a nanosuittal kapcsolatban. A nanosuitról annyit, hogy ez már nem az első részben megismert nanosuit, hanem annak a következő generációs változata, a nanosuit 2.0. Itt is megkapjuk azért a régi funkciókat, hogy láthatatlanok lehetünk, megkeményíthetjük a páncélzatunkat, ugorhatunk nagyokat és üthetünk akkorát, mint egy kamion. Amikor először elérünk egy idegen űrhajót ahol Gouldnak kell mintát szereznünk, összefutunk az első idegennel aki láthatólag belemachinál a nanosuitba. Innentől kezdve tudunk majd gyűjteni bele az idegenek maradványaiból „hozzávalókat” a fejlesztéshez.

Fel tudjunk magunkat turbózni olyan dolgokkal, mint az, hogy tompítjuk a lépteink zaját, megnöveljük az ütésünk erejét, stb. Természetesen Gould megtalálása után nem ér véget a játék, hanem csak itt fog igazán beindulni a móka. Egyre több idegen, bár olyan nem lesz, hogy kismillióan rontanak ránk, tehát lehetetlen helyzettel nem fogunk találkozni csak nagyon nehézzel. A sztori az első részhez képest bonyolódik, úgyhogy ebben is egyértelműen látható a fejlődés. A grafika elemzését nem kell cifrázni, az első is gyönyörű volt, ez meg méginkább az, New Yorkot nagyon szépen formázták meg, ráadásul nem csak gyönyörű, de hangulatos is, ahogy New Yorkban járkálunk, a felhőkarcolók romjainak rengetegében.

A multiról csak annyit röviden, hogy öt játékmód áll rendelkezésünkre: a klasszikus Deathmatch, Instatn Team Action, Capture the Flag, Assault és Recovery. Két frakció esik egymásnak és mindkettő használhatja a nanosuitot. Mindenki Assault kasztként kezd, de később unlockolhatja többit is (például Scout, Sniper, stb.). Tulajdkonképpeni hibája az az, hogy kedvez a kempereknek a láthatatlanság miatt, mert nehezen lesznek észrevehetőek ha éppenséggel álca módban vannak.

Összességében látszik, hogy a fejlesztők el akarták kerülni azt, hogy ezt is csak egy techdemónak titulálják. A játék igen jó lett, de azért fejlődni azt még lehet.

Végítélet: 8/10