AZ Igazság Ligája: még, még még!
Négy év várakozás után végre láthatjuk, hogy valójában minek kellett volna a mozikba kerülni, amikor beültünk a Justice League 2017-es vetítéseire. Persze jogosan merül fel a kérdés, hogy mégis mitől lenne egy centivel is jobb, attól, hogy hosszabb. A válasz pedig nagyon egyszerű: koherencia, fontos részletek el nem hagyása, karakterfejlődés, művészi képvilág, felesleges és szánalmas viccek (szinte) teljes hiánya - egyszóval a kreatív szabadság, ami ismét bebizonyította, hogy Zack Snyder kiváló rendező.
Őszinte leszek: én nem akarok és nem is fogok különösebben belemenni abba, hogy másodpercről másodpercre levezessem az eltéréseket a Josstice League és a Justice League között. Finoman szólva embertelen feladat lenne, és az, hogy egy teljesen új filmet kaptunk, egyáltalán nem túlzás.
Természetesen találunk olyan jeleneteket, amik ismerősek lehetnek, de 2017-ben a karakterek, párbeszédek, vagy az egész díszlet teljesen másként festett, hogy passzoljon a Josstice League nevű förmedvény “történetéhez”. Más elemek teljesen hiányoznak - mármint nem lettek bevágva az eredeti, Snyder-féle kiadásba, mert az biztos, hogy senki nem fog értük egyetlen könnyet is ejteni.
Öveket becsatolni, következi a SnyderVerse következő állomása: a Justice League!
Talán sokaknak furcsa lesz, hogy miért a régi, 4:3-as képarányban jelenik meg a film. Ennek több oka is van, az egyik, hogy ez az a formátum, ami az IMAX rendszernek a legjobban fekszik. Márpedig, miután kinyitnak a mozik, nem lennék meglepve, ha a pozitív fogadtatás után a Warner valamilyen módon ne akarná a nagy vászonra is elvinni a filmet (még akkor sem tudom elítélni, ha csak a nyers bevétel érdekli őket).
A másik ok, ami egyben azt is mutatja, hogy Snyder nem csak érti a képregényt, mint műfajt, de tökéletesen képes átültetni az ott alkalmazott képi technikákat a vászonra. Ugyanis, ha valaki képregényt is olvas, gyakorlatilag négyzet alakú panelekkel találkozik, de az esetek 95%-ban a függőleges az adott jelenetet bemutató keret hosszabb oldala. Emellett a történet “folyása” is balról jobbra, illetve fentről lefelé halad - a 4:3-as formátum tehát sokkal jobban passzol ehhez a médiumhoz.
Szintén a képregényekre jellemző, már csak a médium sajátosságaiból kifolyólag is, a fontos momentumokat kiemelve jeleníti meg - amit Snyder a sokak által kifejezetten gyűlölt és nehezményezett lassított jelenetekkel ér el. Ráadásul ezeket nem csak random bevágja, hanem különös figyelemmel, gyakran ikonikus képregény paneleket kelt életre.
Ahogyan mindezt teszi, az színtiszta művészet. Léteznek képregény adaptációk, képregény karaktereken alapuló filmek, filmes univerzumok, de nincs más rendező, aki tényleg életre keltené a korábban csak papíron létező rajzokat, és végig olyan érzést tudna tartani az emberben, mintha a kezében lévő képregényt olvasná és közben fejben megelevenítené a történetet. Egyszerűen nem lehet nem fejet hajtani Snyder géniusza előtt.
Természetesen a képi világ zsenialitása mit sem ér, ha nincs egy rendes, követhető történetünk. Ez 2017-ben gyakorlatilag teljesen hiányzott, a fontos részletek, a történeti hátterek 90%-a ki lett vágva, csak hogy beleférjen az egész két órába.
Nos, ez mind a múlt. A #SnyderCut nem csak tételesen, érthetően magyarázza el, hogy mi miért történik a múltban, de Steppenwolf karaktere is egy igazi hadvezér, szemben az anyja után picsogó szerencsétlenséggel, akit 4 éve láthattunk. A célja világos, történetesen tesz is érte, és nem akad fenn azon, ha pár szembenállót ketté kell csapnia a fejszéjével. Ehhez társul még a finoman szólva brutálisabb külső.
A Mother Boxok működése is szépen, érthetően kifejtésre kerül. Világos, hogy mire valók, hogyan működnek, ki és mire használhatja őket. Talán az egyetlen dolog, ami nincs teljesen tisztázva, az az Anti-Life (Equation), Darkseid igazi vágya, és az ok, amiért valójában le akarja igázni a Földet (amellett, hogy nem tudja elviselni, hogy már kétszer is keresztbe tettek neki).
De bármelyik aspektusát nézzük a filmnek, mindig világosan látszik, hogy honnan, hova, miért jut el az adott karakter. Nincsenek összevágott, összecsapott, egyszer csak összejöttünk vágások, mindennek megvan a maga tempója, minden karakter fejlődése szépen látszik, nincsenek felesleges rivalizálások és poénkodások (kivéve Flash-t, de a végére ő is eljut a vállalható kategóriába).
Univerzum-építésben pedig pont ugyanott folytatja a film, ahol az előző két rész abbahagyta: apró, finom részletek, amik lehet, hogy csak a rajongóknak tűnnek fel elsőre, de annál nagyobb hatásúak. Nem akarok spoilerezni, de nekem kifejezetten tetszettek a csak utalás vagy cameo szinten megjelenő, eddig nem látott karakterek (köztük egy, ha nem a legnagyobb kedvencem), a lehetséges jövőbeli történetekre utaló nyomok - nem a Knightmare jelenet önmagában, már sokkal hamarabb, szinte észrevétlenül szemtelen módon van elrejtve az InJustice story alapja.
És a zene. A zene. Az eredeti - és extra - jelenetek mellett visszakaptuk Tom Holkenborg (aka Junkie XL) soundtackjét is, ami sokkal jobban illeszkedik a filmhez, mint annak idején Danny Elfman összecsapott valamije.
A Zack Snyder: Az Igazság Ligája nem csak egy képregény film, ami hosszas kínlódást követően, négy évvel később megjelent azért, hogy lehúzzon pár millió dollárt és szerezzen az HBO Go / Max számára új előfizetőket. A #SnyderCut színtiszta művészet, és ahogy a rendező ígérte, egy teljesen új film ahhoz képest, amit 2017-ben kaptunk.
Hosszú lett? Igen. Megéri? Naná! Lesz folytatás?
#RestoreTheSnyderVerse
Mint azt már előre sejthettük, Snyder eredeti verziója rengeteg kérdést és bámulatos lehetőséget hagy nyitva. Már a trailerek után megindult a #restorethesnyderverse mozgalom, melynek fő célja, hogy az HBO Max segítségével elérjék a Warnernál, hogy Snyder befejezhesse az eredeti, 5 filmes történetét. A most látottak alapján pedig ez nem kéne, hogy kérdés legyen. A DC multiverzum (amit a Flash film fog végérvényesen életre hívni) tökéletesen lehetővé teszi ezt. És szintén nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy jelenleg 78%-os Rotten Tomatoes értékeléssel bír (mert ugye elég magas szinten ez méri, hogy mennyire “jó” egy film), tehát ismét bebizonyosodott, hogy Snyder verzióit szeretik az emberek, csak azt nem, amikor hozzá nem értő, igazgatósági tagok beleszólnak mindenbe.