PC Pult - Episode XV.

"Réges rég, egy messzi, messzi Galaxisban..."

Bassza meg, de gyorsan öregszem. Valahogy fel sem tűnt, hogy immár öt éve annak, hogy Balázzsal pár év után úgy döntöttünk: rám bízza a PC Pultot. (mivan?? - Hydro) Azt a magazint, amely 15 évvel ezelőtt egy kollégium szobájában - természetesen két differenciál-egyenlet és Furier-sor között, nem pedig alkoholmámorban született, és a mai napig igyekszik megfelelően tájékoztatni a fiatalokat a legfrissebb trendekről, filmkeről, kütyükről, sorozatokról, koncertekről, az egészséges életmóddal kapcsolatos tippekről… Na meg a Doctor Whoról. 

Bevallom őszintén, amikor az előbb próbáltam felsorolni, hogy mi-mindenről cikkezünk, komolyan meglepődtem, hogy mennyit változtunk az elmúlt öt évben. Nem csak az újság, de mi magunk is.

Még emlékszem, amikor 2009-ben ambíciókkal tele felvettem a stafétát és elhatároztam: olyan hírportált fogunk itt csinálni, amely objektív, mindig mindent megvizsgál minden szemszögből és nem fogunk elájulni amiatt, hogy egy telefon vagy tablet - volt már akkor egyáltalán tablet? - hátulján ott egy félig megrágott alma. Nem! Mi aztán nem!

Ha mást nem is, ez utóbbit garantáltan sikerült betartanunk - de mi sem voltunk jobbak, csak nekünk egy Nexus felirat kellett és máris állítottuk a sátrainkat. (csak neked :P - Hydro)

A mai napig emlékszem például amikor a Galaxy Nexus bemutatójának napján fejvesztve rohantam japán tolmácsért, miután egy DoCoMo-s hirdetés idő előtt felkerült az internetre. Vagy amikor az éjszaka közepén félálomban, még egy utolsó pillantást vetve az e-mailekre kimásztam az ágyból csak azért, hogy megnézzek egy új Batman trailert vagy hírt és azonnal postoljam.

Ugyanígy emlékszem arra a jó pár emberre, akik a rootolási útmutatóinkat meglátva felkerestek minket személyesen, hogy segítsünk nekik, tanácsot adjunk, vagy csak azért, hogy megköszönjék, amiért újabb és újabb frissítést tettünk elérhetővé a telefonjukra és így nem kellett lecserélniük.

Úgy gondolom, hogy mindig is ez volt az, amiben nagyon sok társunktól különböztünk - és különbözünk a mai napig. Számunkra egy-egy hálás olvasó sokkal többet jelent, mint száz oldalletöltés percenként. És talán nem nőttünk fel eléggé és megfelelő sebességgel a szociális média uralta korra, nem jelenünk meg minden harmadik bejegyzésként a Facebookon - sőt, én férfiasan bevallom, hogy azt sem tudom, hogyan működik az a vacak - de ha valamire büszkék lehetünk, az a hitelességünk - bár ezzel nyilván akad egy-két ügyvéd és hardvergyártó, aki nem feltétlenül ért egyet. Apropó, azóta is várjuk a lehetőséget, hogy első kézből tanulhassunk a megalapozatlanságból eredő hibáinkból :] Ahelyett, hogy a még ma is nagy divatnak örvendő elsőzés elvét követve minden jelentéktelen és kicsit fontosabb cikket elsőként hoztunk volna le, mi alaposabban utánajártunk a témának, próbáltuk keresni az összefüggéseket, beilleszteni a kirakós utolsó darabját.

Sokszor egész bátor dolgokat mertünk tényként kezelni, amikor mások még spekulációként is alig mertek foglalkozni vele. Igen, ennek volt, hogy megittuk a levét és befürödtünk, de mi legalább gondolkoztunk és nem csak mások tollával, gondolataival ékeskedtünk. Bár az kétségtelen tény, hogy a helyesírásunkkal mi sem emelkedtünk ki a tömegből - sőt, le merem fogadni, hogy már ezen az első oldalon is akad 4-5 elgépelés, felcserélt betű. (4 db volt. Eddig. - Hydro) De én legalább a mai napig tudom hogyan kell az igekötőket ragzani :P

Természetesen a PC Pult mellett mindannyiunknak megvoltak a maga hobbijai, munkája, így sajnos nem mindig tudtunk annyi időt és enerigát fektetni az újságba, mint szerettünk volna.

Jómagam közel másfél éve egy külföldi rádió csapatához csatlakoztam, ahol a világ különböző pontjairól összegyűlt amatőr és profi DJ-kkel dolgozom együtt egy nemzetközi csapattal - amellett, hogy műsorvezetőként és DJ-ként is kipróbálhattam magam.

Persze ez a “szakítás”, avagy nyílt kapcsolatra váltás nem azért történt, mert meguntam volna a magazint. Éppen ellenkezőleg. A mai napig ugyanolyan hálás vagyok, hiszen az elmúlt öt évben számtalan lehetőséget nyitott meg előttem, rengeteg élménnyel és tapasztalattal gazdagodtam, amelyekben valószínűleg nem lett volna részem. De mindig is szerettem még tovább feszegetni azt a bizonyos határt, kipróbálni újabb és újabb dolgokat, amikhez gyakran szükség van arra, hogy az ember kilépjen a komfortzónájából. Nálam amúgy sem voltak ritka, hogy néhány hónap leforgása alatt sikerült gyakorlatilag teljes hátraarcot produkálni és egy addig teljesen ismeretlen és új ösvényre lépni. Biztos vagyok benne, hogy ez sokszor az újságon is ugyanúgy tükröződött: a megjelenő cikkek témaköre, hangvétele, tartalma így visszanézve elég jól igazodik az éppen aktuállis mániáimhoz, szenvedélyeimhez. Aminek megvan a maga nosztalgikus bája.

De időről-időre mindig eljött egy-egy olyan pont, amikor úgy gondoltam, hogy nem tudnám megfelelően összeegyeztetni az újságot az éppen aktuális egyéb hobbijaimmal, vagy csak szimplán nem tudok már annyi időt fordítani rá, amennyit szeretnék. Hiába minden indítvány és próbálkozás annak érdekében, hogy egy nap legyen 36 óra…

Nyilván ismerem a mondást, miszerint mindenkinek pontosan arra van ideje, amire szakít egy keveset, de egy becsületes, napi 8 órás valódi munka mellett már nehezen tud az ember beszorítani bármit is abba a kevés szabadidejébe, ami marad - még akkor sem, ha azon szerencsések közé tartozik, mint én, akiknek sikerült olyan munkát találniuk, amit élveznek és szeretnek is.

No de úgy érzem, hogy kezdünk eléggé elmenni a melankólia és a depresszió irányába. Márpedig a PC Pult nem erról szól, főleg, hogy tisztában vagyok vele, hogy miközben nekem csak ezt a pár oldalt kell összeírnom, addig Pozsi és Balázs vért izzadnak, hogy a mai ünneplésen nekünk legyen finom hamika és sok-sok koktél. Bár most kéne fényképezni, elvégre Balázs az elmúlt öt évben talán most először csinál valami olyat, aminek nyoma is van. :P Najó, a múltkor összerittyentett pár dícsérő sort arról a falemelős hullócsillag-kutatóról, ami már a műsor első részét látva igenis megerőltető dolog lehetett.
Természetesen a PC Pult sosem két embert jelentett: az elmúlt öt évben is számos remek és kiváló emberrel volt szerencsénk együtt dolgozni, akik nélkül most mi sem ülhetnénk itt és idézhetnénk fel emlékeket.

Mellettük külön büszkék vagyunk, hogy számos fiatal újságíróval találkoztunk, akiket többek között mi inspiráltunk, hozzánk fordultak tanácsért, támogatásért és megtisztelnek a bizalmukkal annyira minket, hogy egy olyan fontos pontot, mint a karrierjük kezdete, gyakorlatilag a mi kezeinkbe helyeznek.

Örömmel tölt el minket, hogy nem csak elfeledett, porosodó cikkek végtelen tengerét sikerült majd hátrahagynunk, de sok ember karrierjének indulásánál is ott lehettünk.

Remek érzés, hogy a hagyatékunk több lesz, mint azt annak idején bármelyikünk is gondolta volna. És mindezt csupán tizenöt év után.

És ki tudja, mit hoz majd a következő tizenöt?

2014. november 28. éjszaka