Képzeletbeli riport egy Google-mentes napról: 1. fejezet - Minden reggel hétfő reggel

Történetünk főszereplője Huba, aki mindennapi élete során rengeteg területen használja a Google különböző szolgáltatásait. Jó sok pénzt is kért érte a mocsok, hogy lemondjon róluk, de öröm lesz nézni, ahogy szenved. Hehe. De térjünk a lényegre. Huba belevaló csávó, és igazi férfinak vallja magát, így vállalta a feladatot. Hiba volt, de ezt ő még nem tudja. A feltételek szerintem tisztességesek, az esetleges Google termék használatért nem jár sem korbácsütés, és a szalámis szendvicsét sem vesszük el. Csak megtoldjuk a kísérlet idejét. Egy kicsit.

Hajnali egy óra lehetett, mire véget ért a film. Hivatalosan ekkor dördült el a start pisztoly, hiszen Huba a Sleep As Android nevű intelligens ébresztőórát használja, mely a telefon szenzorainak segítségével figyeli, hogy az ébresztés előtti előre megadott időtartamban mikor nem alszik mélyen, és így segíti a könnyebb ébredést. Nos, a telefonnal együtt ezt is elvettük tőle. Egy pillanatig még gondolkoztam rajta, hogy adunk neki egy iPhone-t, de ennyire nem akartam már az elején kegyetlen lenni. De a kispárnáinak búcsút mondhatott.

Cserébe adtunk neki egy feature telefont. Internetet azt nem tud, de 16 szólamon polifonizál, ezzel ugyan a filmharmonikusoktól jócskán elmarad, de reggel kellően ösztönözni fogja arra, hogy kimásszon az ágyból. Tehát hajnali 1 óra körül járunk, Huba beteszi az esti filmet, majd új telefonjával együtt álomba szenderül. Hatkor legkésőbb fel kell kelnie, azonban még van pár trükk a tarsolyunkban.

Miután megbizonyosodtam róla, hogy teljesen kidőlt, elvettük a telefont, letöltöttük a Never Gona Give You Up című örök klasszikus lehető legrosszabb midi változatát, majd mindent visszarendeztünk, mintha mi sem történt volna. Mi bízunk Hubában, ezért a Chrome-ot sem töröltük le, és a host file-ban sem irányítottunk minden Google címet a 127.0.0.1-re. Vajból van a szívem, tudom...

... hajnali hat óra. Én cselesen 10 perccel korábbra állítottam a saját ébresztőórámat, hiszen ezt mindenképp látnom kellett. Azt hiszem anyukám most csuklik (bocsánat!), de ez a fotó még sokat fog érni.

Szegény Huba kénytelen volt elmászni a számítógépig, hiszen új telefonján nincs semmilyen távvezérlési lehetőség. Akár egy zombi, elindult a kávéfőző felé. Jobbnak láttam félreállni az útjából, pláne, hogy csak egy fél adagot hagytam neki. Legalábbis ő még nem látja azt a másik csészét, ami a számítógépnél várja. Komótosan visszabattyog, majd lerogyik a székbe.

Gyerünk, tudod, melyik az. Nyomd meg, és nyerek még egy napot. Gyerünk. De nem. Huba eléggé résen volt ahhoz, hogy a Chrome helyett az Internet Explorer-t indítsa el. Szerintem az a Windows telepítése óta egyszer sem volt futtatva. Ezt a tény látszik igazolni a rengeteg felugró ablak, valamint hamarosan ex-önkéntesünk egyre vörösödő feje is.

Azért bíztam benne, hogy egy Firefox-ot letölt, és nem is okozott csalódást. Jó pár perc pepecseléssel el is jutott az indításig - a következő bukkanóig, és még csak 6 óra 10 perc lehet. Mivel minden adata a Chrome-ban van, így az importálás is csalásnak minősül. Gyerünk Huba, gépeld csak azokat az URL-eket, és imádkozz, hogy ne csak Docs-ban legyenek elmentve a jelszavaid!

Nincs szerencsém, látszik, hogy informatikussal van dolgom. Nem tudom hogyan, de a jelszavainak javát tudja fejből, a többinél pedig egyszerűen kér egy emlékeztetőt. A kis cseles. Jól van barátom, hosszú még a nap, de az első 15 percet nagyon jól vetted.

Eltelik újabb 20 perc, kiürül a kávéscsésze, indulhat a nap! Illetve indulhatna, de nincs Google Calendar, ahova Huba gondosan bejegyzi minden napra a teendőit. Nosza, semmi gond, a Sanya haverja biztos ébren van már így fél 7 felé, az majd megmondja a tutit. Telefon elő, telefonkönyv nyit. Ja, hogy a kontaklista is a Google-fiókban van! Hehe.

Semmi gond, Sanyának van ilyen dizájnos, mánáger feliratú névjegykártyája, azon biztos rajta lesz a telefonszáma. Nem Huba, ne nézz rám, én nem láttam. Sem a pénztárcád, sem a névjegykártyát.

Eltelik bő 10 perc, de csak előkerül. Egy gyors telefon, és kiderül, hogy ma ügyfélnél kell kezdenie. Nem tudja hova megy, de mivel telefonja volt az egyetlen GPS, bajban lesz. Bár én elkísérem, a zsákutcában képes vagyok eltévedni, GPS-szel, így pláne nem fogja hasznomat venni. Pedig előbb-utóbb segítenék neki, hiszen ebédidő is van a világon. Semmi gond, van valami kókler útvonaltervező, gyorsan kinyomtatja, a szükséges papírokkal együtt, és akár indulhatunk is. Igaz, ez a reggeli, közel 20 perces instant kiesés nem jött jól, de csak odaérünk 8-ra. Tábla és záróvonal nem betonfal!

Ajtó zár, kulcs fordul, irány a parkoló! Szerencsére még időben eszébe jut ellenőrizni, hogy megvannak-e az ügyfél adatai, ha esetleg fel kéne hívni. Kezd egészen belerázódni. A motor felbőg, allons-y!

Benzin még van, de út közben megállhatnánk tankolni, biztos, ami biztos. Ez a nyomtatott térkép semmit nem ér, nem jelölnek rajta szinte semmit. Na majd ha látok egyet, sikítok, hátha nem az árokba fordul az ijedtségtől, hanem a lehajtóra.

Ez a rádió szörnyű, de Huba arcát elnézve neki rendszeres reggeli programot jelent. Mintha még kajánul is mosolyogna. Na megállj csak, te kis te! Tudom ám, hogy ma van az anyósod névnapja, amit a telefonod a zsebemben már legalább ötször eszembe juttatott. És azt is tudom, hogy jól jönne pár jó pont. Jé, még azt is felírtad, milyen csokit és virágot szeret. Semmi gond, elvégre még csak fél 8 van. Hosszú lesz még ez a nap...