Kick/Ass

Nagyon vártam a filmet, mert alapból vevő vagyok az ilyen képregényes/szuperhősös témákra. Az pedig csak egy pláne, ha a szereplőknek nincsenek is rendes szupererőik. Hiszen nem kell ahhoz repülni tudni, hogy megmentsd a világot. Elég, ha a szándék megvan. Nem egy családi vígjáték, ez tény. Bár ezt már a Lionsgate logó feltűnésekor sejteni lehetett, de nem erre számítottam. Egy laza, baromkodással megtöltött két órát vártam, ehelyett kőkemény akciót kaptam.

Egy dolgot már az elején le kell szögezni: ez a film abszurd. Aki úgy ül be, hogy komolyan akarja venni, annak kínszenvedés lesz. Ellenben ha kikapcsolódni, szórakozni szeretnénk, tökéletes program. Michael Vaughn pedig bebizonyította, hogy ott a helye a főnöki székben.

Különösebb főszál nincs a filmben. Adott a lúzer gyerek, aki úgy dönt, megéli azt, amit kedvenc képregényeiben olvasott. Az első felvonás tart vagy 5 percig, majd egy késszúrással ér véget. Miután megmentik az életét, kiderül, hogy az idegvégződései nem működnek rendesen, így gyakorlatilag nem érez fájdalmat... Ez az a pont, ahol egy átlagos szuperhős film eléri azt a pontot, ahonnan gyakorlatilag csak a popcorn és az üdítő mennyisége határozza meg a jókedvünket. A Kick/Ass azonban kivétel. Persze, a képregény-filmek kliséi kb. egymásnak adják a kilincset, de a rendező remekül használta őket. És persze mindig van egy lány...

A lány, aki általában az összes morális probléma gyökere. Nem lehet előtte felfedni a kilétünket, hazudni kell neki, aztán amikor mindez kiderül, 20 perc szenvedés... Ezt most tessék elfelejteni. Ilyen a Kick/Ass-ben egyszer nem fordul elő. Nincsenek órákig tartó hattyú halála jelenetek, nincsenek felesleges lelkizések, senki nem gondolja meg magát hirtelen, és áll át a másik oldalra. Mivel a film alapból a valós élet szemszögből közelíti meg a szuperhősnek lenni nem könnyű problémát, így a felmerülő problémák is sokkal életszerűbb megoldásokat kaptak. Leszámítva persze a 42 kiló színtiszta abszurd dolgot, ami görbetükröt állít az összes hasonló témájú filmnek.

Természetesen van egy több évre visszatekintő főszál is, de azzal pontosan annyit foglalkoztak, amennyit kellett. Nem erőltették, nem igyekeztek ránk tukmálni, hogy egy bepalizott zsaru bosszújáról szól a film. Mert nem arról szólt. És ezt is remekül oldották meg. Tudtuk, hogy ott van, tudtuk, hogy arra tart a sztori, miközben nem is az a lényeg, de mégsem érezni azt, hogy ránk erőltetik. Szerintem teljesen korrekt módon oldották meg.

A zene volt számomra egy kicsit érdekes. Mindig odaillett az adott jelenethez, pörgős volt, ha akció jött, még növelte is a jelenetek abszurditását. Azonban a sok különböző műfaj számomra egy kicsit zavaróvá kezdett válni a végére. De hangsúlyozom, ez nem rontja a filmet semmilyen módon.

Összességében a Kick/Ass egy nagyon jó film, különösen, hogy a műfaj mondhatni aranykorát éli. Mindenképp egy üde színfolt a szuperhősös filmek között, valamint nyújtott valami újat, ami kiemeli közülük. Afelől semmi kétségem, hogy Michael Vaughn nem fogja elrontani a következő filmjét sem, ami az X-Men: First Class lesz. Megmutathatja, mit tud, ha tényleges hősökkel kell dolgoznia. Nem családi film, teljesen jogos a 16-os karika. Ennek ellenére én végigröhögtem az filmet, az abszurd dolgok pedig kifejezetten az előnyére váltak. Részemről 9 pontot kap a film, sajnos a zenével akadt egy kevés fenntartásom.

Folytatás? A lehetőség megvan, és csak ennyit mondok:
Let's kick some more ass!