Abraham Lincoln, a vámpírok réme

Bár köztudott tény, hogy egyik-másik amerikai elnök nem csak a feleségébe szerette beleállítani a szerszámot, úgy tűnik, hogy a régi szép időkben a titkárnők helyett még a vámpírokat használták ilyen célokra. Történt ugyanis, hogy a fiatal Abraham Lincoln egy este végignézte, ahogyan egy vérszívó álmában megtámadja az anyját, aki pár nap múlva meghalt. A fiatal fiú bosszút esküdött, majd pár év múlva talajrészegen meg is találta mentorát egy kocsmában.

Valljuk be, az ötlet zseniális. Legalábbis nekem mindig bejöttek az olyan történetek, ahol híres történelmi személyekhez, eseményekhez kapcsoltak egy kis misztikumot - mint például a Sanctuary-ben vagy a Warehouse 13-ban. Természetesen ehhez az is kell, hogy a történelem és a fikció megfelelően össze legyen keverve a megfelelő arányban, és ne egy unalmas történelem órát vagy egy eltúlzott, nevetséges horror-szerű vígjátékot kapjunk.

Jogosan merül tehát fel a kérdés, hogy mégis hogyan kerültek vámpírok Amerikába, és mégis hogyan befolyásolták a kontinens történelmét?

A film történelmi elhelyezéséből következik, hogy akkoriban még két részre volt szakadva az ország: a rabszolgatartó déliek, valamint a demokráciát és egyenlőséget hirdető északiak harcban álltak. Előbbiek vezére nem más volt, mint Adam, aki saját elmondása szerint már több évezreded is megélt a Földön, látta a civilizációkat megszületni és elbukni, yada yada yada... Ez alatt a pár születésnap alatt sikerült leszűrnie, hogy az egyetlen mód egy ország irányításának, ha van egy osztály, akit elnyomnak és rabszolgasorba hajtanak. Szóval úgy néz ki a mese, hogy a déli ültetvényesek fővezére valójában egy gonosz vámpír volt, aki magának akarta az országot. Oké, bizonyították már az ellenkezőjét? Na ugye.

A másik oldalon pedig ott találjuk a fiatal Abraham Lincoln-t, aki Springfield-be érkezve egy boltban kap állást, miközben jogot tanul. Telik az idő, bejön a képbe a szerelem, család, közben folyamatosan érkeznek mentorátol a megbízások - és ha ez nem lenne elég, indul az elnöki választásokon is, majd kap a nyakába egy csinos kis polgárháborút. De Abe hajthatatlan, és bár a fejszét tollra és könyvekre cserélte, továbbra is elszántan küzd azért, hogy megteremtse az egységes rszágot, és felszabadítsa a rabszolgákat. A dokumentált történelem tehát szintén stimmel - és jóval izgalmasabb volt, mint amikor gimnáziumi tanulmányaim alatt próbáltam ébren maradni, miközben a tanárnő magyarázta a dolgokat. Többnyire kevesebb sikerrel, de ebbe most ne menjünk bele.

Na szóval pár gondosan eltemetett vérszívó és íróasztal mögött eltöltött év után ott állunk a polgárháború közepén, az északiak vesztésre állnak. Bár felszerelés és katonák tekintetében jobban el vannak látva, egy roppant vámpír-armada ellen nem sok esélyük van. Abraham is tisztában van ezzel, és kétségbeesetten keresik a megoldást. Erre hamar rá is jönnek, majd következhet a nagy összecsapás, a film végén pedig a lezárás - amit személy szerint én nem értettem, de érdemes megnézni, hogyan és milyen körülmények között vesztette életét Lincoln (tipp).

Most, hogy kiveséztük hogyan is kerültek vámpírok a korai amerikai történelembe, beszéljünk egy kicsit a filmről is. Én őszintén szólva egy Scary Movie szintű agyatlan valamire számítottam, ami majd kellemesen lezsibbaszt. Oké, ez a része meg is van, de az első felében kicsit sok a dráma, és talán túl komolyra is vették a figurát. A rendező az a Timur Berkmambetov, akinek a nevéhez olyan filmek fűződnek, mint az Éjszakai és a Nappali Őrség (a többi könyvet pedig tessék elolvasni, zseniálisak), vagy épp a Wanted, de producerként jelen volt az Apollo 18-nál is. A stílus tehát abszolút fekszik neki, és ez ezen a filmen is jól látszik.

Bár mint említettem, néhány pontnál talán kicsit túlságosan is valósra vették a figurát, ami valószínűleg csak az előzetes elképzeléseim miatt zavart egy kicsit, de az összeképet nézve kellettek oda azok a jelenetek. Nem kell Batman: Begins szintű sötét, komor témákra gondolni, csupán egy kissé kontrasztban álltak az amúgy kifejezetten szórakoztató és mókás harcjelenetekkel. Viszont hatalmas piros pont jár egy cameoért, amikor Lincoln-t egy lassan forduló kamera szemszögéből mutatják, homályos képen, amint felén sétál. Nem tudom, hogy honnan vagy miért, de nekem az az érzésem támadt egyből, hogy ezt a képsort már láttam korábban is, valamilyen hieteles filmben. Ez azért sokat dobott a történet hihetőségén - mondjuk én amúgy is el tudom képzelni, hogy vérszívók irányítottak országokat (gyönyörű hasonlat, nem de? :))...

Egy szónak is száz a vége, a vámpírvadász Abraham Lincoln története egy kellemes spagetti, amely remekül keverte a fikciót és a történelmet, bár azért érezni rajta, hogy Tim Burton-nek is köze volt hozzá (szegény azért mostanában már nem remekel annyira). Nem az a fajta agyzsibbasztó, mint mondjuk a Haláli hullák hajnala, de így is kellemes kikapcsolódást nyújt.