Beyond: Two Souls

Talán mindenki hallott már a Quantic Dream legújabb nagydobásáról. Igen, ez a Beyond: Two Souls. A játékot október 6-án dobták piacra kizárólag PS3-ra.Valószínű ez volt  a Sony utolsó előtti PS3-mas exkluzív címe, hiszen még ott a Ratchet and Clank: Into the Nexus. A játékot a Quantic Dream csapata fejlesztette, és a Sony adta ki. Az alkotás azokra az alapokra épül mint amit a Fahrenheit-tel létrehoztak.

Szintén PS3 exklúzív címként jött ki a Heavy Rain, amely ugyan ennek a csapatnak a munkája.

Mostanság már nem jellemző,hogy egy játék történetcentrikus legyen. Viszont ez a legjobb a Beyond: Two Soulsban. A történetet te alakítod szinte végig, és akár 1-1 kis cselekedet befolyásolhatja a történet végét. No igen.. Nem kevesebb mint 24(!) befejezése van. Ez egy hatalmas  szám, sokakat motiválhat az aranytrófea, amelyet azért kapunk, ha mind a 24 befejetését  megtekintjük.

Most térjünk át a lényegre.

Amikor először elindítottam, már az intronál szemeim meredeztek. Ilyen gyönyörű grafikát még életemben nem láttam. A víz effektek nagyon szépek voltak, teljesen élethűen viselkedett a víz fizikája is. A mimikákon csak ámultam. Ha csak  a grafikát kéne értékelnem, akkor csillagos ötöst kapna. 

Mint minden játék, egyik sem tökéletes. A közönséget nagyon megosztotta ez a produktum. Számomra néha monoton volt. Szinte mindig ugyan azt kellett csinálni a harcoknál, 1-2  új harcelem belekerült, de lényegében teljesen ugyan az volt, mint az elején. Nekem  fontos a történet, de azért legyen benne sok akció is. A játékban igen csak kevés akciódús fejezet volt. Néhol elcsúszott a hang, a betöltések borzalmasan sokáig tartottak egy-két fejezetnél. Persze ez nem azt jelenti, hogy rossz a játék, csak néhány negatívum ami eltörpül a pozitívumok mellett.

Főszereplőnk Jodie Holmes (Ellen Page). Ő nem egy  átlagos lány, aki egész nap csacsog a telefonon, a barátaival jár bevásárolni és hasonlók. Egy katonai kutatóbázison nevelkedik. Hogy miért? Egy különleges adottsága van, mégpedig az, hogy kapcsolatba tud lépni az infravilággal. Ez az ő entitásán keresztül lehetséges, Aidenen keresztül.

Aiden segíti, védelmezi egész életében Jodiet. Aki a katonai bázison óv, nevel minket, az nem más mint Nathan Hawkins (William Dafoe).Ő végzi a különféle kísérleteket, melyek alapján megállapítják, hogy valami nincs velünk rendben (micsoda meglepetés..). A történet levezetésének során láthatjuk, hogyan lesz egy fiatal kislányból érett nő. Nekem  eleinte nagyon zavaros volt a történet, ugráltunk az időben, egyik pillanatról a másikra vált számomra világossá a lényeg.

Ennyi érzelmet talán egy játék sem váltott ki belőlem, mint ez. A színészi munka remek volt, Jodie-t nagyon megkedveltem, ám Nathan Hawkinst már kevésbé (nem spoilerezek, ezért inkább magamban tartom, hogy miért).

A játékmenet az ami az alkotást egyedivé teszi. A játék végig olyan, mint egy interaktív film. Lesznek különféle quick time eventek, amelyeket ha elrontunk akár az egész történetet rossz irányba terelheti. Rengetegszer kaptam fejemhez, hogy lehet nem így kellett volna.

Eleinte nagyon nehéz megszokni ezt az irányítást, nekem még a végigjátszás után sem sikerült. Rengeteg helyszínen megfordulunk majd, és rengeteg szituációban. Egyik kedvenc fejezetem, mikor egy Navahó indián családnál szállunk meg. Itt, ha nem időben cselekszünk, akár elveszíthetjük a játékot. A történetben előfordulnak horror részek is. Mindent egybevéve, a játékmenet szinte hibátlan, leszámítva a furcsa irányítást. Ugyebár vannak döntési lehetőségeink, melyek befolyásolhatják a történetet. Én sokszor elgondolkodtam azon, hogy mi lett volna ha nem ezt választom, ha elrontom, vagy ha éppen valamit jól csinálok.

A játékban rengeteg híres színész bukkan fel: főszereplőnket Ellen Page szólaltatja meg, Nathan Hawkins-t pedig nem más, mint William Dafoe. Remekül alakítottak, én nagyon elégedett vagyok a szinkronhangokkal.

A zenék fantasztikusak, a hangok úgyszintén. Teljes mértékben elégedett vagyok velük. A zenét Hans Zimmer és Lorne Balfe szerezte.

Összességében ez egy kitűnő játék. A hibái eltörtpülnek a pozitívumok mellett, hiszen nincsen még mindig tökéletes alkotás a videojátékok világában. 1-2 fejezet volt, amit nem élveztem annyira, de alapvetően egy remekműről beszélhetünk.