Titánok harca VI: Android Ice Cream Sandwich vs. iOS 5

Android Ice Cream Sandwich vs. iOS 5

Úgy gondoltam, mielőtt egymásnak eresztjük a két zászlóshajót, nézzük meg, hogyan teljesít egymás ellen a mobilpiac jelenleg két legnépszerűbb okostelefon platformja. Azt eddig is tudtuk, hogy az iOS-t remekül optimalizálta az Apple az eszközeire. Ezért van az, hogy az iPhone 4S-ben nem találunk 1.5GHz-es CPU-t, vagy éppenséggel 1Gb RAM-ot. Mert nincs rá szüksége, hogy gond nélkül futtassa az OS-t.

Az Android OM-ek viszont a Google-től függenek: nem tudják pontosan mekkora erőforrásra lesz szükségük, ezért inkább többet tesznek bele a telefonokba, mint amire ténylegesen szükség van. Ezzel tudják biztosítani, hogy az adott készülék (hasonlóan az iPhone életciklusához) a következő 2 évben is használható legyen gond nélkül (ez nagyjából ki is teszi az előfizetésekkel járó hűségidőt).

A Galaxy Nexus specifikációi nem egetrengetőek - ez viszont azt mutatja, hogy a következő 1-2 évben ez bőven elég lesz mindenre. De most nem a hardverrel fogunk foglalkozni. Nézzük tehát, hogyan veszi fel egymással a versenyt a két platform.

Mindkét operációs rendszer rengeteg változáson esett át. A legszembetűnőbb mindjárt a kamera, főleg annak gyors elérése: immár a Lockscreen-ről közvetlenül elérhető, mindenféle hókuszpókusz nélkül.

Az Ice Cream Sandwich esetén azonban jelentősen nőtt a beépített funkciók száma: nem csak panoráma képek készítésére van lehetőség, de valós időben használhatunk effekteket, emellett a telefon képes automatikusan feltölteni a Google+ra.

A képek elkészítése után azonban nem áll meg az élet: ugyan nem Photoshop szinten, de mindkét OS-ben található képszerkesztő alkalmazás. Ismét fontos kiemelni: beépítve.

Az iOS 5 egyik legnagyobb újdonsága az iCloud volt. A telefonszámok, névjegyek, zene, e-mailek, fájlok, a kutya, a macska, a kecske.... gyakorlatilag minden elérhető minden iEszközön. Emellett már OTA (over the air) módon is lehet frissíteni a rendszert, igaz, csak WiFi kapcsolat esetén.

Ez az a pont, ahol az Android nem tudott újat mutatni - hiszen már régóta elérhetők ezek a funkciók a különböző Google alkalmazások segítségével. Az OTA frissítés pedig 3G-n keresztül is lehetséges, hosszú ideje.

Az internetes szörfözésnél megint a Google vezet, de csak egy kicsivel: mindkét OS támogatja a lapfüles böngészést, az inkognitó módot, az RSS hírlevelek olvasását. Az Android előnye azonban, hogy az adott oldalt nem csak későbbi olvasásra tudja elmenteni, de offline módban is elérjük majd a teljes tartalmat.

A következő pont egy kicsit kényesebb kérdés: nézzük a notification bar-t, avagy center-t, attól függ, melyik országban járunk. Kétségtelen, hogy ez az Androidban volt először. De ez kit érdekel?! Hasznos funkció, jó funkció, csa idő kérdése volt, mikor jelenik meg másik platformon is. Azonban a Google itt is végzett egy kis utómunkát, és már a Lockscreen-ről is elérhető, valamint a nem kívánt üzeneteket egyetlen mozdulattal el lehet takarítani (végre).

Ahol viszont az Apple jár az élen, az a hangvezérlés. Ugyan az Android régebb óta biztosít ilyen funkciót, a Siri-vel óriási előnyre tettek szert a cupertinoiak (most ne vegyük figyelembe, hogy csak azok számára nyújt igazi felüdülést és segítséget, akik egyáltalán nem, vagy csak igen kicsi akcentussal beszélnek). A Google válasza erre az volt, hogy kéz nélkül lehet aktiválni az ICS Voice Command funkcióját, valamint az elmondott szavak valós időben jelennek meg a képernyőn. Ezen felül mindkét operációs rendszer lehetőséget biztosít hívások indítására, valamint a zeneljeátszó vezérlésére hangparancsokkal.

Persze itt még nem ér véget az újdonságok sora: cupertinoi oldalról ott a Find My Friends, az iMessage, a Reminder, a Siri (csak iPhone 4S) és a Newsstand.

Ismét nem gondolom értelmes dolognak belemenni, hogy ki, kitől, mit és mikor - ha tetszik, ha nem, ezt kell szeretni.

Ami az Ice Cream Sandwich-et illeti, az új GMail alkalmazás segítségével az utolsó 30 nap leveleit offline is olvashatjuk. Lehetőség van az adatforgalom nyomonkövetésére, akár alkalmazásonként, valamint riasztásokat beállítani bizonyos határok átlépése esetén. A People, mely a Contacts újragondolt változata, végre magas minőségű képeket rendel a névjegyekhez. És a Faceunlock, mellyel elérhetjük, hogy a telefon csak nekünk engedelmeskedjen.

Ami viszont a személyes kedvencem, az az előtelepített alkalmazások letiltása. Apróságnak tűnhet, de szerintem nem kell ecsetelnem, hogy valójában milyen hasznos. Nem kell rootolni a telefont, ha az ember le akarja vakarni a felesleges szemetet. Egyszerűen befagyasztja, és kész.

Az, hogy melyik a jobb OS, nem lehet eldönteni. Mindkét cég arra törekszik, hogy a lehető legjobb élményt nyújtsa a felhasználóknak, minél egyszerűbben. Az új Android óriási lépést tett ennek irányába, hiszen számos olyan funckiót támogat gyárilag, amelyhez eddig minimum rootolni kellett a telefont. De az iOS is számos olyan funkcióval bővült, amelyekhez eddig jailbreakelni kellett.

Ami viszont az Android felé billenti a mérleget, az a választás lehetősége. Rengeteg telefon, rengeteg launcher, ikonok, témák tömkelege áll bárki rendelkezésére,  aki nincs megelégedve az alap kinézettel. És nem utolsó sorban nyílt. A fejlesztők pedig ezt ki is használják, és a maximumig tolják mind az eszközök, mind az OS képességeit.

Az iOS viszont rendelkezik azzal az előnnyel, hogy gyakorlatilag csak három, egymáshoz nagyon hasonló képességekkel rendelkező eszközön kell, hogy tökéletesen működjön. És ez nagy előny. De cserébe le kell nyelni a békát, és bele kell törődni, hogy az Apple dönti el, mi tetszik a felhasználónak.

Akárhogy is dönt a felhasználó, egyik esetben sem jár rosszul. Én személy szerint Androidos vagyok, és ezt vállalom. De hajlandó vagyok megnézni, mi van a túlparton. Még akkor is, ha nem nyűgöz le.