Belvárosi Fesztivál 2012

Idén hatodik alkalommal került megrendezésre a Belvárosi Fesztivál. Három napra megtelt az ötödik kerület zenével, szagokkal, színekkel – egyszóval élettel. A hétvége alatt három helyszínen lehetett szórakozni, ezek közül is a legérdekesebb talán a Szabadság téri színpad. Megfordultak itt a hazai zenei élet nagyjai az elmúlt évek alatt, idén is bővült ez a lista. Zenélt a nagyérdeműnek a Compact Disco, a The Carbonfools, Péterfy Bori és a Love Band, az Intim Torna Illegál, az Irie Maffia és a Quimby, hogy csak a legnagyobbakat említsem.

A pénteki nap lenyugvó fényében tündökölt a közepesen hömpölygő tömeg a Szabadság téren. Ekkor kezdődött a fesztivál és messze volt még a várva várt vasárnap és a Quimby. A színpad előtt csápoló rajongók permanensen minden koncert alatt, hátrébb le is lehetett ülni, még hátrébb pedig szellősebben ácsorogtak a nézők (ők inkább csak hallgatók). Ebben az állapotában inkább hasonlított egy szabadtéri közel keleti kocsmához: mindenki pokrócokon, törökülésben vagy fekve itta a borát.

Aztán eljött a szombat és a kedves ücsörgős borozgatós fesztivált felváltotta az ugrálós, sikítozó fesztivál. Péterfy Bori és a Love Band alatt már szép megtermett közönség énekelte az Ópiumot és a Hajolj bele a hajambát. Bori ezek ellenére többször megjegyezte, hogy a hátsó 15 sor unatkozik. Pedig nem.

Koncert vége, Boriék le, átszerelés, Irie Maffia fel. Pont jókor, ugyanis elkezdett besötétedni. A nap utolsó sugarai pedig jó hátteret szolgáltattak a nézőközönség felett szálló fura szagú füstnek... Az emberek pedig csak jöttek, jöttek, sűrűsödött mindenki minél közelebb a színpadhoz. Akkor döbbensz rá, mikor elindulsz wc-re, vagy sörért és csak mész, csak mész, még mindig csak mész, bármerre nézel még mindig nem látod a közönség szélét. Gyakorlatilag a teljes téren, mint a heringek úgy álltunk. Elképesztő. Elmúlt ez a koncert is, jó is volt meg nem is, jöhetett a Csendiszkó. Vicces látvány kívülről, belülről meg élmény. Még mindig mindenhol fiatalok százai. És még hol van vasárnap?

Eljött vasárnap. Ötkor kezdődtek a koncertek, első versenyző az Intim Torna Illegál, felkészül Petruska András. A helyzet ugyanaz, mint az első két napon. Ameddig a szem ellát tömeg. Bár világos volt és korán, jól szórakoztunk. Petruska Andrást átugrottuk, inkább elmentünk bort venni ami ugye létszükséglet. Aztán elkezdődött a Quimby hangzavarkeltése. Ekkor már annyian zsúfolódtunk össze, hogy mozdulni nem lehetett se a színpad előtt, se hátul, se sehol. Kiss Tibiék megadták nekünk amire vártunk és énekeltünk, a tánc ugyan fizikailag lehetetlen volt, de az egy helyben ugrálás az ment.

Összességében a BelFeszt az egyik legjobb dolog amire a belváros jó, s bár egészségügyileg és anyagilag is meggyötörve és elcsigázva, de abszolváltuk ezt a három napot és kijelenthetem, hogy jól szórakoztunk.