EFOTT 2018 – a velencei buliparadicsom [GALÉRIA]
Visszatérő vendégként érkeztünk az idei EFOTT fesztiválra, mely ezúttal felülmúlta várakozásainkat! Kíváncsiak vagytok, nekünk milyen tapasztalataink voltak idén? Repüljetek vissza velünk Velencére, az egyik legfelejthetetlenebb nyári élményünkre!
Mikor meglátod az első „EFOTT arra” táblát Velencéhez közeledve, már kezded is érezni az izgalmat és a furcsa pezsgést a bőrödön, melyet az el sem tud képzelni, aki még sosem fesztiválozott. De igazából táblák sem kellenének, mert az egy irányba tartó, színes ruhás fiatalok útvonalát akár készpénznek is vehetjük: azt jelzik, mindjárt megérkezünk! Ahogy egyre közelítesz a bejárathoz, és kezded felfogni, hogy perceken belül az év legszuperebb bulijai várnak rád, teljesen bezsongtok a barátaiddal. Hirtelen minden gondod elfelejted, mert látod, hogy mások is otthon hagyták a gondokat, és mindenki csak az itt és mostra koncentrál. Közhelyesen hangzik, de talán tényleg ez a kulcs. Itt nincs más dolgod, csak hogy élvezd a pillanatot, és mindent megtegyél, amit csak szeretnél ahhoz, hogy emlékezetessé tedd ezt a pár napot. Fölötted sorakoznak a fényfüzérek, oldalra nézel, és akár magadat is megpillanthatod a nosztalgikus fesztiválmolinókon, majd végre megérkezel, meglátod a gyönyörű Velencei-tavat, és máris belecsöppensz az EFOTT életérzésbe, amit nem is akarsz itt hagyni most egy jó ideig. És hogy mi történik odabent, mi vonzza vissza ide az embereket évről évre, és hogyan éltük meg mi az idei EFOTT-ot? Olvass tovább, ha Te is visszamennél néhány hetet az időben, hogy újra átéld az év egyik legjobb buliját!
Sok mindent jegyeztünk az emlékezetünkben, amit mindenképp szerettünk volna megírni Nektek, mert rengeteg szuperjó dolgot láttunk, tapasztaltunk! A szervezőknek nagy pacsi, amiért a tavalyi káosznak idén nyoma sem volt a beléptetésnél, illetve amiért a fesztiválozók vasútállomásra szállítása is gördülékenyen működött, jófej sofőrökkel, gyakori indulásokkal. Sőt, nekünk már előre megvolt a buszjegyünk is a nagykoncerteken jegyet áruló srácoknak köszönhetően – hát mi ez, ha nem kiváló szervezés?
Bent mindent megtalálsz, tényleg nehéz lenne mondani olyat, ami nincs. Ha szomjas vagy, széles a felhozatal – persze ez el is várható egy fesztiválon. Ha megéhezel, van sok finomság, a vegán trucktól a burgeren és a zsíros kenyéren át a Lidl-ig, minden. Ha aludnál, ott a camping, ha strandolnál, ott a tó, de még a csúszda is. Aki sportolásra vágyott, annak is kitaláltak jó sok programot – mondjuk én már a fél perces Bubi tekeréstől is kipurcantam, de persze, kinek mi. És ejtsünk szót a tömegről is, ami mindig kritikus pont nálam, mert nem érzem jól magam, ha fellöknek, beszólnak stb. De itt tényleg mindenki jó arc volt, alig akartuk elhinni, hogy összegyűltek a kedves, egymás mellett kulturáltan bulizni tudó emberek!
A külföldi fellépő felhozatal ugyan a mi ízlésünknek idén nem nagyon kedvezett (John Newman érdekeset alakított a színpadon), azért arra piros pont jár, hogy ezúttal jól lehetett hallani őket, azaz a hangosításon is javítottak tavaly óta. A magyar koncertek viszont teljesen elbűvöltek minket, még azoknak a fellépőknek is extázis-közeli élmény volt a koncertje, akikért eddig nem rajongtunk annyira. A többiekről már nem is beszélve! Életemben ennyi embert nem hallottam egyszerre énekelni a Darabokra törted a szívem-et, a Majka bulin tomboló tömeg pedig tutira a rekord nagyságúak közé lett bevésve a banda történetében.
Nagy felismerés volt számomra – a többi fesztivál-tapasztalatommal összehasonlítva –, hogy az EFOTT csak a magyaroké! Míg a többi fesztiválon szinte csak külföldi szót hallani, itt csakis a magyar fiatalok gyűltek össze, akik igenis szeretik a magyar zenét, és tudnak is rá bulizni, de még hogy!
Érdekességnek számított (persze nem kéne annak lennie), hogy néhány nagykoncertet jelnyelven tolmácsoltak a kivetítőn, hogy a magyar siketközösség számára is elérhető és élvezhető legyen a fesztivál – igazán nagyszerű, hogy az EFOTT rájuk is gondolt!
Ami nekem azonban továbbra is nagy szívfájdalmam volt, az az, hogy – nyilván a terület adottságai miatt – nagyon össze vannak sűrítve egymás mellé a színpadok. Persze, ebben is találhatunk pozitívumot, hiszen ha az egyik szám kevésbé tetszik, nem kell messzire menned egy kis stílusváltáshoz, de ez sajnos azt is eredményezi, hogy miközben bulizol egy színpad előtt, még legalább másik két helyről hallod a zenét. Márpedig a Tankcsapdával keveredő YMCA egy kis hip-hoppal megspékelve nem nyújt túl nagy élvezetet, még ha külön-külön egyébként szereted is őket. Talán ez lenne az egyetlen dolog, amin megpróbálnék javítani jövőre, már ha engem kérdeznének. De addig is maradok egy, az EFOTT minden pillanatát boldogan felidéző fesztiválozó, aki biztosan becsekkol jövőre is Magyarország egyik legnagyszerűbb fesztiváljára!