Balaton Sound 2012 highlight: Armin van Buuren
A kedd délelőtti sátorállítás óta vártam a vasárnap estét - sajnos azonban már a nulladik napon meg kellett tapasztalnunk, hogy ha jön egy nagyobb vihar villámlással és mindenféle jósággal, akkor a nagyszínpad bezár. Meg is állt bennem az ütő, amikor a délután közepén rákezdett egy istentelen nagy viharra, aminek következtében egy órán át vuduztuk a felhőképet, hogy ne mossa el Armin koncertjét. De úgy tűnik, hogy még odafent sem bátor senki ennyire, úgy hogy 21:30 előtt pár perccel rá is kezdett a holland trance fenegyerek.
A közönséget pedig nem láttam még ennyire tombolni az egész fesztivál alatt. Abban a pillanatban, ahogy bekezdett a We Are Here To Make Some Noise, minden kéz egyként lendült a magasba, az emberek arcán peedig tükröződött a tiszta gyönyör. Különösen a trance family tagjain, akik ugyan "csak" egy óriási félkörrel zárták körbe a színpadot, még jobban buliztak, mint azok, akik a kordon előtt álltak.
Talán nem is lehetett volna szebb zárás a fesztiválnak, mint a legigényesebb elektronikus műfaj egyik legjobb DJ-je. Személy szerint nekem kicsit sok volt már a rengeteg dubstep, amit a kisebb sátrakból hallottam, így hasonlóan Gareth Emery és Sander van Doorn hajnali bulijához, itt is a mennyben éreztem magam. Teljes mértékben az Armin-tól megszokott dinamikát, minőséget és színvonalat kaptuk, és rajta is látszott, hogy abszolút élvezi a dolgot, nem csak ugrálni és bohóckodni megy fel a pult mögé.
A látványra pedig szintén nem lehetett panasz: az óriási LED fal, valamint a DJ pult pont úgy lett kialakítva, hogy egymást kiegészítsék, valamint nem egyszer a dalokhoz tartozó videók is megjelentek rajtuk pár képkocka erejéig. Bár a fotózást rémálommá tette az eégsz emelvény, a zene és a buli mindenért kárpótolt.
Természetesen nem maradtak el az olyan slágerek sem, mint a legújabb Gaia: a J'ai Envie De Toi határozottan az idei év egyik legjobb dala, amit a közönség is igazolt. Persze a State of Trance 550 himnusz, az Invasion itt is a végletekig tudta fokozni a hangulatot, de a Concrete Angel és az Amsterdam dallamai is hatalmas sikert arattak a közönség köreiben. Kellemes meglepetést jelentettek a nem rég készült mashupok, mint például a Fine Without Montana, vagy a záró akkordként felcsendülő In & Out of a Raw Deal - plusz a Dash Berlin kezei alatt megszületett Man on the Skyfire.
Ami talán kicsit negatívum volt az egészben, az az első sorokban álló emberek hada. Rengetegen közülük egyáltalán nem szerették a trance-t - természetesen tisztelet a kivételnek -, bár ahogy láttam a rajongók a hátsó sorokban is tökéletesen érezték magukat. És ez az egyik legjobb dolog a ebben a műfajban: senki nem arra megy, hogy elől feszítsen és pózoljon. Az emberek kiálltak, még akkor is, ha nem a színpad elé, és látni lehetett az arcukon, hogy abszolút el tudtak merülni a zenében.
Ha ez nem lett volna elég, a szett után sikerült találkozni magával a Mesterrel is. Sajnos interjúra már nem jutott idő, de annyit sikerült megtudnunk, hogy az új albummal jelenleg ~70%-on áll, tehát valószínűleg még idén meg fog jelenni. A múlt heti State of Trance alatt továbbá elárulta, hogy egy újabb közös dalt sikerült befejeznie Ana Criado-val.
Csak remélni tudom, hogy jövőre is eljön, mert nem csak az egyik legjobb szettet játszotta, de a legjobb bulit is sikerült összehoznia. Köszönjük Armin!
A videókért hatalmas köszönet / A special thanks for the videos to Petar Janevski, Besnilo