Alacsonyan száll a Zöld Lámpás...

Hal Jordan egy önbizalomhiányos, visszahúzódó, magába fordult tesztpilóta, aki bármilyen felelősséggel vagy elkötelezettséggel is találkozik, szinte rögtön elmenekül előle. Egy nap azonban egy rejtélyes idegen egy titokzatos zöld gyűrűt ad át neki, mely egy csapásra megváltoztatja az életét. Az akarat zöld erejének segítségével a viselője bármit meg tud alkotni, amit csak elképzel...

Bár elsőre úgy hangzik a dolog, mint ha valamiféle aura-fényképezős, energia-letapogatós vásári humbuk lenne, szó sincs erről. A Green Lantern-ben a különböző érzelmekhez rendelt színek jelképezik, mely energiát használja az adott hadtest. A történet szerint az akarat a legerősebb az egész univerzumban, ezért az Őrzők ezt választották az intergalaktikus békefenntartó hadtest alapkövéül. Az energiát passzívan nyerik, tehát a galaxis minden lakója táplálja akaratlanul is. 

Természetesen nem csak akarat létezik. A filmben az Őrzők a zöld energia gyengülését látva igyekeznek alternatívák felé fordulni. A tanács tagjai között vita alakul ki a Félelmet illetően: egyikük szerint igen is lehet irányítani azt, míg a többiek nem gondolják így. Az egyedül maradt Őrző így önmaga indul igazának bizonyítására, ám csakhamar elbukik a feladat során, majd óriási hatalma és az ezzel hordozott veszély miatt bebörtönzik. Amikor három idegen balesetet szenved az Elveszett Szektorban, és megtalálják, a bennük szunnyadó félelemből táplálkozva elszabadul, és elindul, hogy bosszút álljon társain...

Dióhéjban nagyjából ennyi a történet. Hasonlóan a szuperhős történetek nagy részéhez, ez is képregényen alakul, valamint korábban már számos rajzfilmes, animációs megjelenést tudhatott magénak. A Marvel jövőre megjelenő The Avengers-e, valamint a Thor, Iron Man és Captain America után a Warner Bros. és a DC Comicsc lépése teljesen logikus és szükségszerű volt. Egyrészt a tervezett Justice League film felvezetéseként is szolgál a film, de Chris Nolan Batman-trilógiája, valamint a Man of Steel mellett már érett, hogy újabb szuperhőst keltsenek életre a mozivásznon (plusz egy Flash film is készülőben van).

Nekem alapjaiban tetszik a sztori, mindig is szerettem a kicsit misztikusabb, nem teljesen evilági dolgokat. Oké, lehetne vitatkozni azon, hogy mennyire reális a különböző érzelmekből energiát nyerni, de ha logikusan végiggondoljuk, tényleg az akarat és a félelem az a páros, amely a leginkább jelen van mai világunkban. Egyik nem létezhet a másik nélkül, viszont állandó harcban is állnak.

Ezt dobták még fel azzal, hogy Hector Hammond, a szenátor fia, akit még apja is szégyell, és Hal Jordan, a tesztpilóta, aki a szenátor kedvence ugyanazt a lányt szeretnék megkapni. A kettejük közti feszültséget remekül kezelték, nem volt róla órákig tartó drámázás, valamint monológok hadait sem hallhattuk arról, hogy bár csak Hal lenne a fiam, szégyellek téged, senki vagy, stb... Nem mondták ki, tudtuk. És ez így helyes.

Alapvetően a Green Lantern hadtestnek otthont adó Oa bolygót is rendesen bemutatták, a háttértörténetet elmesélik, tehát a teljesen laikusok is érteni fogják. Ez megint egy jó pont, bár magán a bolygón nem folynak túlzottan olyan események, amiket ne lehetett volna máshova vinni (jó, az Őrzők és a kiképzés nyilván ott kell, hogy legyen, de túl sokat nem nyomtak az ottani események, csak vitték előre a sztorit).

Számomra viszont teljesen érthetetlen volt, hogy a világokat elnyelő ellenség ellen miért csak 6-7 Lantern indult harcolni. Több ezren voltak a bolygón, és még akkor is, ha nem egyforma erősek, többet értek volna, mint páran, akik gyorsan meg is haltak. Kivéve Sinestro-t, akit itt még a “zöld oldalon” találunk. Persze valakinek túl kellett élnie, hogy elvihesse a hírt az Őrzőknek, de ez is hihetőbb lett volna, ha tömegesen repkednek ott.

Nagyjából ennyi az, ami nem a Földön játszódik. Az “itthoni” események megint érdekesre sikeredtek. Azt nagyjából sikerült kiküszöbölni, hogy ne az legyen, hogy az utolsó 10 percben ráébred, hogy “ja, én vagyok a hős, harcra fel, győzni kell!”, de kiülönösebben nem mondanám, hogy érdekesek vagy izgalmasak lettek volna. Nyilván meg kell menteni a csajt legalább egyszer, és le is kell bukni a csaj előtt, meg kell a sidekick (aki egyébként jó karakter volt, csak keveset szerepelt), ja és az ellenség, aki “natívan” használta a félelem erejét. A “fertőzés” semmi forradalmit nem hoz, a legyőzött Lantern testében maradt anyaggal történik, miközben boncolást végez.

Viszont óriási piros (vagy zöld) pont a rendezőnek, hogy az a nudli maszk, ami az identitását hivatott védeni, nem igazán szolgálta ezt a funkciót. Legalábbis a lány 2 perc alatt rájön, hogy ki van mögötte, a Föld többi lakója viszont továbbra sem. Ezt a Superman-ben sem értettem sosem, hogy Lois Lane miért nem ismeri fel Clark-ot, csak azért, mert nincs rajta a szemüvege, meg máshogy van a haja... Mindegy, ez egy hatalmas pozitívum. Egy a kevésből.

Ellenben amikor Jordan úgy dönt, hogy kilép a hadtestből, nem veszik el a gyűrűt, sem a Lantern-t. Még oké, hogy azzal magyarázható, hogy a gyűrű őt választotta, és ezért biztos megfelel a feladatra, valamint ha éppen mégis kéne neki, akkor cinkes lenne a postai utánvét, de akkor sem értettem, miért nem zárták ki. De efölött talán szemet lehet hunyni nyugodtan, csak ilyen mellékes megjegyzésként fűzném hozzá a dolgot.

Maga a látvány viszont gyönyörű volt. A 3D rendesen meg volt csinálva, maga a harc és a gyűrűvel készített dolgok is pofásra sikeredtek, bár elég keveset láthattunk.

A magyar szinkron mellett viszont nem tudok elmenni szó nélkül, akármennyire is szeretnék. Peter Sarsgaard hangja remek volt, Blake Lively-nek az eredetije sem jobb, viszont Ryan Reynolds hangja valami irtózatos volt. Ahhoz képest, hogy a karakter egy csődtömeg, és igazából visszahúzódó, önbizaomhiányos, kapott egy olyan magyar hangot, aki kb. bármelyik rózsaszín felsőben feszítő alfahím lehetne a helyi diszkóban (az a fajta ember, akire rá sem kell nézni, hogy ellenszenvet keltsen bennünk). Néhány szótól, kifejezéstől pedig egyenesen hülyét kaptam (ilyen volt pl. a “vagesz”. Wtf?!).

Összességében elmondható, hogy a Green Lantern egy remek próbálkozás, és egy kiváló példa arra, hogy jobban át kell gondolni az ilyen filmek koncepcióit. Az Iron Man, Thor, Captain America és a The Avengers filmeken többnyire ugyanaz a csapat dolgozik, éppen ezért egy olajozott gépezetet alkotnak, és remekül kötik össze a filmeket. Ugyanez nem mondható el a Green Lantern-ről. A film jelenetei között ugyan van kohézió, de mégis hiányzik belőle az a nagy összetartó erő és komplexitás, ami mondjuk Nolan Batman filmjeiben megvan. Nem rossz, de nem is kifejezetten jó (persze ez lehet, hogy eredeti hanggal még javulni fog - sőt, biztos vagyok benne). Egyelőre egy erősebb limonádénak mondanám.