Hitman: Codename 47

Csendes tavaszi délután van. A fákon csiripelnek a madarak. Két jolöltözött ember beszélget a parkban, és még nem sejtenek semmit. A következö pillanatban felreppennek a madarak a nagy dörrenéstöl. Az egyik öltönyös ficko magatehetetlenül esik össze. Néhány percen belül megérkeznek a hivatalos szervek. A tettesnek persze nyoma sincs.
Rövid bevezetömböl kiderülhet, hogy krimiregények irásával egy rakás pénzt kereshetnék, vagy, hogy a tárgyalando játék egy bérgyilkosrol szol. Most nézzük a másodikat. Most, hogy mindenki Max Payne lázban ég, pont jokor jött ki a Hitman. A két játék sokban megegyezik, és még több dologban különbözik. Mindkét játék gyönyörü grafikával és Tomb Raider-es kamerakezeléssel van megáldva. Igy utolag a két játékot ismerve a bérgyilkosdi szerintem jobb szorakozást igér, mint a bullet time.
A játék az Eidos kiadásában és az IO Interactive fejlesztésében jelent meg. Gondolom, hogy az Eidos azért támogatta ujabb követönézetes játék megjelenését, mert a Tomb Raider abbamaradt. A játékban egy klonozással létrehozott tökéletes bérgyilkost kell irányitanunk, majd a játék végén leszámolnunk létrehozonkkal. Föhösünk egy elég érdekes fazon, általában öltönyben jár, magasságával és kopasz fejével (melyen hátul vonalkod tetoválás van) mindenhonnan kitünik, de álruhában senki sem ismeri fel. A laborbol valo szökése után pénzért üzi mesterségét bárhol a világon.
A menü nagyon egyszerü jo zenével kombinálva. Névmegadás után kezdjük el a "kampány" modot. Elöször egy tréningpályán kell végigmennünk, majd megpattannunk a laborbol. Utána jönnek az éles küldetések. Van egy alapösszegünk, amiböl az elsö küldetéshez meg tudjuk venni a fegyvereket. A küldetés elött kapunk egy részletes leirást a célokrol, a likvidálando személyröl vagy begyüjtendö tárgyrol egy rövid bemutatást fényképpel, egy nagyithato térképet a pályárol (a játék közben is elérhetö), a fegyverek listáját. Minden pálya elött van egy rövidke video, néha utána is, söt, még a pálya közben a beszélgetések is animáltak (kedvencem a kinai pályán az örömlánnyal valo társalgás :)).
Minden küldetés után pénzt kapunk, amit fegyverekre költhetünk. A választhato fegyverek attol is függnek, hogy az elözö küldetést hogyan teljesitjük (ha hibázunk, akkor pl. a Kalasnyikovot nem választhatjuk a következö küldetésben). A választék nagyon nagy: indiánok köpöcsöve, zongorahur, kések, pisztolyok, gépfegyverek, gépkarabélyok és a távcsöves puska. Ezen kivül vehetünk még kiegészitöket is: golyoállo mellény, távcsö, autobomba, puskatarto aktatáska, stb. A kisebb dolgokat emberünk el tudja rakni, de a gépfegyvereket már csak kézben tudja vinni (ebben az a furcsa, hogy a pálya betöltésekor az M16-os ott lapul a zako alatt, de ha már egyszer használat céljábol elövettük, már csak a fegyver eldobásával rejthetjük el). A legjobban az tetszett és a legjobban is ütött az egyszerre két fegyverböl valo tüzelés. Kell hozzá két darab egy kézben foghato fegyver, az egyik a földön heverjen, a másik a kézben. Csak fel kell venni a földön fekvö löszerszámot, és már löhetsz is. A leggyengébb Beretta is üt párosával, hátránya, hogy a tár kifogyásával nem tud kopaszsága ujratölteni. A fegyverek mellé még a küldetés elött meg kell venni a löszert, mindegyikhez külön. Minden fegyver különbözöképpen szor és más a célkeresztje. Célozni egyébként az egérrel kell és van egy külön nézet a lövéshez.
Az emberünk rengeteg mozgásfajtát ismer: gyaloglás, futás, oldalazás, guggolás, kihajolás, mászás és ugrás (nem a tipikus, hanem szakadék átugrása). Ezenkivül fegyvert tud felvenni és lerakni, más ruháját álcázás céljábol felvenni, és holttesteket elhuzni. Az átöltözés nagyon hasznos dolog, a pályák nagy része csak igy vihetö végig. A dolog furcsasága, hogy minden foszer ruhája jol áll bérgyilkosunknak, legyen az alany akár 150 cm vagy 150 kilos, de az is hülyeség, hogy másnak nem tünik fel a csere, pl. alacsony ferdeszemü helyett magas kopasz fehér ember. Az meg egyenesen hülyeség, hogy a szitává lött ficko ruhája nem lyukas és nem is véres, pedig izgalmasabb lett volna, ha ezt is kiszurják a testörök.
A pályák elég széleskörü megbizatásokat tartogatnak, van csendes távcsöves likvidálástol elkezdve esöerdöbeli kommandozás. Minden pálya megegyezik azonban abban, hogy az okos lopakodással és álruhával könnyebben végigvihetö, mint ha 150 testör lehentelése után kinyirjuk a célpontot. A pályákon nincs mentési lehetöség, szoval jol meg kell gondolni a következö cselekedetet, mert könnyen lehet hibázni. Azért ha lelönek, még folytathatjuk a pályát, de már páncélzatunk nem lesz és a testörök is felismernek azonnal, tehát érdemesebb ujrakezdeni. A sorban következö néhány pálya összefügg, ilyen a kinai és az esöerdöbeli akciozás, de vannak önállo küldetések, ilyen a pesti pálya. A végelszámolás az utolso pályán következik be, ahol néhány 48-as számu klon likvidálása után a kedves professzort is el kell tenni láb alol.
Következzenek a nyers tények. A grafika "gyönnyörü" és "váááááoooooo", az eddigi legjobb az ilyen tipusu játékok közül. A karakterek nagyon szépen kidolgozottak, csak sajnos sok ugyanolyan ember jár az utcán. Ezek után már kiváncsi vagyok arra az agyonistenitett Max FX motorra, hogy az mit produkál. A zene fergetegesen jo, a hangulatot jol tükrözi. A mesterséges intelligencia nagyon jo, az ellenfelek minden furcsaságot kiszurnak, bár azért talán a sikátori szennyvizaknába dobott és az árnyékba vonszolt mandulaszemüt nem kellett volna kiszurni, és az egész örséget riasztani.
Összesitve az egész játék nagyon jo, nehéz abbahagyni és fergeteges a hangulata. Ennyire jo bérgyilkosnak lenni? Azt majd a nagyközönség eldönti. Bár én már döntöttem. Végül egy, a rádiokabarébol kölcsönvett keresztapa szöveggel köszönnék el és kivánok mindenkinek jo szorakozást!
"És nem figyeltek. Megmondtam, megfélemlitésül az is elég, hogyha rákacsintotok az emberre, de nem a távcsöves puska mögül!"