Tábor 2003

Irta: tboy (Vastagbetüvel: Hydrocephalic)

Helyszin: Balatonmáriafürdö
Idöpont: 2003.07.07 - 2003.07.14
Létszám: 14 fö

"... és akkor beléptem a szobába. Talán életem legnagyobb hibája volt. Az a hihetetlen nyugalom, és álmos csend rögtön magával ragadott. A hátamon éppen végigfutott egy apro vizcsepp, és akkor ... akkor megláttam Hydro szemeit. Megszoritottam nedves törölközöm. Álmos tekintetéböl rögtön éreztem azt a gyülöletet és fájdalmat, amit az ajto recsegése okozott neki. Szembogara olyan mérgesen meredt rám, hogy ott állva, vizesen, megbántam tettemet. Talán abban a pillanatban szégyelltem is magam."
Remélem tetszett ez a kis lirai bevezetö, az egyik reggel utoérzése. Tényleg valos alapokon nyugszik az elöbbi kis prolog. Szoval eltelt megint egy hét, egy bandával, egy helyen, egyfajta életstilusban. Nekem lenne ismét a feladatom összefoglalni a történteket, de nem fog sikerülni. Igy irásban nem, hangsulyozom, nem tudom, söt, nem is lehet leirni azt az érzést, ami most igy, a buszon magányosan üldögélve áthat. Élmény. Ez jo szo rá. Magába foglal mindent: barátság, társaság, buli, szeretet, szerelem, konfliktus, kritika... Ez mind, és még joval több immár történelem emlékezetünkben. És egy szép emléknél nincs jobb. Legfeljebb kettö. Igen, immár kétszer nyaraltunk lent Balatonmáriafürdön.
Nem illene összehasonlitani a kettöt, hiszen rengeteg körülmény változott. Hihetetlenül más volt, mint a tavalyi. Többen voltunk, egy kerek esztendövel öregebbek és valamivel tapasztaltabbak lettünk. De megkomolyodnunk nem sikerült, ami némely témakörön belül a hét végére kifejezetten idegesitövé vált. Ismét bejött az örök igazság, miszerint több ember több konfliktussal jár. Ezek mindegyike (remélem) megoldodott. Nem is irok többet erröl a témárol, ez csak miránk tartozik (a szomoru résznek ezennel vége).
S ha már itt tartunk, bemutatnám az idei züllés (más szoval élve: szabadság) résztvevöit. Jelen volt a tavalyi "köménymag" és néhány régi-uj barát. Név szerint Hydro (body), Shadow, Porsche, Ádi (Julis), Robi, valamint nyolc (uj résztvevö) hölgy és ur. Betti, Eszti és Nora a hölgykülönitmény, Porsche és Robi osztálytársai. Dini, Jotti, Karesz és Ricsi osztálytársaim is velünk tartottak, kis részben Dini bucsuztatása miatt (nem házasodik, hanem elutazik messzire, sok idöre). Végül, de nem utolso sorban megtisztelte a tábort jelenlétével másik szomszédom, Gergö (Mongol), persze a szo legnemesebb értelmében (elnézést Hydro, de ezuttal eredeti névvel irnék mindenkit, tehát Hydrocephalic = Bali, Shadow = Tibi és Porsche = Peti) (Itt most tboy szerint nekem üvöltenem kellene, hogy mééér, és hasonlok, de jo lesz igy is! :-)). S persze én is ott voltam, jegyzetfüzettel, tollal és fényképezögéppel a kezemben (itt is megragadnám az alkalmat, hogy megköszönjem Karesznak a digitális gépet). Tehát idén 14 fö vette be magát a Sirály Üdülöbe, és az a szép az egészben, hogy egy hét alatt erös barátságok szövödtek majdnem mindannyiunk között. Ráadásul idén más csapatokkal is megismerkedtünk és nagyon jo ismerösök lettünk. És most. Hölgyeim és Uraim (Ladies és Gentlemanusok). Következzék az Igaz történetek sorozatbol a "Balatonmáriafürdön 2003.07.07-töl 2003.07.14-ig" fejezet:
HÉTFÖ: Nagy mázlink volt. A Gabi nénivel történt elözetes egyeztetések közben kiderült, hogy egy emeletes busz teljesen üresen megy le az üdülöbe. Mi rögtön éltünk a lehetöséggel és sikerült megbeszélni a soförrel is, hogy fél 9-re legyen a korháznál a megálloban. 13-an egy emeletesbuszban, ez kész röhej. Reggel szép lassan szállingoztunk össze, emiatt én kisebb idegösszeroppanást kaptam. (Rolam ne is beszéljünk.) Ráadásul Peti már lenn volt a Balcsin, igy nem tudta pontosan elmagyarázni a lányoknak és a Robinak, hogy merre is kéne lenniük. A telefonszámukat természetesen nem tudtuk, a Peti meg aludt még, igy nem vette észre, hogy hivom. Szerencsére az Ádi és a Balázs felderitö turájuk közben ráakadt az "elveszettekre" és jo utra téritették öket. Miután már az egész csapat üdvözölte egymást (és végre együtt volt), már csak a buszra kellett várni, mert hát az sosem pontos. Kisebb késés után azonban megérkezett. Mi bepakoltunk, felszálltunk, és indultunk is. Persze a buszmegálloban várakozo népek csak néztek, mint borju az uj kapura. Nem értették, hogy mit akar egy emeletes busszal 13 suhanc csinálni (illetve csak 10, mert a lányok nem suhancok, az illendöség igy kivánja). Mivel volt hely böven a buszon, természetes, hogy elöre ültünk az emeleten. Az utazás nem volt "zökkenömentes", köszönhetöen elsösorban azoknak az "europai szintü" utjainknak. A másik értelembe véve sem volt könnyü lejutni a Balcsihoz. Elsö megállonk egy falu határa, egy benzinkut. Pisiszünet. A Robi teljes erövel rávetette magát a témára: futás az ajto felé, az persze zárva, sebaj, probáljuk izombol, hoppá, miért nem az ajtoban van a kilincs. Végül a technikai és a biologiai probléma is megoldodott, a kilincs visszakerült mélto helyére, mi pedig megkönnyebbült testtel és lélekkel folytattuk utunk. A végcél elött nem sokkal viszont egy kissé nagyobb problémába ütköztünk. Pontosabban nem is mi, hanem két másik auto egymással. A baleset elég friss lehetett, mivel még nem volt ott a mentöauto. Amint ezt a megfigyelésemet közöltem a többiekkel, abban a pillanatban meghallottuk mögöttünk a szirénázo mentöt. Egyenesen nem lehetett továbbmenni, az egyetlen kerülöut Keszthelyen keresztül vezetett. Mindenki hátra arc, nyomás vissza. Személyautoval könnyü, no de emeletesbusszal!? Ezuttal is gratulálnék soförünknek, tényleg nagyon tudja kezelni a kormányt. Miután sikerült megfordulnia, hatalmas ovácioban és tapsviharban részesitettük. A finisben már nagyon izgultunk, a régiek a szép viszontlátás, az ujak a kiváncsiság miatt. Aztán végre megérkeztünk. A jegyzetemben ez a momentum igy szerepel: JO UJRA ITT! Fantasztikus érzés volt ismét látni azt a helyet, ahol egyszer már kitünö hangulatban nyaraltunk. Kipakoltunk, s szemünk rögtön elkezdte keresni azt a személyt, aki az eddigieket lehetövé (és részben felejthetetlenné) tette: hova tünt Gabi néni? Egyszer csak meghallottunk a hangját, s a következö pillanatban ott állt elöttünk teljes életnagyságban egy hatalmas gyereksereg közepén. És akkor én elmosolyodtam. Kezdett elöjönni valahonnan legbelülröl az a hangulat, amit egy évre el kellett folytani. Talán a legjobb szo rá a "szabadság hangulata". S hogy ezt a hangulatot megfejeljük, elökerült az egyik táskábol az egyik Eristoff Roter üveg meg egy kevéske házibor (mely Gergö és édesapja jovoltábol került le). (A két üveg Eristoff elsö nap elfogyott, de a házibor se huzta sokáig.) A Roter beszerzését Ádi és Gergö szervezte. Nos, üzleti érzéküket mutatja, hogy ök "havertol fü alatt" 6000-ért vettek 2 üveggel, ámbár két bevásárloközpont árait megnézve utolagosan kénytelenek voltunk megállapitani, hogy az egyikben 2700, a másikban 2300 üvegje. (Mivel én néztem meg ezeket az árakat, azonnal hivtam Ádit, hogy ugye még nem vették meg, de akkor már késö volt...) Mikor a korábban emlitett gyereksereg távozott, Gabi néni odajött hozzánk. Elsöként az ingyen strandbejárorol érdeklödtünk, s megnyugtatott minket, hogy még megvan. (Amit távozásunk után 2-3 hét mulva már lezártak.) Kicsit még beszélgettünk, ö hozta régi formáját (kib***ott soför, kib***ott kölkök, kib***ott ablakpárkány), majd megmutatta a szobáinkat. Az elsö emeleten a zuhanyzo mellett kaptunk egy 10 és egy 8 ágyas szobát. Peti és Robi bevették magukat a lányokkal a nyolcasba, mi meg nyomorogtunk 10-en a tizesben. (Te az 15! Csak kilencen voltunk a másik szobában. Hol is tanulsz? Révai? Reál?... :-)) Megtudtuk, hogy a szomszéd szobába fog beköltözni a pannonhalmi csoport. Elrendezödtünk, kipakoltunk, s végül is ha már mellettünk a Balcsi és van még benne érdemi mennyiségü viz, lementünk fürdeni. Hideg van, fuj a szél, a hajunk még mindig tart, jok a hullámok, kellhet-e ennél több? Miután kipancsoltuk magunkat, visszatértünk szállásunkra. Ott rögtön levágtunk egy nagy röpimeccset, elfáradtunk és megizzadtunk, következö állomásunk természetesen a zuhanyzo volt. Felfrissülve és tisztán elindultunk bejárni Máriafürdöt. Megmutattuk az ujaknak a Rezedát, az ABC-t és a Black Magic-et. Visszafelé találkoztunk kedvenc pincéreink jorészével, talán meg is ismertek, mindenesetre visszaköszöntek. Betértünk a játékterembe is egy csocsomeccs kedvéért. Aztán végül több lett belöle, s csak 50-eseink elfogytával indultunk vissza. A vacsi türhetö volt. Kaja után nekiálltunk punnyadni, elöször néhányunk nekiállt ismét röpizni, a többiek közben kártyáztak, majd nem sokkal késöbb felmentünk a szobába, zenét hallgattunk az ebédlöböl elkért magnon és egész jo eredménnyel iszogattunk, rögtön löttek 1 üveg Eristoffnak. Az idö mulásával Bali egyre jobban ugrált a napi betevö gyrosa miatt. (A tavalyi tábor ota erre készültem, hogy itt annyi gyrost eszek, amennyi belémfér!) Egy évig koplalt, éhezett, csak hogy itt megehesse a várva várt gyrosát, teljesen megfogyatkozott a várakozásban. Mikor végre mindenki elkészült, elindultunk bevenni a Rezedát. Ismét találkoztunk a "nagy csapattal". Jozsi bácsi a gyrossütönél, Pisti a mixerpoharaknál, Doki az asztaloknál. Leültünk, rendeltünk, beszélgettünk, ismerkedtünk, ettünk, ittunk, jol éreztük magunkat. Megint bementünk a játékterembe, játszogattunk, majd fél 1 körül hazamentünk. 1-kor többünket elnyomott az álom, néhányan viszont lementek egy kis esti lubickolásra.
KEDD: A mi szobánk 10-kor kelt, a Petiék csak dél körül ébredeztek. Reggeli után nekiláttunk sportolni, nevezetesen röpizni, majd a teniszpályán tengozni. Én ekkor találkoztam elöször az eddig még csak hallásbol ismert "konyhásnénivel". Oh Julia, miért vagy te Julia? A szakács barátnöjéröl van szo, "mellesleg" egész jol néz ki, de hát a feneke, az... Egész héten azzal kinzott minket, hogy kisebbnél kisebb cicagatyában és topban járkált. Mi meg állandoan paparazzit játszottunk. Voltak olyan vélemények is, hogy: "ha ilyen fenekem lenne, egész nap azt tapernám". Na de térjünk vissza az eseményekhez. Ebéd után ismét lementünk fürdeni. Nagyon jo idö volt, kitünö napozásra. A Dini és a Gergö jobban birták a napot, ök ottmaradtak még egy kicsit barnulni. Miután visszamentünk a szállásra átöltözni, elindultunk napi bevásárlo körutunkra. Visszafelé ismét csocsoztunk. A vásárlás eredményeként jol megtöltöttük a hütöt, s nekem rögtön sikerült is egy figyelmetlen pillanatomban összetörni egy üveg sört. Moshattam fel, káromkodhattam, bocsánatot kérhettem, örülhettem neki. (Mi meg mondtuk neki, hogy hülye vagy, most mit vagy oda egy üveg sörért. De hát aki alkoholista, az nehezen mond le egy ilyen "drága" táplálékrol. Erröl több izben meg is bizonyosodtunk, mikor például Andris elsö nap az asztalrol itta fel a kiburult bort.) Vacsora után kiültünk az ebédlö elé egy jot beszélgetni néhány üveg sör (minusz egy) társaságában. A lányok eközben elkezdték az ebédlöben nézni a Kis hableányt, olykor-olykor betévedtünk oda mi is. Este még röpiztünk egy jot, aztán bevettük magunkat az éjszakába. Elsö és utolso megállonk ismét a Rezeda volt. A Bali meg én odaültünk a pulthoz, mert már nem birtuk megvárni a többieket, és otthagytuk öket a szálláson, hadd készülödjenek még. A Bali gyros tálat, én pitás gyrost ettem, meg mindegyikünknek volt még egy Jägere. A gyros tál 200-al drágább a pitásnál, és mégis ugyanannyit fizettem, mint a drága "ingyenélö" igazgato ur. Aztán befutottak a többiek is, természetesen ök is gyrost ettek. Szeszesital fogyasztásunk is megugrott, kezdett beindulni bennünk a szeszkazán. A tegnapinál többet fényképeztünk, s ezeken a képeken jol látszik a fogyasztás. A rendelésben egyébként a pincérek segitségére sietett a Bali. Jozsi bátol kapott tollat és noteszt, s ö irogatta össze a kivánságainkat. Mikor elmentünk, csak röviden ennyit szoltak utána a pincérek: "Holnap 5-kor nyitunk, ruhát majd keresünk!" S valoban, ha egyenruha nélkül is, ezentul a Bali lett a mi pincérünk. Miután már kellöen elálmosodtunk, visszatértünk kuckonkba és olyan 1 ora felé elaludtunk. Viszont nem mindeki szép emlékekkel. A Bettinek és az Esztinek betett a sok pia, föleg a sok Martini, s éjjel kipakolak a röpipálya közepére. Ezuton pedig elnézésüket kérném, ezt nem szabadott volna ide leirni, de ez igy lesz igaz történet.
SZERDA: Fél 11-kor keltünk, megreggeliztünk, picit rexeztünk, aztán már jött is az ebéd. Ma rosszabb volt az idö, ezért ugy döntöttünk, hogy hanyagoljuk a Balcsit. Délután tengoztunk, röpiztünk, fociztunk, a Petiék teniszeztek, 4-kor jol beuzsonnáztunk. Evés után a társaság mégis ugy döntött, hogy megmártozunk a "magyar tengerben" (most inkább pocsolya). Eléggé fujt a szél, hullámok nem voltak nagyok, szoval nem voltunk sokat lenn. Strandolás után elmentünk bevásárolni, vacsi után pedig el is fogyasztottuk a müanyagpalackos borokat. 2 liter vörös vadásznak, 2 liter fehér fröccsnek, utobbit az Ádival ketten ittuk meg egy ültö helyünkben. A "bemelegités" végeztével elindultunk törzshelyünkre, a Rezedába. Kikértük a szokásos gyrosadagokat, valamint a mára már megszokottá vált Martiniket. Az egész azzal kezdödött, hogy a lányok ezt itták, aztán szépen lassan mindenki megkostolta, izlett neki, és hivatalos PC Pult Tábor itallá vált. Talán egyedül nekem nem izlett, de én már csak azért is megittam, hogy ne maradjak szégyenbe. (Neked tavaly a gyros sem izlett, aztán idén mit ettél: gyrost. :-)) Kialakult tehát a Sirály menü: Martini gyrossal. Ráadásul ekkorra már még jobban összehaverkodtunk a mixerekkel, föleg a Pistivel, és a Martinit ugy hozta ki, hogy a 2 decis pohár csurig, jégkockával és citrommal izesitve. Mikor hazamentünk, akkor vettük észre, hogy a Dini és a Gergö ott maradt iszogatni a pannonhalmaiakkal, föleg a Lacival. Huzatjuk nekik is volt rendesen. Pontos fogyasztási értékkel nem tudok szolgálni, de néhány üveg sörre ráittak néhány liter bort, ha minden igaz, akkor vadászoztak. Ez meghozta eredményét, a Dininek sikerült kidobnia a taccsot. A Gergö 3 orán át hánytatta, eközben a Dini gyomra 6 adagban nyomta ki tartalmát. Részleteket nem kivánok közölni, csak annyit, hogy a végén elöször sikerült elvinni budira, majd beállitani a zuhany alá. A maratoni rosszullét végén csendes álomba szenderült, s másnap kora reggel tiszta elmével sikerült ébrednie. A Dinivel együtt többen is otthonmaradtunk. Tibi FHM-jének lapozgatása közben a Ricsi szerencsésen leöntött kolával. Szerencsére nem hagyott foltot a gatyámon. Az FHM-röl még annyit, hogy találtunk benne egy érdekes cikket. Ha jol emlékszem, Szexperverziok volt a cime. Elég buta dolgok voltak oda leirva, de ami rögtön megfogott mindenkit, az a "kupakolás" cimszo volt. Csak annyit mondok el rola, hogy a buzik szokása, részletesebben emilben elküldjük az érdeklödöknek a "használati utasitást" is. A Kareszra rögtön ráaggattuk, hogy buzi, meg hogy kupakologép, meg csokiskarika (már nem is emlékszem, miért pont öt tisztelük meg ezzel a cimmel), de csak ugrattuk, nem akartunk neki semmi rosszat. (És a "Neked gondolataid is vannak?!" szövegröl se feledkezzünk el!) Ez a kupakolás téma pedig ettöl kezve végigkisérte a tábort, a Karesz körbekupakolta a társaságot, persze csak képletesen, bár én nem láttam, hogy a Ricsivel mit müvelt. Miután nagy bátorságot tanusitva az álmosabbja elaludt fittyet hányva a leselkedö "csokiskarikára", a kevésbé álmosak elindultak vissza a központba, volt, aki pizsamában. Igaz, Jotti? Valahogyan elkeveredtek a Black Magic-hez, ott pedig megdumálták a kapuban állo DJ-vel, hogy ha pénteken és szombaton is bemegyünk, akkor vasárnap ingyenes a belépönk, ráadásul kaptak még fejenként (csak az ottlevök) egy ingyenbelépöt. Ezt persze nem mondták meg nekünk, ugyhogy pénteken nagy pofáraesés várt ránk. (Bocsi...)
CSÜTÖRTÖK: Korábban kelünk a szokásosnál, talán 10 körül. A Dini teljesen jol volt, a Gergöt viszont nem lehetett felkelteni, ugy elfáradt tegnap este. Megreggeliztünk, majd némi "fejünkbölkinézés" után lementünk csobbanni. A strandon FHM-et nézegettünk, majd odajött hozzánk két csaj piros egyengöncben, és kostolot kinált egy Breezer utánzatbol. Én kissé nyügös voltam, biztos a fáradságtol, és nem tul kedves gondolatok jutottak eszembe, miközben a többiek ittak. Izelitöképpen: menj arrébb, ba**eg, mert elállod a napot! Volt egyfajta hangulatom, mi? Pedig a csajok helyesek voltak, meg kedvesek, de a másnaposság kihozta belölem a vadállatot. Ebédre visszamentünk, majd délután mindenkit elnyomott az unalom és a fáradtság. Pihentünk egyet a szobában, közben zenét hallgattunk. Uzsonna után elmentünk bevásárolni, vacsi után meg nekiláttunk borozni. Néhányan nekiálltak röpizni. A Karesz közveszélyes volt, mert sikerült beleküldenie a labdát egy kisbabához a mozeskosárba. Eddig ö nézett ki a legnormálisabbnak a családjábol, de most ö is biztos meghülyült. Szegény gyerek ugyanis rossz családba született. A szülei elég dinkák voltak, s a testvérei sem voltak tul okosak. Két példát hozok fel: elöször az anya, ahelyett, hogy kért volna porcukrot Gabi nénitöl, benyult az étkezöben a mosogatok ablakán, kivette a hipot, és azzal izesitette szeretett gyermekei darástésztáját. Lehet, hogy a gyerekek ebbe örültek bele, de az egyik délután a nagyobbik hintázott, erre a másik odaállt elé valami miatt, a hintázo meg lendületböl ugy fejbe rugta, hogy a kiskölök kiterült. De semmi baj, a gyerek felpattant, és mintha mi sem történt volna, mosolyogva és vidáman elszaladt. Szerencsétlen mozdulata után a Karesz leült hozzánk borozni, és arrol kezdtünk beszélgetni, hogy a Juliát de megnéznénk az FHM-ben. Gondolkodtunk rajta, hogy odamegyünk hozzá, és megkérdezzük, hogy be akar-e kerülni az FHM-be? Erre a Ricsi beszolt, hogy lehet visszakérdezne: az hol van? Ugyebár a szöke nö effektusrol van szo (aki fekete haju), de mi átköltöttük csokiskarika modra: -Karesz, be akarsz kerülni az FHM-be? -O, az hol van? Miután ismét elfogyott a fejenként 1 liter bor - fröccs vagy vadász formájában -, átöltöztünk, s ismét bevettük kedvenc helyünket. A Bali megint jol járt. Odaült a pulthoz a Laci mellé, aki azt mondta a mixereknek, hogy szegény "bodynak" ez az utolso nyara. Erre a Pistiék megsajnálták, és ezen az estén ingyen piálhatott. (Most lehet irigyelni! :-)) A Petiék egyik osztálytársa is leugrott egy estére, ö is ott beszélgetett velünk. A gyrosozás befejeztével ugy döntöttünk, hogy lemegyünk egy esti fürdözésre. Átöltöztünk, és a bejárat elött vártuk a többieket. Egyszer csak a Jotti kidobta Vukot a lépcsö mellé. Sikeresen arrébbvonszoltuk, az Ádi felmosott utána. A Ricsi is rosszul érezte magát, beállt a Jotti mellé, de neki nem született meg a roka. Végül elindultunk, sikeresen le is találtunk a partra. Mindenki befutott a vizbe, ott ökörködtünk, énekeltünk, jol éreztük magunkat. Elsönek én mentem ki a partra, s az elemlámpával világitottam a többieknek. A Ricsi totál be volt még mindig rugva, elkezdett futni a fény felé, de nem látta meg a lépcsöt, és belerohant a parti kövekbe. Szépen felzuzta a lábát. Miután kikecmergett a partra, megtörölközött, aztán a gyomra nem birta tovább ezt a sok felkavaro élményt, és ismét megjelent Vuk. Miután mindenki kijött a vizböl és megtörölközött, elindultunk haza. Már mindenki pizsamában volt, amikor a Robi feljött, hogy nem aludhatna-e itt az osztályársuk? Mi nem tartottuk jo ötletnek, mert nem tudtuk, hogy mit szolna Gabi néni, ha ezt megtudná, de végül beleegyeztünk.
PÉNTEK: Ma fél 11-kor keltünk. Reggeli után megkaptuk a hidegcsomagot, mivel kirándulo nap volt. Petiék éltek is a lehetöséggel, a három lány a Robival és a Petivel karöltve reggel 8 körül elutazott Szántodra vonattal a Petiék nyaralojába. Mi fogtuk magunkat, aztán lementünk a strandra. Egész napos program volt, hiszen nem voltunk ebédhez kötve. Nagyon jo idö volt, sütött a nap, mint állat, és tele volt a strand. Ezen a napon készültek azok a jo fotok a strandon. (Például az a tájkép amibe valahogy az elötérbe belekerült 2 német csaj. :-)) Mikor megéheztünk, elmentünk kajálni. Meglepetésként hatott ránk, hogy nem lehetett sehol lángost kapni. A Tibi jol poruljárt, mert a 200 forintos hot-dog-ja egy félbevágott kiflibe paszirozott virsliböl állt, amire persze nem kért semmi öntetet. Igaz, nem is játszotta le a büféssel azt a hires jelenetet az Üvegtigrisböl. Kaja után megnéztük a tetkofestö müvészurat. Persze rögtön mindenki odavolt az ötletért, ide egy ilyet, oda egy olyat, de ezen a napon még senki sem szánta el magát. Vacsorára hazamentünk, iszogattunk, utána mindenki rápihent az estére. A Petiék 9 ora körül érkeztek, vagy kicsit késöbb, öket megvártuk. Az elmaradhatatlan gyros után elindultunk a Black Magic felé. A Robi már nagyon várhatta. A belépéskor döbbenten tapasztaltam, hogy a Bali elöttem átad egy kis cetlit és bemegy. Erre még öten hasonloképpen cselekednek a dologrol. Ekkor még persze nem tudtam semmit a szerda este történtekröl, azt csak bent mondták el. 8 személynek meg nincs csoportos engedmény, szoval fejenként 1000 pengö. Nem azért nem tetszett ez az eljárás, mert nem volt nálam pénz vagy mert sporolok, hanem nem tartottam fair dolognak a titkolozást. Rossz kezdés, nem mondom. (Dühöngött is miatta rendesen.) De a buli nagyon pörög, mi aztán érezzük a ritmust. A piák jo drágák, ezért kell kint behangolodni, de azért fogyasztottunk bent is. A Jotti viszont nem birta ki, nagyon nagy dolga készülödött, s ahelyett, hogy megkérdezte volna tölünk, merre van a WC, inkább visszament a szállásra. Innentöl használjuk a hazamenés szot a s**rás szinonimájaként. Amikor a Jotti visszaért, részletesen beszámolt akciojárol. Az egész estét átugráltuk, megnéztük a "kigyoserotiksot" (mint késöbb kiderült, az országos bajnok sztriptiztáncos lépett fel, ö volt a Bochkoréknál a müsorban nemrég). Néha lementünk pihenni az egyik pulthoz a földszintre, és jokat beszélgettünk a pultos csajjal. Tök rendes volt. Ám semmi jo nem tart örökké, kitáncoltuk magunkbol a piát, elfogyott a nép, ráadásul a "csunyája" maradt csak, szoval fél 5-re hazamentünk (nem Jotti modra) és a társaság nagy része elaludt. A jegyzetemben csak ennyi szerepel továbbá: "a többiek még nem". Hogy mit csináltak még, azt csak az ébren maradtak tudják, legyen az ö titkuk.
SZOMBAT: Fél 11-kor ébredtünk, az azt jelenti, hogy 6 orát aludtunk. Kicsit kevés, ismerve a mai nap hosszuságát. Reggeli után rexeztünk, aztán már jött is az ebéd. Hihetetlenül fülledt volt az idö, ugyhogy lementünk ejtözni a Balcsiba. A Bali és a Tibi megcsináltatták áltetkoikat, otthagytak egy valag pénzt, de szerintük megérte. Elöször én is csináltattam volna, de meggondoltam magam, majd egyszer hennával inkább. Strand után bevásároltunk, aztán az étkezönél gyülekeztünk. Csocso, rex, egyszoval szorakozás. Aztán elérkezett a vacsora idöpontja, és ezzel együtt megjelentek az esöfelhök. Az esti borozgatást igy kénytelenek voltunk az ebédlöben tartani. Ma Furmint fehérbort vettünk, amit kellöen rossznak találtunk. Az volt a baj, hogy beruháztunk egyböl két 2 liters palacra, igy ihattuk másnap is azt a förtelmet. Közben elinditottuk a Zimmer Ferit a videon, néztük is egy darabig. Néhányan ismét visszavonultunk rápihenni a bulira. Nekem ez olyan jol sikerült, köszönhetöen a kevés alvásnak és a sok fröccsnek, hogy alig birtak felkelteni. Miután ébredésem megtörtént, az esö elállt, elvágtáztunk a gyrosunkért. Most már természetes volt, hogy egy kör Martinival kezdtünk. Aztán folytattuk. Ez olyan jol sikerült, hogy ezen az estén is sikerült a Bettinek hányni. A Black Magic elött összevártuk a társaságot, közben pedig odamentünk az évfolyamtársainkhoz. Lányok, szépek, de buták. Az ismerkedés késöbb közös táncolásban folytatodott, ök kerestek meg bennünket. A belépövel a mai napon semmi probléma nem akadt, 14-en 8000 forintért mentünk be, ez már majdnem feleár. Ezen a napon volt egyébként 9 éves a Magic, tehát hatalmas buli volt. Megint erotic show, amiböl nem sokat láttunk, azután meg lufiözön és torta. Teljes kifáradásig ment ismét a buli, ráadásul a zenét a 9 év anyagaibol válogatták, csak tul kevés ideig. De a Jotti végre meghallgathatta kedvencét, a Penge zenéjét. Fömüsoridöben már csak ujak szoltak, sajnos a legtöbb már tegnaprol ismerös volt, de még a sorrendjük is stimmelt. Hajnali 5-ig birtuk, aztán hazamentünk (nem ugy, gyalog értve). A Betti, Eszti, Gergö, Dini négyes lement egy utolso esti fürdözésre, a Karesz, Ricsi, Jotti hármas visszavonult kupakolni a szobába :), mi meg a bejáratnál beszélgettünk a Kiskováccsal (az egyik pannonhali gyerek). Ö mesélt a diszkos vállalkozásaikrol közösen a szakács Petivel, a kocsikrol, a tetkokrol, mi pedig hallgattuk. Negyed 7-kor aludtunk el.
VASÁRNAP: Fél 12-kor keltünk, néhányan lementünk reggelizni, rexeztünk, aztán már megint kaja. Egyébként azért volt jo lemenni reggelizni, mert sokan közülünk nem jöttek le, igy megettük a többiek adagját is. Ebéd után elkezdtünk pakolni, csak a legszükségesebbek maradtak elö: fogkefe, spray, WC papir :). A Betti kimosta, söt, ki is vasalta a Dini gatyáját (azt, amelyikben szerdán este a fenyöfa alatt térdelt). Uzsonna is volt, csocsozgattunk, eljött a vacsora ideje. Ilyenkorra már mindenki készen volt a pakolással, csak a lányok és a Robi nem. Vacsi után megittuk azt a rossz Furmintot, röpiztünk, fényképeket szanáltunk. Este bevettük magunkat immár utoljára a Rezedába. A legnagyobb fogyasztás kétségtelenül ekkor történt. Rengeteg Martini és néhány koktél. Mindenki nagyon jol érezte magát, rengeteget fényképeztünk, hihetetlen volt a hangulat. A köszöngetések végén elindultunk a Magicbe behajtani az ingyen belépöt. Csakhogy volt egy kis gond. Elöször az Eszti nehezitette meg a dogunkat Vuk szabadonengedésével (azért Betti is kitett magáért ma is. :-)), majd a belépéskor egy nö közölte velünk, hogy az ingyenjegy 10 oráig szolt. A pontos idö "fél éjfél". Odamentünk a DJ-hez, ö rendes volt, megprobálta rábeszélni a nöt, hogy hadd menjünk be, de a ri**nc nem engedett. Mi jo mérgesen és bulielvonási tünetekben szenvedve jöttünk el onnan. Bosszubol a Ricsi és a Jotti megitták a pénztáros koláját, mert éppen nem volt ott senki. Visszamentünk a Rezedába, elmeséltük szomoru történetünket, ujra elköszöntünk Jozsi bácsitol, Pistitöl, Kornéltol és Ákostol, majd visszatértünk a szállásra és hajnali 3-kor már aludtunk is.
HÉTFÖ: 9-kor keltünk, a Peti elöbb, mert a szülei elvitték valami gitártáborba. Mindenki véglegesen összepakolt, néhányan még lezuhanyoztunk, és 10 orakor már el is hagytuk a szobákat. Végre mindenki megreggelizett, majd az étkezö elött ücsörögve vártuk a buszt, amit szintén Gabi néninek köszönhetünk. Az idö hasznos eltöltése végett nekálltunk rexezni és csocsozni. Háromnegyed 12-re megérkezett a busz, s rövid bucsuzkodás után délben elhagytuk Máriafürdöt. A hazaut szintén zötykölödös volt, az egyik város belvárosában soförünk 70-el áthajtott egy fekvörendörön, de semmi gáz. Végül is elég jo idöt futottunk és változo idöpontokra, de mindenki szerencsésen hazaért.
Itt a vége, fuss el véle. Ennyi tehát a rövid történet. Tényleg érdemes volt lemenni, ezt nyugodtan kijelenthetem. Hazafelé a buszon én különültem, és elkezdtem irni ezt a cikket. Közben a többiek hülyültek, beszélgettek, zenét hallgattak vagy éppen aludtak. Az ut vége felé a Bali mondott egy rövidke bucsubeszédet. Ez itt most az én helyem, az én alkalmam, szoval ezt most megtartanám: Khmmm. Letelt ez a 8 nap, jo gyorsan, de remélem nem hiába. Nem látok olyan embert itt elöttem, aki nem érezte volna jol magát. Köszönöm, hogy eljöttetek és jelenlétetekkel emeltétek a harmadik PC Pult Tábor szinvonalát :). Köszönöm elöször a lányoknak, Bettinek, Esztinek és Norának, hogy kedvességükkel, nyiltságukkal és barátságukkal megtiszteltek minket. Remélem, nincs egyikötökben sem harag a lent történtek miatt. Köszönöm a Petinek és Robinak, hogy elhozták a lányokat és magukat, hogy jokat buliztunk együtt a Rezedában és a Magicben. Köszönöm a Tibinek, hogy megvette az FHM aktuális számát, hogy jot fociztunk, valamint, hogy volt bátorsága áltetkot csináltatnia. Köszönöm Ricsinek és Jottinak, hogy visszafogták magukat piálás terén, hogy jokat hülyültünk velük és még felemlegetjük azokat a csocsomeccseket. Köszönöm a Karesznak a digitális fényképezöt, azt, hogy nem sértödtél meg a buta vicceinken, hogy olyan jol tud csocsozni, mint egyikünk sem. Köszönöm Dininek, hogy kibirta azt a 3 orát, hogy jokat röpiztünk és koktéloztunk. Köszönöm Gergönek, hogy vigyázott szerda este a Dinire, hogy olyan magasra nött, hogy fehérek a fogai és hogy olyan sok alvás után szép begyogyultak a szemei (igaz, Mongol?). Köszönöm Ádinak, hogy sikeresen elszakadt a felvételiktöl, hogy segitett eltüntetni a napi 4 liter fröccsünket és hogy olyan jol érezte a ritmust. Végül, de nem utolso sorban szeretném megköszönni Balinak, hogy ezt az egészet leszervezte, hogy tiszta bodyguard, valamint hogy sikerült összefognia minket egy csapattá. Jövöre ismét várunk titeket, a lehetöség adott lesz remélhetöleg, addig pedig töltsetek el egy nagyon eredményes esztendöt. Emelkedett szövegnek vége. Még két köszönettel tartozom. Az elsö a Lacié, mert volt olyan rendes és meghivott minket a Pannonhalmi Utcai Fesztiválra, ahol ö is zenélt. (Ö is?? Inkább ott volt a nép, ahol ö játszott!) Mi oda is elmentünk, de az nem ide tartozik. (De az sem volt rossz! Az is megérne egy cikket!) A második Gabi nénié, akiröl teljesen megfeledkeztünk, a Karesszal és a Jottival egy csomag bob-bonnal köszöntük meg vendéglátását julius 22-én, mikor visszavitt minket a ... vonat. Ezennel befejezném ezt a cikket, s hogy keretszerü legyen s szöveg, még irok egy rövid epilogust. Szeretet és béke mindnyájatoknak!
"... a kanyar ivéböl már éreztem, hogy közel járunk. Felemeltem fejemet, s álmos tekintetem a távolban kivette szülöfalum körvonalait. Tudtam, már itt lohol a sarkunkban a fájdalmas szakitás. Néhány másodperc mulva lezárul az, amit csak ugy nevezek: az ifjuság nyara."

Engedjétek még meg, hogy néhány dolgot még közöljek, a teljesség igénye nélkül: Elsö nap, a buszon kapásbol fennhagytuk Nora discman-jét, CD-vel, fülhallgatoval együtt, ami a mai napig nem lett meg. Ezen kivül Nora sima-, és napszemüvege is összetört, mely mára már hagyomány, hogy minden bulin, amikor együtt van a csapat, eltör egyet a szemüvegei közül. :-)
Másik érdekesség, egy öngyujto volt, amit senkinek sem sikerült meggyujtania, ellenben mindenkit jol megrázott, és eldobta a kezéböl. Ádi is probálkozott vele, de mondtuk neki, hogy ovatosan, és nehogy eldobd. Azért a biztonság kedvéért ketten alá tettük a kezünket, ha elejti, legalább nem törik össze... hát nem teljesen más irányba repitette el!?! :-)
Valamelyik nap pedig sikeresen letöröltünk Eszti telefonjábol egy SMS-t amire nagyon megharagudott ránk. De mit csináljunk, ha németül irogat olyanokat, hogy "Bitte warten...", meg hasonlok, és Ádi nem ért németül...
Végezetül én is szeretném (ujra) megköszönni mindenkinek, hogy eljött, tboy-nak, hogy megirta ezt a több mint 28000 (!) karakteres cikket! :-) Ezuton szeretném megköszönni Gabi néninek, hogy idén is nála nyaralhattunk. Remélem, minden résztvevö jol érezte magát, és jövöre is velünk érzi majd a ritmust...
Igaz történetek: "Balatonmáriafürdön 2003.07.07-töl 2003.07.14-ig".

Névsor:
Liszkai Eszter (Eszti)
Nagy Bernadett (Betti)
Rado Nora (Nora!)
Balogh Károly (Karesz)
Kovács Robert (Robi)
Molnár Gergö (Mongol)
Odor Tibor
Osztronkovics Balázs (Bodyguard)
Páros Ádám (Julis)
Pozsgai András
Szabo Péter
Timár Zsolt (Jotti)
Toth Dénes (Dini)
Viola Richárd

Alkoholfogyasztás statisztika:
15 üveg Martini, 24 liter bor, 10 liter sör, 1.4 liter Eristoff, 1.5 liter vodka, 1 üveg rum, 4 cl Gin, 4 cl Pina Colada, 16 cl Tequila, 58 cl Jäger, 4 vodka-martini, 1 Cuba Libre, 1 Sex On The Beach, 1 Zombi, 4 Swimming Pool, 4 Mojito, 100 adag Gyros.
Összessen: 52 liter alkoholt fogyasztottunk el egy hét alatt!