Armin van Buuren megint tarolt Zamárdiban

Armin van Buuren már tavaly is óriási bulicst csapott a Balaton Soundon, idén azonban egy kicsit tartottam tőle, hogy milyen szettel készül Zamárdiba. Az Ultra Music Festival Miami idei fordulójában szerintem minden idők egyik legszörnyűbb egy órájának lehettünk fültanúi - azonban az amerikai közönség élvezte, és ez az ami számít. Illetve pont ez az, amitől Armint már nem egyszer választották a világ legjobb lemezlovasának: valahogy mindig tudja, hogy mi kell a tömegnek. 

Nem volt ez másképp Zamárdiban sem, ahol másodjára vehette birtokba a nagyszínpadot - aminek egyébként idén nagyon Tomorrowland feelingje volt, már ami a külső megjelenést illeti. A LED fal szerencsére jóval alacsonyabb volt, mint tavaly, azonban a "megmaradt" paneleket nagyjából random módon szétdobálták a homlokzaton. Őszintén szólva nem igazán emlékszem, hogy tavaly pontosan hogy volt a dolog, de idén az igazi, nemzetközi normáknak megfelelően a saját trackek alatt a klipek és a dalszövegek is kivetítésre kerültek.

Mivel nem rég jelent meg új, Intense című albuma, így egyértelmű volt, hogy jó pár dal bekerül majd a listára az éppen aktuális kedvencek és pár mashup mellé. Ugyanígy ahhoz sem volt kétség, hogy a címadó 'Intense' nyitja majd a bulit, amire a közönség teljesen megvadult. Ugyanígy nem maradhatott ki a - finoman szólva - ellenszenvet kiváltó 'This Is What It Feels Like' W&W remixe sem, valamint a hasonlóan közutálatnak örvendő 'D# Fat' sem, amit emlékeim szerint aW&W és Hardwell közös munkájaként megszületett Jump-pal mashupolva játszott le.

És igazából ez volt az, amitől féltem a szett előtt: az Intense önmagában sokkal inkább a progresszív house vonalat képviseli, amivel Armin a korai éveihez nyúlt vissza. Ennek érthető oka van, hiszen a Nagy Amerika most próbál nyitni az EDM felé és rengeteg producer, DJ próbál megfelelni az ottani, mondjuk így, egyszerűbb igényeknek. Nem kell túlzottan messzire menni a trance világában: ennek a mozgalomnak esett áldozatául Orjan Nilsen vagy a vasárnap fellépő Above & Beyond is. Persze önmagéban a temérdek hype és promóció közel sem elég ahhoz, hogy valaki többször is a világ legjobb DJ-je legyen.

Watch Armin van Buuren @ Balaton Sound 2013 in Music  |  View More Free Videos Online at Veoh.com

Armin pontosan tudta - vagy elég hamar észrevette - hogy Zamárdiban ez a 'trouse' hangzás nem fog túlzottan működni és szinte azonnal elkezdte terelni a dolgokat a kicsit keményebb BPM és az igazi trance irányába. Gyakorlatilag nem volt olyan alműfaj, ami ne szólalt volna meg valamilyen remixben, azonban a 90 perces időkorlát miatt elestünk néhány daltól - mint például a 'Beautiful Life' Protoculture remixe, vagy épp a 'Who's Afraid of 138' Photographer remix és a 'Burned With Desire' mashuptól.

Ellenben néhány igen érdekes meglepetés is bekerült a szettbe, mint például a 'Born Slippy', de talán az igazi WTF pillanatot a Nirvana 'Smells Like Teen Spirit' felcsendülése jelentette. Az internet tanúbizonysága szerint C-Quence Bootleg remixe volt hallható.

Visszatérve kicsit az Intensehez, a 'This Is What It Feels Like' mellett robbantott egyet a legújabb Gaia trackkel. A 'Humming The Lights' képezte a hidat a kicsit mélyebb, prog-houseosabb hangzásból a jóféle uplifting trance világába, ahol viszont nem volt megállás. 'Communication' és 'An Angels Love', 'Coming Home' és 'If I Lose Myself', 'Not Giving Up On Love' és '3rd Earth', valamint az 'Airport' és 'Shivers' mashupok mind-mind grantálták, hogy az utolsó fél órában se punnyadjon a tömeg. Sőőőőőt... Valami fenomenális volt, ami a szett végére kialakult.

Nem is beszélve arról, amikor a semmiből egyszer csak beúsztak a 'J'ai Envie De Toi' összetéveszhetetlen padjei, majd a vokál, amivel már tavaly is nagyot tarolt a holland DJ. De mégis, talán a legbátrabb mind közül a 'Sound of the Drums' volt. A Laura Jansennel közösen írt dal egyáltalán nem fesztivál kompatibilis: bár az extended mix felvezetője eléggé tekerős, maga a dal - hűen az énekesnőhöz - színtiszta varázslat és nem egy big room killer. Ellenben a 'Use Somebody' rework óta bíztam benne, hogy lesz majd egy közös szerzeményük is. És bár a közönség nagy része - a populárisabb műfajok kedvelői - nem igazán értették, hogy mi történik, a trance fanok egy emberként emelték kezüket az égbe, elfelejtve minden gondjukat.

És igazából az ilyen pillanatok után teljesen feledésbe kerülnek az olyan dolgok, mint a 'D# Fat' vagy a 'This Is What It Feels Like'. Lehet, hogy nem egy Aly & Fila, Solarstone, John O'Callaghan vagy Giuseppe Ottaviani féle pure trance szettet kaptunk - de ezt már előre lehetett tudni. Azért viszont nagyon hálás vagyok, hogy Armin nem csak az újonnan érkezett EDM rajongóknak, de a régi fanoknak is egyaránt próbált a kedvében járni.

Mondjuk azért ráadásként még egyszer benyomni a 'This Is What It Feels Like'-ot elég csúnya dolog volt, de na... Meg kell érteni azt is.