Csak az unatkozik a VOLTon, aki tényleg akar

Bár napközben is számos lehetőségünk van, hogy ne unatkozzunk a gyógysör fogyasztása közben, már délután négy óra felé elkezdődnek a koncertek, programok. Nyilván az igazán nagy nevekre éjszakáig várnunk kell, de higyjétek el nekem, már ezekben a kora esti órákban is remek előadók szórakoztatják a közönséget. Egyik kissé céltalanabb délutáni bolyongásom közepette példáulígy botlottam bele egy Deák Bill koncertbe, és a színpadon ülve nyugodtan elkortyolgattam a folyékony kenyeret, miközben fotózgattam.

De amikor épp inkább az elektromos zene vonzott, ugyanezt meg tudtam tenni az Unicum sátorban, ahol nem volt ritka az sem, hogy már a délután elején javában folyt a party. És nem az épp arra lézengő 10-20 fős tömegre kell gondolni: több száz fő ugrált egyszerre. Először nem is akartam elhinni, de a tapasztalataim azt mutatták, hogy napközben itt volt a legnagyobb élet minden alkalommal.

Ugyanakkor ez volt az az időszak, amikor könnyedén felfedezhettük az esti fellépők közül azokat, akiknek érdekes lehet a koncertje. Második nap én is az MR2 színpada melletti napernyők oltalmát választottam, amikor is elkezdődött valami próba. Nem ismertem őket, de maga a zene tetszett, így egy gyors körmenetettel sikerült kideríteni, hogy a Hadouken!-t volt szerencsém hallani, akik a vadiúj dalukat adták elő a színpad előtt kempingező és söröző közönségnek. Legalább háromszor.

Hirtelen nem is lett annyira sürgős lehúzni azt a sört, bár a több napos, enyhe napszúrásommal lehet, hogy inkább a medikus sátrat kellett volna felkeresni. De ott sem tudtak volna sok újat mondani, és a koleszos éveim alatt megtanultam, hogy a sör mindenre orvosság. Csak figyelni kellett a megfelelő adagolásra, és máris nem volt semmi gond. Azonban egyszer minden jó véget ér, így a beállást követően elindultam az újabb körútra.

Sikerült - aznap talán harmadszor - belebotlanom a Sopronis lányokba, akik osztogatták a hideg, alkoholmentes gyümölcsös söröket. Hogy őszinte legyek, ebben az abszolút limonádé kiadásban teljesen korrekt ital volt a 40 fokos melegben, és semmi különbséget nem éreztem az "alkoholos" testvéréhez képest. Az a köztes két-három óra pedig hihetetlen gyorsan elrepült.

18 óra felé már mind a Nagyszínpadon, mind a mellette lévő MR2-n elkezdődtek a fő attrakciók, amiket már ilyenkor is rengetegen látogattak. Ugyan pár perccel a kezdés előtt még üresnek tűnt a hely, a következő pillanatban már végtelen embertömegek fogadtak, amikor megfordultam. És nem csak a nagy nevű külföldi előadóknál: a hazai fellépők koncertjeit is ugyanakkora lelkesedéssel tombolta végig a közönség.

További kellemes meglepetés volt, hogy minden koncerten roppant vegyes társaság gyűlt össze. Nyilván az első sorokban a rajongókkal találkozhattunk inkább, de már a színpadhoz közel is igen sokszínű volt a bulizó tömeg. Számomra nagyon jó volt látni, hogy egy fesztiválon az emberek nem azzal foglalkoznak, hogy milyen stílus vagy zenekar van épp a színpadon, hanem azzal, hogy buli van.

Ahogy a Nap haladt lefelé, úgy fokozódott a hangulat is - és ez nem csak az elfogyasztott sör mennyiségének volt köszönhető. A közönségnek nem kellett kétszer mondani, hogy csápoljanak, és azt is remekül viselték, amikor egy-két perc csúszással kezdett a zenekar. Szerencsére a műsoridők úgy voltak kialakítva, hogy ezzel is számoltak, így emiatt sem volt soha probléma. Ami pedig a biztonságot illeti, arra sem lehetett panaszkodni. A koncertek alatt nagyon kevés emberről hallottam, hogy lesérült volna - oké, ez alól Skrillex kivétel volt, de ott szerintem mindenki vállalta a következményeket, aki a tömeg közepén akart bulizni.

Összességében elmondható, hogy a fesztiválon tényleg csak az unatkozott, aki nagyon akart. Én bármikor találtam valami szórakoztatót napközben, amiért nagy piros pont jár a szervezőknek. Személy szerint csak pozitív élményekkel távoztam Sopronból.