A Facebook olyan, mint a hisztis (ex)barátnő

Facebook is like a bitch

Maga a Facebook egy roppant hasznos és jól használható dolog, ha megtanuljuk kiszűrni a szemetet és rutinosan csak arra felé navigálunk az oldalon, ami tényleg érdekel minket. Még a webes felületen nincs is sok gond vele, a reklámok ugyan sokan vannak, de viszonylag könnyen el lehet velük bánni, illetve nem annyira zavaróak, mint mondjuk mobilon. És ezzel meg is érkezünk a problémá(i)m fő forrásához, az ominózus Androidos klienshez.

De ennyire ne szaladjunk előre, nézzük meg kicsit az analógiát. Tekintsük az internetet a nagy, tágas köztérnek, ahol az emberek általában a normáknak megfelelő módon viselkednek. Ez van a Facebookon is, a "köztéren" gyakorlatilag minden úgy néz ki, mint ha a legnagyobb rendben lennének a dolgok. Hétköznapi beszélgetések, viccek, drámák, önmagukat fényező emberek, egy-két hirdetés... Tehát tényleg, mint ha a városban mászkálna az ember egy lánnyal, akivel a gondok akkor kezdődnek, amikor beinvitáljuk az otthonunkba.

Az első pár alkalommal még óvatosan, illedelmesen megkérdezi, hogy mit tehet, mit merre talál, de közben azért próbál rávezetni, hogy szeretne beköltözni. Előbb-utóbb úgyis beadod a derekad, elvégre saját állítása szerint sokkal de sokkal jobb lesz neked ettől. Végülis miért ne, bármit szeretnél tőle azonnal elérheted. Egy ideális vlágban itt meg is állna a dolog, öröm és boldogság - azonban történetünk itt nem ér véget közel sem. Természetesen létezik egy light csomag is a dologból, amikor csak a hasznosabb dolgokra nevezünk be: Facebook Messenger. A dolog lényege, hogy akik még tudnak Facebook nélkül élni, azok bármikor ingyen és gyorsan utol tudják érni az ismerőseiket.

A két kliens közül ez utóbbi működik használhatóbban, bár azért a memória és erőforrás zabálás területén valahol fej-fej mellett haladnak. Általában én csak ezt szoktam használni, mivel az e-mail értesítésekből látom, ha valami történik, viszont vígan elvagyok anélkül, hogy percenként nézegessem a hírfolyamot. Plusz a tény, hogy az Androidos kliens használhatatlan elég sokat nyom a latban, bár állítólag még ebben az évezredben megkapjuk majd mi is a natív, működő klienst.

Azonban minden jó dolog véget ér egyszer, így a Messenger királysága sem tart örökké. A hét elején valamelyik reggel sikerült belefutnom, hogy ugyanúgy használhatatlan, csak eddig valamilyen csoda folytán nem bújt ki a szög a zsákból. Szól a zene, halom, hogy jön az értesítés. Telefon előhúz, Messenger megnyit és olvas. Mondom Messenger megnyit. Messenger megnyit! Nyisd már meg magad te #&>>#!

Nem akarok túlozni, de abban a pillanatban, amint előtérbe került az app (tehát megnyitottam, hogy elolvassam az üzenetet) a telefon teljesítménye a villámgyorsról a tetűlassúra refukálódott, közel 4 percbe telt, mire egyáltalán megjelent a Messenger első jele, újabb kettőbe mire az üzenet. Nagyjból a nyolcadik perc elején már a billentyűzet is előttem volt, neki is álltam swipeolni. Avagy csak neki álltam volna, ugyanis ebben a pillanatban elcrashelt az app és kilépett. Semmi gond, elindítom megint, és cask ekkor néztem fel az akkura, ami a számok tanulsága szerint a Messenger ezen parádéjával 7%-ot merült. Azzal, hogy gyakorlatilag semmit nem csinált, csak felélte az erőforrást és kifagyott. Szép, mondhatom, de sebaj, akkor is válaszolok.

Ez még vagy 3-4 alkalommal eljátszottuk, valahol 15-16%-os veszteséggell az összesítésben, majd meguntam az egészet, és gondoltam megnézem már, hogy a billentyűzet-e a ludas. GMail felcsap, swipe-olás indul, és minden megy, mint forró kés a vajon. Nem telt fél percbe közölni az ismerőssel, hogy a Messneger aktívan gyilkolja a rendszert, mindjárt leszek.

Leállítottam teljesen a Messengert, majd ismét elindítottam, bízva benne, hogy ezúttal működni fog. Az eredmény ugyanúgy a használhatatlan szintre redukált telefon lett, szóval mérgemben rávágtam az uninstallt - megjegyzem azóta gyorsabb a telefon, mint valaha, pedig ugyanúgy rengeteg program fut rajta, sok közülük még háttérben is szinkronizál, szóval van, ami egye a kraftot bőven.

Ennyi volt tehát, kidobtam a magánéletemből a Facebookot. Nehéz volt, de szakítottunk (na jó, igazából már rég meg kellett volna tenni és azóta sem bánom).

Nagyon nem estem kétségbe, mivel az eddig használt beállításokkal - amikhez nem nyúltam hozzá lassan két éve! - mindig küldött e-mailt a rendszer, ha valaki írt, de nem olvastam el fél órán belül. Hangsúlyozom, az e-mail beállításokhoz nem nyúltam hozzá azóta, hogy egyszer a Facebook kikapcsolta őket, én pedig manuálisan visszalőttem mindent.

De a drága már nem viselte annyira jól a szakítást, mint én. Sőt, olyannyira berágott, hogy azóta nem küld leveleket csak olyasmiről, ami a főtéren történik. Az, hogy a nap eleje óta tíz-tizenöt üzenet vár csak akkor tudatosul bennem, ha este valamiért megnyitom az oldalt. De a wall postokról, csoportüzenetekről és társaikról változatlanul ontja a leveleket - ami pedig érdekelne is, arról elfelejtkezik. Pedig a beállításokban a Minden értesítésről kérek emailt kapcsoló van beállítva.

Azonban amióta teljes mértékben töröltem a telefonról, azóta nem kapok értesítést (még fél órásakat sem) a privát üzenetekről, amik az oldalon keresztül érkeznek. Aminek egyrészt értem az okát, hiszen ha e-mailen keresztül chatelek, akkor nem számítok sem látogatónak, sem aktív felhasználónak, vagyis nem növelem a statisztikát - nem lehet eladni kilóra, így viszont rá vagyok kényszerítve, hogy megnyissam az oldalt vagy telepítsem az asztali Messengert.

Másfelől viszont az hagyjál, hogy gerinctelen és undorító dolognak tartom ezt a hozzállást, de totál szembemegy a Facebook alapötletével, miszerint összekapcsolja az embereket. Na nem mintha kicsit is érdekelne, hogy épp milyen hangzatos jelmondat alatt próbálnak eladni mindenkit, de ilyenkor mindig eszembe jut, hogy azért nincs Dislike gomb, mert az rombolná a közösséget, a közösségi szellemet. Kérdem én: az nem, hogy mások azt hiszik, hogy nagy ívben teszek a fejükre, mert esetleg napokig nem válaszolok a leveleikre, mert nem is tudom, hogy írtak?

Szóval, visszatérve az analógiánkra, a Facebook pontosan úgy viselkedik, mint egy hisztis ex, aki a szakítás után csak olyanokkal talál be amit ő fontosnak gondol, vagy valamilyen ahszna származik belőle. És teljes mértékben azon dolgozik, hogy megkeserítse az életed, még ha elsőre nem is veszed észre.

PS: a tisztánlátás véget szeretném leszögezni, hogy a mobil webes felülete a Facebooknak használható, sőt, fényévekkel gyorsabb és jobb, mint bármelyik jelenlegi kliense, ami Androidra elérhető. Azt is tudom, hogy négy magos telefonokon nem feltétlenül annyira katasztrófális a program használata, mint az egy- és két maggal szerelteken. Plusz valószínűleg az Android verzió is közrejátszik a dologban, mivel én a fent leírtakat 4.2-n, illetve 4.2.1-en tapasztaltam, míg 4.1.x-en ennyire látványosan nem gyilkolta a rendszert a Messenger (csak az akkumulátort). Viszont azt nem tagadhatom, hogy amint valaha rányomtam az Uninstall gombra egy-egy Facebook alkalmazásnál az adott telefon teljesítménye jelentősen javult.