NBA 2001
Sziasztok! Még ma is a szemem
elött látom az utolso testnevelésora hatalmas kosárlabda meccsét, a talpamban
érzem a betonpálya forroságát, és még mindig fájnak a bordáim az egyik haverom
faltjátol. A hangulat akkor is fantasztikus volt, és most, hogy fél perce léptem
ki az EA Sports legujabb, kissé megkésett kosaras programjábol, nem kesergek,
bár lenne rá okom.
Kezdjük azzal, hogy a sportjátékok terén az EA olyan monopolhelyzetbe került,
hogy konkurencia hiján akkor jelentetik meg a játékaikat, amikor akarják, mert
mindenki csak azt fogja megvenni. Az is tény, hogy a programjaik már annyira
profin kivitelezettek, és a programozoik olyan tapasztalattal rendelkeznek a
sportjátékok terén (biztos van olyan emberük, aki már 10 éve csak fociprogramot
ir), hogy más a nyomukba sem érhet. De az utobbi években a sorozatok (Fifa, NBA,
NHL, stb.) a grafikán kivül nem sokat ujultak, gyakorlatilag évenként ugyanazt a
tartalmat kapjuk, de ami jo, azt kajálják a népek.
Na, akkor váltsunk a grundrol a stadionba, ahol több tizezer ember egyszerre ordit kedvenc csapatáért. Mindez történik az Egyesült Államokban, ahol az amerikai foci, a jéghoki és a baseball mellett a kosárlabda a legnagyobb népszerüségnek örvendö sport. Az oka, hogy az országban élö fekete lakosság nagy része nem éppen jo életviszonyok között él, és mit csinál anyuci kis kétméteres százkilos aranyos picike fia az iskola helyett, kimegy a grundra kosarazni (a másik lehetöség az USA-ban oly népszerü gördeszka, de az a csávo sulya miatt alapbol kettétörne :)). És mint láthatjuk a tévében és olvashatjuk az ujságban, a sztárjátékosok föleg ezekböl a kamasz bandázo gyerekekböl lesznek, és dollárhegyeket keresnek. Persze kosarazni is tudnak, és keményen edzenek a mérközésekre, de ahogy kedvenc képregényem föhösének apja mondaná: -Apu! Meg lehet élni egy ilyen hülye játékbol? -Mi az hogy! A világ pofátlanul tulfizetett emberei között lehetsz. Szerintem ez a magyar focistákra feltétlenül igaz, csak ott nincs teljesitmény :).
A játékhoz visszatérve már mindenki kitalálhatta, hogy az észak-amerikai profi kosárlabda liga küzdelmeiben vehetünk részt. A licenszek megvannak, szoval az eredeti csapatokkal játszhatunk. A bejelentkezö intro rövidke ugyan, de a zene egész jo. Bevallom, nekem az elözö évi intro jobban tetszett. A menü szép, átláthato, könnyen kezelhetö és még a háttér is animált. A lehetöségekröl: barátságos meccs, egy az egy ellen, bajnokság, csak rájátszás, menedzserjáték, multiplayer, opciok és a játékos-létrehozás. Nekem kezdetben nagyon hiányzott a gyakorlás ellenfél nélkül, ennek hiján egy-egy elleni játékot állitottam be: 21 pontig, a pontszerzö kapja a labdát, és két irányitást raktam be, szoval mindkét játékost irányithattam. Hangulat szempontjábol pedig a hárompontos dobálo verseny hiányzott, az elözö részbeli kedvencem. A játékos létrehozással probálkoztam elöször, amit már az elözö részben is elsütöttek. Az arcomat nem sikerült pontosan beállitanom, valoszinü a kép rossz felbontása miatt. Egyébként itt minden segitséget megkapunk a készitöktöl, vannak képek példának és szöveges magyarázatok. Emberünk szinte minden más tulajdonságát is beállithatjuk: név, születési év, származási hely, börszin, magasság, testsuly, izomzat, sulyfelesleg, hajstilus és szin, arcszörzet, ruházat, csapat, mezszám, játékostipus (mármint pl. irányito vagy center) és képességi pontok. A pontokkal kapcsolatban én negativumnak tartom, hogy akár maximumra is tornázhatjuk képességeinket. Az elözö részben jobb volt a meghatározott számu plusz pont és a pozicionknak megfelelö képességfejlesztésekért kaptuk a több összetett pontszámot (egy center mire menne a kiválo hárompontos dobo képességgel, ha nem tudna zsákolni, és lepattanot szedni). Szoval a pontrendszer a hamburgeren nevelkedett amcsi kölyköknek lett fejlesztve, nem az igazi játékosoknak. A multiplayert sajnos nem volt modom kiprobálni a neten, csak egymás ellen egy gépen különbözö billentyüzetkiosztással, de igy is jo volt. A menedzser játékmodrol annyit, hogy akinek ez örömet okoz, az csinálja, de én néhány játékos vétele után a taktikával küszködtem, de mivel angoltudásom eleve kicsi és nem ismerem a szakszavakat, ezért itt az egészet abbahagytam. Az opciokban minden beállithato a grafikátol kezdve a hangokig, nekem mégis az irányitás átkalibrálása tetszett a legjobban. Csináltam is gyorsan egy Fifás billentyükiosztást.
A bajnokság és a barátságos meccs elött van elég választék: nehézségi szint, negyedek hosszusága, stb. A meccs elött, akár az igazi mérközésen, egy konferanszié bemutatja a játékosokat, majd elkezdödik a meccs. A játék grafikája egyszerüen gyönyörü, a közönség ennyire még nem volt sehol kidolgozva, a reflektorok állandoan pásztáznak a szurkolok közt, csillog a parkett, stb. A hangok talán még a látványnál is jobbak, a közönség tombol, a birok sipolnak, a játékosok káromkodnak és a speaker nyomja a szöveget a hangosban. A játékostársak sem tök nullák, hanem helyezkednek és elszakadnak örzöiktöl. A játékmenettel és a kidolgozottsággal tehát nincs baj, de a félidei pom-pom lányok annyira hiányoztak. Az tavalyi részben csak egy Halftime Show gombot kellett lenyomni, és nézhettük a jo amcsi macákat, miközben ugrálnak a porondon.
Összességében tehát el lehet a progival játszani, de a grafikai ujulás mellett több ujdonság nem szerepel. Sajnálom, hogy a korábban emlitett néhány aproság kimaradt, pedig csak jobb lett volna tölük a játék. Akinek megvan a tavalyi NBA, annak nem is ajánlom, mert gyakorlatilag ugyanarrol van szo, de én nem beszélek le senkit. Jo szorakozást!
Na, akkor váltsunk a grundrol a stadionba, ahol több tizezer ember egyszerre ordit kedvenc csapatáért. Mindez történik az Egyesült Államokban, ahol az amerikai foci, a jéghoki és a baseball mellett a kosárlabda a legnagyobb népszerüségnek örvendö sport. Az oka, hogy az országban élö fekete lakosság nagy része nem éppen jo életviszonyok között él, és mit csinál anyuci kis kétméteres százkilos aranyos picike fia az iskola helyett, kimegy a grundra kosarazni (a másik lehetöség az USA-ban oly népszerü gördeszka, de az a csávo sulya miatt alapbol kettétörne :)). És mint láthatjuk a tévében és olvashatjuk az ujságban, a sztárjátékosok föleg ezekböl a kamasz bandázo gyerekekböl lesznek, és dollárhegyeket keresnek. Persze kosarazni is tudnak, és keményen edzenek a mérközésekre, de ahogy kedvenc képregényem föhösének apja mondaná: -Apu! Meg lehet élni egy ilyen hülye játékbol? -Mi az hogy! A világ pofátlanul tulfizetett emberei között lehetsz. Szerintem ez a magyar focistákra feltétlenül igaz, csak ott nincs teljesitmény :).
A játékhoz visszatérve már mindenki kitalálhatta, hogy az észak-amerikai profi kosárlabda liga küzdelmeiben vehetünk részt. A licenszek megvannak, szoval az eredeti csapatokkal játszhatunk. A bejelentkezö intro rövidke ugyan, de a zene egész jo. Bevallom, nekem az elözö évi intro jobban tetszett. A menü szép, átláthato, könnyen kezelhetö és még a háttér is animált. A lehetöségekröl: barátságos meccs, egy az egy ellen, bajnokság, csak rájátszás, menedzserjáték, multiplayer, opciok és a játékos-létrehozás. Nekem kezdetben nagyon hiányzott a gyakorlás ellenfél nélkül, ennek hiján egy-egy elleni játékot állitottam be: 21 pontig, a pontszerzö kapja a labdát, és két irányitást raktam be, szoval mindkét játékost irányithattam. Hangulat szempontjábol pedig a hárompontos dobálo verseny hiányzott, az elözö részbeli kedvencem. A játékos létrehozással probálkoztam elöször, amit már az elözö részben is elsütöttek. Az arcomat nem sikerült pontosan beállitanom, valoszinü a kép rossz felbontása miatt. Egyébként itt minden segitséget megkapunk a készitöktöl, vannak képek példának és szöveges magyarázatok. Emberünk szinte minden más tulajdonságát is beállithatjuk: név, születési év, származási hely, börszin, magasság, testsuly, izomzat, sulyfelesleg, hajstilus és szin, arcszörzet, ruházat, csapat, mezszám, játékostipus (mármint pl. irányito vagy center) és képességi pontok. A pontokkal kapcsolatban én negativumnak tartom, hogy akár maximumra is tornázhatjuk képességeinket. Az elözö részben jobb volt a meghatározott számu plusz pont és a pozicionknak megfelelö képességfejlesztésekért kaptuk a több összetett pontszámot (egy center mire menne a kiválo hárompontos dobo képességgel, ha nem tudna zsákolni, és lepattanot szedni). Szoval a pontrendszer a hamburgeren nevelkedett amcsi kölyköknek lett fejlesztve, nem az igazi játékosoknak. A multiplayert sajnos nem volt modom kiprobálni a neten, csak egymás ellen egy gépen különbözö billentyüzetkiosztással, de igy is jo volt. A menedzser játékmodrol annyit, hogy akinek ez örömet okoz, az csinálja, de én néhány játékos vétele után a taktikával küszködtem, de mivel angoltudásom eleve kicsi és nem ismerem a szakszavakat, ezért itt az egészet abbahagytam. Az opciokban minden beállithato a grafikátol kezdve a hangokig, nekem mégis az irányitás átkalibrálása tetszett a legjobban. Csináltam is gyorsan egy Fifás billentyükiosztást.
A bajnokság és a barátságos meccs elött van elég választék: nehézségi szint, negyedek hosszusága, stb. A meccs elött, akár az igazi mérközésen, egy konferanszié bemutatja a játékosokat, majd elkezdödik a meccs. A játék grafikája egyszerüen gyönyörü, a közönség ennyire még nem volt sehol kidolgozva, a reflektorok állandoan pásztáznak a szurkolok közt, csillog a parkett, stb. A hangok talán még a látványnál is jobbak, a közönség tombol, a birok sipolnak, a játékosok káromkodnak és a speaker nyomja a szöveget a hangosban. A játékostársak sem tök nullák, hanem helyezkednek és elszakadnak örzöiktöl. A játékmenettel és a kidolgozottsággal tehát nincs baj, de a félidei pom-pom lányok annyira hiányoztak. Az tavalyi részben csak egy Halftime Show gombot kellett lenyomni, és nézhettük a jo amcsi macákat, miközben ugrálnak a porondon.
Összességében tehát el lehet a progival játszani, de a grafikai ujulás mellett több ujdonság nem szerepel. Sajnálom, hogy a korábban emlitett néhány aproság kimaradt, pedig csak jobb lett volna tölük a játék. Akinek megvan a tavalyi NBA, annak nem is ajánlom, mert gyakorlatilag ugyanarrol van szo, de én nem beszélek le senkit. Jo szorakozást!