Stargate Universe - 1. évad

Talán a legtöbbeket megosztó idei a sorozat. Sokan méltatlannak tartják a Stargate névre, sokak szerint csak ezzel tudják eladni. Bevallom, először nem sikerült túlzottan belopnia a szívembe magát, de az évad második harmada nagyon jóra sikeredett.

Mivel korábban már írtam az évad első feléről, így egy akkor és most kritika következik. Érdekes volt elolvasni, mit gondoltam akkor a sorozatról, valamint látni, mennyit fejlődött. 

Akkor... 

"A SyFy bejelentette, elhatározta, hogy egy merőben új csillagkapu sorozatot indít, a Universe-t. Azt mondták, ez más lesz, mint az eddigiek, egy sokkal komorabb, önálló talpon álló sorozatot készítenek, melyben fény derül a 9. ékzár szerepére.

Az alapszituáció: a 9. ékzár zárolásával emberek egy nagyobb csoportja elmenekül a Destiny nevű, több millió éves Ős hajóra. A fedélzeten egyaránt vannak civilek és katonák, természetesen a hajó katonai parancsnokság alá kerül. A Földdel való egyetlen kommunikációs megoldás a korábban felfedezett kommunikációs kövek segítségével lehetséges. A létfenntartó rendszer csődöt mond, az alapvető nyersanyagok hiányoznak. Természetesen ez érthető, hiszen egy öreg hajóról van szó, amit jó ideje nem használtak semmire.

A megérkezés utáni hetekben sorra gyűjtik be a szükséges alapanyagokat (víz, homok a légtisztító rendszer működtetéséhez, némi táplálék, stb…). Ez számomra rendben is lett volna, mindössze az zavart, hogy erre elment 4-5 rész. Gyakorlatilag semmi nem történt, csak pár hősi halál, valamint megtudtuk, hogy a hajó külső felülete napelemekkel van borítva, és automatikusan olyan bolygók mellett áll meg, ahol az éppen hiányzó nyersanyag fellelhető.
Továbbá levált egy modul, amiről azóta sem tudjuk, mi vagy esetleg ki volt rajta. Nem baj, később reméljük valami jó sül ki belőle.

Természetesen történt pár kísérlet a Föld tárcsázására, de mindeddig csak a korábban említett módon sikerült bármiféle kommunikációs csatornát nyitni. Ez számos személyes problémához vagy konfliktushoz vezetett, amit én néha jónak, de legtöbbször feleslegesnek, illetve erőltetettnek találtam. Ilyen volt pl. a “diszkós jelenet”. Az viszont tetszik, hogy egyik katona rámozdul a másik feleségére, tudván, hogy úgy sem tehet ellene semmit. Avagy…
Azonban a kövek használata sem teljesen tökéletes, mivel a hipertérbe való ki- és belépésnél egy pillanatra szétkapcsol a vonal, valamint egy apróbb “idegen emlék” is keletkezett egy esetben.

A részek előrehaladtával egyre inkább az az érzésem támad, hogy azok az apró kis akciók, történések, amik sokak számára valószínűleg a “megváltást” jelentik a sorozatban, valami nagy dolgot készítenek elő. Legalábbis én egyiket sem éreztem kimondottan lezártnak, kivéve az időutazós részt. Abban viszont kifejezetten tetszett, hogy nem pazarolták a feleslegesre és nyilvánvalóra az időt.

Talán ami engem a legjobban zavar az egészben, az a karakterek lelkére helyezett túlzott hangsúly. Személy szerint nem szeretem, ha csak lelkizünk minden részen át. Oké, elismerem, hogy ebben a sorozatban nagyon nagy szerepe van, hiszen mégis sok-sok fényévre vannak az otthonuktól, ahova valószínűleg nem fognak visszajutni. De egy kicsit több akciót szeretnék látni. Tényleg csak ennyi a bajom.

Alapjában véve, humm. Eléggé megosztott érzéseim vannak a sorozattal kapcsolatban. Szeretem a Csillagkaput, és az utóbbi 3 rész már kifejezetten tetszett is, de remélem nem csak korai tűzijáték eldurrogtatás volt. Bízom abban, hogy Robert és David kitalálnak valami nagyon ütőset.

Egyelőre egy erős 5/10-et adok rá."

...és most:

Az évad második fele nagyon tetszetősen kezdődött. Láttunk idegeneket, akik nem humanoid formában léteznek, volt űrcsata, civil lázadás (bár ez nálam a rossz pontok egyike), sőt még SG-1-ből is voltak visszatérő arcok. Mindenképp felüdülés volt Richard Dean Anderson beugrása, már hiányoztak a hülye beszólásai. Amanda Tapping is feltűnt, méghozzá a U.S.S. George Hammnod kapitányaként, valamint a rossz fiúk szerepében a Lucian Szövetség díszelgett.

De ne szaladjunk ennyire előre. A legnagyobb gondom az volt a sorozattal, hogy számomra túl nagy hangsúlyt kaptak a lelki gondok, míg az akció elmaradt. Ezt az évad második felére sikerült egy nagyon jól eltalált egyensúlyba hozni, amiért mindenképp piros pontot érdemelnek a készítők. Néhol azért még vánszorgósabb volt a történet, lassan indult be, de mindig sikerült felpörgetniük. Azért akadtak olyan dolgok, amiket nagyon egyszerűen oldottak meg, aminek nem feltétlen örültem. De ezek esetében beláttam, hogy ezt kívánta meg a sorozat, és így nyugodtan tudtak haladni a sztorival, nem toporogtak egy helyben 2-3 részen át ugyanazon csámcsogva.

Azonban volt egy rész, amitől tényleg falnak mentem. És nem, ez nem a civilek lázadása és kísérlete volt a hajó irányításának megszerzésére volt. Azt csak teljesen feleslegesnek és unalmasnak tartottam. Azon kívül milliószor elcsépelt téma. A legfájdalmasabb pontja a második etapnak a 17. rész volt, amely a Pain (Fájdalom) címet kapta. Még a legnagyobb rajongók sem tudtak jót mondani róla, számomra pedig kész fizikai gyötrelem volt a 40 perc végignézése. Bugyuta volt, teljesen.

A Lucian Szövetség bevonásával engem teljesen megleptek. Azt vártam, hogy az idegenekkel lesz valami az évad vége felé, hasonlóan, mint az Atlantis esetében. Bár örülök, hogy nem így történt, mert nem ismételték magukat, valamint láthattuk, hogy van elég kreativitás még az írókban a második évadra. Szerencsére az a bolygó is megsemmisült, ahonnan a Szövetség a Destinyt tárcsázta. Ennek a hátulütője talán az, hogy a hajón belül nem lehet igazán semmiféle komolyabb ütközetet vívni. Főleg, hogy Young a kaputerembe záratta az egész bagázst. Mindenesetre pörgősre sikeredett az évadzáró is, a folyamatos színvonal javulást pedig sikerült megtartani.

Nem gondoltam volna az első 10 rész után, hogy a sorozat különösebben jó lesz. Bíztam benne, hogy valamennyire kiemelkedik az unalom mocsarából, de azt nem hittem volna, hogy ennyire. Sikerült kellemesen csalódnom.
Az az 5 pont mindenképp megérdemel egy kis pluszt: ha nem lett volna a 17. rész, 9-et is adnék rá, de így csak egy 8-ast kap.