Miért ragaszkodnak a gyártók a hardveres gombokhoz?

Az iPhone 2007-es bemutatásakor sokan kinevették a céget amiért egyetlen gomb és egy érintőképernyő segítségével oldotta meg a telefon vezérlését. A koncepció azóta sem változott, azonban az Android esetén a mai átlagos megoldás kialakulásáig hosszú út vezetett. Kezdetben gombok egész hada állt a felhasználók rendelkezésére, azonban az évek folyamán szépen-lassan háromra redukálódott a számuk: Home, Back és Menu - plusz a szokásos hangerő vezérlők és a power gomb, míg ma már a kamera sem nagyon kap dedikált gombot. Azonban van egy másik megoldás is, ami - sajnos - igen kevés esetben kerül elő.

A Samsung és a Google a Galaxy Nexus bemutatásakor egy igazán érdekes és merész koncepcióval állt elő: a telefon előlapjáról teljes mértékben száműzték a hardveres gombokat, a vezérlést pedig szoftveres megoldásra cserélték. Maga a dolog nem volt igazán új, elvégre a tableteken már évek óta ez volt a módi, de a telefonok esetén ez egy igen drasztikus változtatást jelentett. Természetesen a Google a Nexus 4 esetén is folytatta a korábban megkezdett utat, de az OEM-ek már kevésbé mutatnak hajlandóságot a járt út elhagyására.

Ami teljes mértékben érthető: minden gyártó rendelkezik egy, mindenki által felismert karaterisztikával - ezeknek pedig minden esetben része a három gomb. A felhasználók megszokták, pontosan tudják, hogyan kell kezelni, mi történik ha ide vagy oda böknek. Kényelmes, működik, és miért nyúlnának valamihez, amivel semmi baj? Ráadásul az emberek igen kényesek a mindennapi életükben történő dolgok hirtelen megváltozására - és akármennyire is furcsán hangzik, a hardveres gombok száműzése igen komolyan érintené a mindennapi rutinjukat. Bár technikailag a működésben egyáltalán nem jelentene különbséget, az új "rendszerre" történő átállással jártó frusztráció komoly veszteséget okozna a felhasználóbázisban, akik nagy része inkább a konkurencia modelljét választaná még akkor is, ha a specifikációk és a lehetőségek szerényebbek lennének - pusztán azért, mert az a másik telefon a már megszokott, ismert vezérléssel rendelkezne.

A Google részéről azonban ez a lépés gyakorlatilag nem hordozott magában kockázatot: a Nexus-széria közel sem (volt) olyan népszerű, hogy tényleges kárt tehessen az esetlegesen elvesztett felhasználók száma. Plusz általában azok, akik Nexus telefont vesznek elsősorban más szempontok alapján döntenek, mint a többi Android felhasználó. Emellett a Gingerbread és az Ice Cream Sandwich felhasználői felülete közötti drasztikus különbség és a működésbeli tweakek eredményeként egy teljesen új Android született - ezzel együtt pedig nyugodtan meneszthették a hardveres gombokat, ami az amúgy is futursiztikusnak titulált Holo-felülethez még egy kis sci-fi életérzést adott.

Valószínűleg már kevesen emlékeznek rá, de megjelenésekor a Galaxy Nexus volt az egyetlen telefon, amely 1.280×720 pixeles felbontású kijelzővel rendelkezett - és a 4.65"-os képtáló akkoriban kifejezetten nagynak számított. Azonban a szoftveres gombok miatt a felhasználó számára elérhető tényleges, "hasznos" felület ennél valamivel kisebb volt (bár létezik úgynevezett Expanded Desktop funkció ennek orvoslására, de erről kicsit később). Ez jogosan tűnhet pazarlásnak, azonban a valóságban több előnyt jelent, mint hátrányt.

A hardveres gombok eltűnésével a telefon előlapja gyakorlatilag egyetlen összefüggő, letisztult felület. Ez az enyhén ívelt kialakítással és a teljesen fekete arccal nem csak kifejezetten szexi külsőt eredményezett, de valóban sokkal futurisztikusabb az egész, pláne, ha hozzáadjuk a Holo-felületet is. Természetesen itt nem szabad megfeledkezni a csak kapacitív gombokkal szerelt telefonokat, amelyek esetén kikapcsolt állapotban egyáltalán nem látszanak a gombok - ezek azonban valamiért a kihalás szélére sodródtak. Bár ezek esetén felmerült a probléma, hogy amíg ki voltak kapcsolva erősen csak a gyakorlat és a szerencse kérdése volt, hogy épp jó helyre nyúltunk-e. Ebből a szempontból viszont a szoftveres gombok egy sokkal hatékonyabb megoldást kínálnakó, miközben a dizájnt sem törik meg.

Ez még egy előnyt jelent: mivel nem kell helyet biztosítani a gomboknak, így a felszabaduló terület növelheti a kijelző méretét, illetve az adott méret mellett valamivel kisebb méret mellett is teljes funckionalitást lehet biztosítani - illetve egyéb extrák is elhelyezhetőek az adott helyre, mint például egy LED. Ma már kicsit furcsának tűnhet a kisebb méret ötlete, azonban az egy kezes kezelés miatt az az egy inch is sokat számít. Mindemellett pedig nem tudom miért, de a szoftveres gombokat valamiért szinte soha nem nyomom meg véletlenül - ellentétben a hardveresekkel, amiket a mai napig szép számmal sikerül tévedésből aktiválni. Bár valószínűleg ebben az is szerepet játszik, hogy elszoktam attól, hogy figyelni kell arra, hogy mindig tartsak egy kis távolságot.

Mint már említettem, a gombok nem adják ingyen magukat: ha jól emlékszem alapértelmezett esetben nagyjából 100 pixelt esznek fel a képernyő aljából, szóval az a 720P felbontás technikailag nem teljesen 720P. Viszont azt sem szabad elfelejteni, hogy a Nexus telefonokat kifejezetten fejlesztői és referencia modellként készítik - a felhasználóknak pedig nem rebben a szempillájuk sem, ha a root és a custom ROM kérdése előkerül. Sőt, szerintem azzal sem túloznék, ha nagyjából 90%-ra tenném a custom ROM-ot futtató Nexus telefonok számát. Ezekre pedig rendszerint elérhető az Expanded Desktop nevű feature, aminek segítségével eltűnnek a gombok és a kijelző teljes felületét a tartalom tölti ki - tényleges 720P felbontásban. Hasonló megoldást pedig minden bizonnyal az OEM-ek is elérhetővé tennének, főleg, hogy a fejlesztőknek köszönhetően a kód elérhető - szóval gyakorlatilag túlzottan munka sem lenne vele. Azonban ez megint egy olyan extra lépés lenne, aminek a megszokása valószínűleg sok felhasználót frusztrálna - ami teljes mértékben érthető.

Emellet - ha már rootoltunk - le is cserélhetjük a gombokat, ha nem tetszik az alapértelmezett felhozatal. Ezt azért a hagyományos megoldásoknál kicsit bajosabb lenne megcsinálni.

A munkámból kifolyólag rengeteg telefon megfordul a kezeim között: a legkisebbtől a legnagyobbig, a budgettől a prémiumig szinte nincs olyan Android, amivel ne töltenék el pár napot - így úgy gondolom, hogy igen objektív rálátásom van a hardveres vs. szoftveres gombok kérdésére. Személy szerint én az utóbbit sokkal jobban preferálom, kényelmesebbnek találom a használatát, azonban van néhány dolog, amit figyelembe kell venni, mielőtt vadul elkezd valaki protestálni "halál a gombokra" táblákkal - a tényen kívül, hogy sokak számára drasztikus változást jelentene a dolog.

Az első - és legfontosabb - a kijelző méretéből adódik. Mivel ezek a gombok a kijelzőn foglalnak helyet, így a könnyű és pontos elérés kérdése több, mint kulcsfontosságú. Ez azonban egy bizonyos méret alatt egyszerűen kivitelezhetetlen. Képzeljük el például, amint egy 3.5"-os panel alsó részén három közepes, már-már kicsi gombot kell eltalálnunk. Igen nagy a valószínűsége, hogy az esetek többségében elvétenénk a célt. Nagyobb gombokat pedig alig ha lehetne használni, mert akkor nem maradna hely a tartalomra. Folyamatosan ki-be kapcsolni őket pedig kifejezetten irritáló lenne. Így tehát megjelenne a probléma, hogy a nagy kijelzővel szerelt modellek szoftveres, míg kisebb testvéreik hardveres gombokkal lennének felszerelve. Ez a kettősség megtörné a gyártók egységes megjelenését, ami további zavarodottsághoz vezetne csak vásárlói oldalról. 

Könnyen beláthajtuk tehát, hogy a szoftveres gombokra történő átállás közel sem olyan könnyű, mint elsőre hangzik. Számos faktort figyelembe kell venni, amelyek egyaránt érintik a gyártókat és a vásárlókat is. A piac jelenlegi helyzetében pedig egyetlen OEM sem engedheti meg magának, hogy csak úgy belemenjen egy ilyen szerencsejátékba. Legalábbis a nagyok közül valószínűleg senki nem fogja meglépni a dolgot - bár a Sony már megtette, de náluk sem dominál az ötlet és ők csak most kezdenek domináns szerephez jutni. Addig azonban mindenki a biztosra megy, aminek részét képezik a hardveres gombok is.

Pedig higyjétek el nekem, a szoftveres társaik is a barátaink. Sokkal jobb barátaink.