Tábor 2006

Szokásunkhoz híven idén is megrendezésre kerül a nyár egyik legnagyobb eseménye, a PC Pult - Tábor! Végre tboy is elkészült az élménybeszámolóval, amit közkinccsé is tettünk! Enjoy!

Főbb információk:

Helyszín: Balatonmáriafürdő
Időpont: 2006. július 10 - július 17.
Időjárás: Majd Aigner Szilárdnak írunk panaszlevelet, ha megint olyan idő lesz mint tavaly! :-)
Ár: 18.000 Ft.

 

És most következzen az élménybeszámoló!

 

A folytatásokkal egy baj van. Meg kell felelnie a már régen megteremtett hagyományoknak. Igyekeztünk is szebbé és jobbá tenni az idei nyaralásunkat, ha már hosszabbítani nem sikerült a július 10 - 17 közötti pár napot, és úgy gondolom, hogy sikerült minden eddigi évet felülmúlni. Jó idő volt, kirándultunk, sikerült majdnem pontosan belőni az előre megvett piamennyiséget, és a lehető legtöbbet felejtettünk az egy hét alatt.
Hiányzott már a banda, gondolom nem csak nekem, január óta erre készültünk, egyeztettünk, aztán mégis minden az utolsó pillanatban állt össze. Utálom a kavarásokat a nyaralás előtt, hogy ki jön, ki fizet, ki mit iszik, hogyan utazzunk, de az évek alatt már hozzászoktunk Balival.
A 2006-os az ötödik balatonmáriafürdői nyaralás, gyakorlatilag jubiláltunk. Az idei utaslistára 19 fő iratkozott fel, plusz egy ötfős különítmény is tartozott hozzánk, így az idei volt a legnagyobb létszámú táborozás. Akár lehettünk volna többen is, és mennyire jó lett volna, ha még néhány régi ismerős jön, de itt nem részletezendő okok miatt mindez meghiúsult.
Ha már így a szervezési komplikációkat nem bírtam átugrani, akkor nagyjából szót ejtek a bevásárlásról is. 40 l vörös, 20 l fehér, 40 l kóla, 40 l szóda, 6 tálca sör az idei mérleg, és mindenki hozott nevezési díjnak némi röviditalt, szerintem büszkék lehetünk magunkra, hogy túléltük. Következzenek is a várva várt részletek, és elnézést kérek, hogy így megcsúsztam a cikkel, talán azért van, mert még nem józanodtam ki teljesen…
Hétfő hajnalban a "szokásos" vonattal indult a csapat, Jotti, Karesz, Ricsi és jómagam ismét biciklivel vágtunk neki az útnak. A találkozó a csanaki vasútállomáson volt, itt sereglett össze egy kisebb tömeg, de ugye nem minden résztvevő, mert eléggé meg lett variálva a "kimikormeddighogyanmiért". Mindenesetre aki vállalta a hajnali utazást, bármilyen eszközzel, szerintem nem bánta meg. A vonatos különítmény legjobb tudása szerint el is kezdte pusztítani a nála levő alkoholt, hogy kevesebbet kelljen cipelnie (meg hát ugye meleg is volt a vonaton), bezzeg mi a bringán csak üdítőket ihattunk. (Hehehe...) Pedig voltak olyan tervek, hogy minden kocsmánál megállunk, végül aztán csak a szokásos noszlopi helyünkön ittunk egy kört. A biciklizés idén jobban ment, mint eddig bármikor, nem maradtunk le annyira egymástól, ami a felkészülés teljes hiányát tekintve szép eredmény. (Csodálkoztunk is, tényleg jól nyomtátok a pedált.) A kocsmai pihenőből már azzal ijesztgettünk a többieket, hogy Ajkán vagyunk, és lassan indulunk tovább, és egy ideig még el is hittük, hogy jó időt futva hamar elérjük a célunkat, aztán a végére belefáradtunk a pedálozásba. Tihanynál már sokat kellett állnunk, addig voltak olyan gyilkos emelkedők, amikkel még eddig nem találkoztunk. Pedig csak úgy 20 km-t haladtunk a nagyvázsonyi pihenő után másik úton. A kompozás frankó volt, a távolban kisebb vihar tombolt, amit szerencsére sikerült elkerülnünk, de nagyon szép látványt nyújtott az ég. A túloldalon rögtön megálltunk hagyományt teremteni, vettünk egy dinnyét, és négyen befaltuk, talán annyira nem teltünk el tőle, mint tavaly. Én még gyorsan "lovagoltam" egyet, és indultunk is tovább. A déli part kínszenvedés, soha véget nem érő egyenesek, borzasztó meleg napsütés, sikerült mindenkinek leégnie. Szépen haladtunk egymással, a szokásos megállónk Fonyód után volt, ekkor már Ricsi le-lemaradt, de végül együtt értünk a célba. Említést érdemel, hogy idén sem maradt el Karesz szokásává vált taknyolása, képtelen esés nélkül letekerni Máriafürdőre, kezd valami voodoo-átokká válni a dolog. Azt hiszem, a többiek annyira nem várták az érkezésünket, hiszen megrohantam őket a házipáleszunkkal, és mindenkibe beletuszkoltam legalább pár kortyot. (Jó volt az!) Gabi néni nagyon örült nekünk, fincsi vacsorát főzött, aztán következett az első csobbanás. De jól is esett. Hazafelé beköszöntünk a Rezedába, Józsi bácsi, koktélmájszter Tomi már megismert minket, viszont egy változás is történt a hölgy poszton, név szerint Bea vette át a stafétabotot tavaly óta Renitől. Az este hátralevő része a szokásosan telt, bevettük magunkat a sörpadokra, és megnyitottuk az idei nyaralást. Csak úgy átlagosan az egyik legütősebb az első éjszaka, amennyire emlékszem az eddigiekre, mindig durván nyitottunk. A sörpados piálás aztán a Rezedában csúcsosodott ki, végre ehettünk Józsi bá’ fergeteges egy évig hiányolt gyrosából, na meg egy csomó koktélt töltöttünk még magunkba. Idén egész jól bírta a biciklis társaság is az estét, általában mindig hamar kidőlünk, ám ezúttal máshogy történt. Tibi ivott kicsit többet a kelleténél, és siettünk vele vissza a Rezedából, hogy ne történjen baj :). Az ekkor készült képek elég beszédesek, többet nem mondanék róla. Egyszerűen sok volt a vadász, igaz Tibi :). Ezután már én is ágyba kerültem hamarosan, így lemaradtam arról, hogy a többiek elkapják Nórát, és nem mondanám túl erotikusnak, ahogy…hmmm…leszopták a nagylábujját. Bocs, erre nincs szebb kifejezés.
A másnap reggel megint nem talált meg minket, hiszen délben keltünk, bár páran azért lemásztunk a reggeli pálinka-sör mixért, aztán visszafeküdtünk, hadd dolgozzon még picit a pia. Talán itt az ideje, hogy ejtsek pár szót a velünk táborozókról. Kifogtunk egy kisiskolás csoportot két nagyon csinos tanító néni vezetésével, a gyerekzsivalyt szívesen elviseltük Eszti és Lizy társaságában :). Rajtuk kívül két család lakott velünk, egy egész attraktív, nagyorrú-nagymellű lánykával, amolyan Gergő kaliberű volt a csaj, olyan magasra nőtt :). De róla még később szót ejtünk. Szóval ilyen társaságban tengettük napjainkat, csobbanásokkal, esti berúgásokkal, minden este Rezedázásokkal tarkítva. Idén először esett meg, hogy a strandra a főbejáraton keresztül mentünk be párszor, persze ingyen, mert Gabi néni fizetett a falunak valamilyen díjat, ami erre feljogosította a vendégeit. Végre nem kellett a vízen keresztül bemászni, hát ezt is megértük. (Azért annak is volt egy hangulata, mikor törölközővel meg két flakon borral másztunk :-)) Azért nem részletezném a kedd-szerda-csütörtöki napokat, mert csak a szokásos történt velünk. Kedden a másik Tibinknek sem bírta a gyomra az esti kiképzést. A napok alatt egész jól összehaverkodtunk a tanítónénikkel, Gergő sikeresen befűzte a colos csajt, a strandon a szokásosat ökörködtük, vittünk a strapapalackos fröccsöt meg vadászt, fociztunk is először, jól telt a hét. Ádi és Gergő minden délután felvonultak kettesben aludni, azt hitték vicces, meg majd buziknak nézzük őket, de nagyon nem jött be a dolog, ez csak nekik volt poén.
Jött a péntek. Elhatároztuk (pontosabban az én unszolásomra), hogy a kirándulónapon elmegyünk kirándulni, mégpedig Badacsonyba. Reggel sietnünk kellett a hajóra, mert előző este nagyon szétcsaptuk magunkat (mondjuk legalább ekkor senki sem hányt), és kicsit elaludtunk, sőt Jotti el is tűnt tegnap este egy hölggyel, Bundiéknál ébredt az apartmanjukban Dina mellett :). Jotti és Janesz maradtak csak otthon, mi kihajóztunk a magyar tengerre. Jó két órás út várt ránk, mindenki elég szarul volt, ráadásul tűzött ránk a Nap a fedélzeten, így félúton behúzódtunk egy szép nagy kabinba, vagy minek is nevezzem. Légkondi, kényelmes ülések, elhülyéskedtünk. Mikor megérkeztünk végcélunkhoz, kicsit nehezen indultunk el felfelé, de csak sikerült megindítani a társaságot. Én már tudtam, mennyit kell mászni a hegy tetejéig, de a többiek nem voltak ezzel teljesen tisztában, így elég sokat rinyáltak. Tény, hogy tökig izzadtunk, mire felértünk, de megkövezem azt, aki szerint nem érte meg. Csodálatos kilátás, árnyékos hűs borospincék, bár az árak nem voltak túl "csóróegyetemistabarátak". Sebaj, jól akartuk magunkat érezni ennyi kapaszkodás után, így elkezdtük tölteni a finomabbnál finomabb badacsonyi fehérborokat. Most itt kicsit önző és nagyképű módon leírnám, mennyit fogyasztottam én :). Szóval az első helyen, egy lugas kis borozóban fröccsöztünk, belém fért 3 pohár, ebből egy húzóra. A teraszos éttermet kihagytuk, mert túl puccosnak tűnt, így átmentünk szembe egy igényes pincébe, itt már csak tisztán ittunk, megfogadtuk, hogy lefelé mindenhol 2 deci bort tisztán. Páran azért higították a bort, de ez szentségtörés ilyen finom nedű esetén :). Ezután következett a legszebb hely, a panorámás Kilátó-borozó, kicsit eldugott hely, de annál megkapóbb. Hatalmas öblös pohárból ittuk szikrázó napsütésben a száraz szürkebarátot, miközben beláttuk majdnem az egész Balaton fodrozódó habjait. Ejj de szépen fogalmaztam, de ez tényleg annyira szép emlék, legalábbis számomra, hogy ezt mindenkinek látnia kellett volna ott akkor. Barátok, jó bor, kicsit pityókás fej :), ezért jöttünk. Sajnos indulnunk kellett tovább, mert retúrjegyünk meghatározott időre hívott vissza minket a kikötőbe, így a többi helyen már csak villámlátogatásokat tettünk. A boroshordónál le sem ült mindenki, csak a kanyarban a lepukkant pincénél, végül itt a társaság nagyobbik része elindult lefelé, csak Nóra, Dini, Ricsi, Karesz meg én maradtunk. A nagy egyenes lejtőn beugrottunk a bódéhoz, itt még láttuk a többieket, aztán a kanyar utáni házi pincénél már nyomukat vesztettük. (Mi kettővel (vagy valamennyivel) lejjebb beültünk kajálni. Gondoltuk ott bevárunk titeket.) Erre a helyre kifejezetten emlékeztem, itt nem lehet fröccsöt kapni, csak tisztán bort. Leültünk picit, de már nekünk is sietnünk kellett. Nóráék már meg sem álltak, de Karesszel ketten tartottuk magunkat a fogadáshoz, megálltunk még két pincénél, az utolsóhoz futva érkeztünk, már fröccsöt kértünk, fizettünk, lehúztuk, és futottunk tovább. Még arra emlékszem, hogy Diniéket utolérjük, és nekem képszakadás. A többiek állítása szerint a kikötőnél Dinivel erotikus pózokban mutatkoztunk, fetrengtünk a földön, aztán ugyanezt a hajón is eljátszottuk. Már a feljutás is érdekes volt, Gergő nem bírta kivárni a sort, és bemászott elöl, mire egy matróz majdnem a Balcsiba dobta, olyan mérges volt. "Szerinted ez itt a bejárat? Hááát, éppen az is lehet..." Ravasz válasz :). Szóval hazafelé csináltuk a fesztivált, végül én bealudtam, Dini meg kidobta a taccsot a hajó orrára, biztos tengeribeteg lett a hullámzástól :). ("Mosom a fedélzetet!" :-)) Máriafürdőn már képben voltam én is, bár eléggé szédelegtem, először meg akartam keresni Bundásékat, hogy adjanak piát, aztán néhány csaj után indultam, végül valahogy visszataláltam a házunkhoz. Mivel senki nem akart velem pálinkázni, ezért elosztogattam az anyagot a velünk táborozók között mérgemben. Badacsonyt Nóra is megszenvedte, fel kellett vinni aludni picit, de szerencsére hamar jobban lett :). Janesz látva az állapotunkat, úgy döntött, hogy behoz minket, ezért azonnal elkezdett borozni, nem kis mennyiségben. A vacsinkat egybe kaptuk meg, de nem volt senki éhes, így csak éjjel részegen fogyasztottuk el Petivel meg Dinivel hárman, elég gusztustalan módon. Mondhatni egy tálból milánói makaróniztunk, versenyre :). Miután átmentünk a Rezedába, elkezdtük a szokásos esti bulit, de Janesz gyomra nem bírta a kiképzést, fordulatból telibetrafálta Bundás gatyáját, a német turisták szeme láttára. Milyen szép képünk van erről a mozdulatról :). Ma este találkoztunk régi ismerősünkkel, Pistivel is, holnap este jön majd karaoke bulira, azt mondta, majd énekel velünk egy dalt :). Ma érkezett meg Kati és Zsuzsa is, így lett teljes a banda, és kettővel kevesebb udvarlója akadt a tanítónéniknek :). A mai este búcsúzásakor még Bea és Tomi között kitört egy kisebb szódavízcsata, jókat röhögtünk rajtuk, aztán gyorsan neki kellett állniuk takarítani, nehogy Józsi bácsi meglássa.
A szombati nap volt talán a tábor másik csúcspontja. Este úgy döntöttünk, hogy szalonnát sütünk, szedtünk ágakat, de végül csak tábortűz kerekedett a dologból, mert nem volt kajánk. Janeszék gitároztak, mi énekeltünk, hangoltuk magunkat a karaoke-estre. Odajöttek a kiskölkök is, nem is tudom, ki vett rá, hogy cinegézzünk meg ábrahámozzunk, de élvezték a gyerekek. Én meg nagyon elszédültem. (Megemlíteném, hogy ekkor fogyott el a maradék bor, mivel hárman még maradtunk egy darabig a tábortűz mellett, és megittuk. :-)) Ezután siettünk át a Rezedába, Pisti már várt minket, kaja és néhány koktél után nekiálltunk dalolni. Közel ültünk a kivetítőhöz, hogy jobban lássunk, erre "valaki" bekérte az I believe i can fly-t, és persze Gergővel elő kellett magunkat adni :). Szerintem elég sokak tetszését elnyerte a table dance, durván sikerült a performance. Ezután már egymásba kapaszkodva daloltunk, le sem lehetett minket vakarni a mikrofonról, én Pistivel duóban elordibáltam Bon Jovi It’s my life című számát, nagyon jól éreztük magunkat, fasza ez a karaoke. Az este másik emlékezetes, bár mondjuk nem túl esztétikus momentuma az volt, mikor Bundiék haverja megjelent bikiniben a buliban valami fogadásból, a németek csak nagy kerek szemekkel nézték, de jó poén volt.
A vasárnapunk főleg józanodással telt, meg néhányan már elkezdtünk pakolni a holnapi utazáshoz. A biciklikkel idén szerencsére semmi gond nem volt, így nem kellett semmi különleges előkészület a nagy útra. Este még egyszer utoljára berúgtunk, aztán következett a hazaút hétfőn. Szomorú búcsút vettünk Gabi nénitől és a többiektől, ők még várták a buszukat, nekünk viszont indulnunk kellett a hosszú útra. Keszthelyig rendben ment minden, Jotti akart csak sietni, nekünk annyira nem ment, aztán belterületen bolyongtunk kicsit, de egész hamar megtaláltuk a hazavezető sárgaköves utat :). Keszthely után aztán a meghalás következett, full szembeszél, enyhe emelkedő, elkészültünk az erőnkkel, mikor végre kiértünk a Devecser-Pápa főútra, már jobban voltunk. Számomra a legrosszabb Devecser után következett, ekkor annyira elkezdett kattogni a középagyam, mint egy Zetor traktor, félelmemben megálltam picit pihenni. Mint később kiderült, a teljes középagyam szanaszét tört, kész csoda, hogy kibírta hazáig. Ricsi be is ért, együtt folytattuk az utat, de akkora szembeszelünk volt, hogy alig bírtunk haladni. Noszlopnál reménykedtünk, hogy hazaérünk, aztán csak elértünk Pápára is, itt meg már nem adjuk fel soha. Koroncó előtt a felolvadt aszfalton én már nem bírtam, csak becsorogtunk a faluba. Ricsitől elköszöntünk, majd én értem haza, gondolom Jottiék Győrig ezerrel tekertek, fene beléjük, nem tudom, mitől bírják jobban :). A többiek ekkor már régen itthon pihentek, nekik egyszerűbb dolguk volt.
Nagyjából ennyi, aki nem hiszi, járjon utána. Elnézést, hogy az eddigiekhez képest nem vagyok túl részletes és alapos, de talán nem is lett volna szerencsés minden apróságot leírni, azt megtartjuk magunknak. Legyen annyi elég, hogy páran nem voltak, voltunk a topon, de az idő múlásával az emlékek megszépülnek. Remélem jövőre mindenki teljesen odateszi magát a közösségért, félre tudja majd tenni esetleges személyes gondjait, vagy ha nem, két nap alatt kikezeljük belőle. Jövőre is egymással, egymásért fogunk leutazni a Balcsira, és jól fogjuk magunkat érezni, kerül amibe kerül.
Nem túl szerencsésnek tartom korszakolni az eddigi életünket, sőt talán már írtam valami ilyet, hogy változunk mi is, és a körülmények is, de tény, hogy az idei nyaralás már egy új éra eljövetelét mutatta meg. Most már nyílt titok, hogy Gabi néni egy évet pihenni fog, így saját szervezésbe megyünk le Máriafürdőre, de ezután már kacsintgatunk külföldre, valamikor el kell kezdeni világot látni, és a legjobb barátokkal együtt menni. Végül még egyszer elnézést kérek mindenkitől, hogy ennyi ideig tartott megszülni a 2006-os nyaralás beszámolóját, többé ez nem fog előfordulni (na nem azért, mert ezután már meg sem írom :-P). Nekem már nagyon hiányoztok, 2007 nyarán találkozunk!

tboy – 2007.04.30.