Végjáték (Ender's Game)

Ma rengeteg olyan filmmel találkozunk, ami vontatott, unalmas, és mire igazából ejutnánk a lényegig, addig már teljesen elmegy a kedvünk az egésztől. Na, a Végjáték ennek a szöges ellentéte. Gyakorlatilag az első perctől az utolsóig folyamatosan történik valami, nincs időhúzás, nincsenek felesleges jelenetek csak azért, hogy meglegyen a szintidő - ebből kifolyólag nem is olyan hosszú, mint a legtöbb mai társa, de az fix, hogy több minden történik benne.

A történet szerint a Földet 50 évvel ezelőtt megtámadta egy idegen faj, akik most visszatérni látszanak. A hadsereg háborús szimulációk segítségével keresi a gyermekek között a jövőbeli flottaparancsnokot, aki győzelemre vezeti majd bolygónkat a Hangyok ellen.

Ellentétben a legtöbb mai scifivel, a Végjáték nem csak az über CGI-ről vagy menő űrhajókról szól, de provokatív módon vet fel olyan társadalmi és morális kérdéseket, amik a műfaj régebbi filmjeire voltak jellemzőek inkább. Emellett roppant látványos is, szóval aki csak egy kis űrcsatára vágyik annak is kellemes szórakozást nyújt majd, míg aki szeret elgondolkodni a filmek mögöttes tartalmán az sem fog csalódni.