Skywalker Kora: úgyis előre eldöntötted, hogy utálni vagy szeretni fogod

Az igazat megvallva nehéz könnyen véleményt alkotni a Skywalker-saga kilencedik, és egyben utolsó (talán, de erről majd később bővebben) részéről. Semmiképp nem jöttem ki csalódottan vagy elkeseredetten, sőt, akár már ma visszamennék újra megnézni, de sajnos voltak olyan dolgok, amik miatt J.J. Abrams nem fejezhette be úgy a történetet, hogy az ember különösebb ellenérzések nélkül jöjjön ki a vetítésről. Spoilers!

A The Force Awakens (Az ébredő Erő) forgatásakor már tudni lehetett, hogy J.J. egész jól felvázolta a három filmen átívelő történetet, majd jött a The Last Jedi (Az utolsó jedik), és Rian Johnson - a saját forgatókönyvével és történetével - gyakorlatilag szembeköpte az egészet. Karaktereket, történetszálakat semmizett ki, tett tönkre, emiatt a IX. rész nem csak egy önálló, befejező epizód lett, hanem egyfajta soft reboot is.

A The Rise of Skywalker (Skywalker kora, broaf) ezt érezteti is: rengeteg jelenetben kapunk valamiféle visszatekintést vagy korrigálást a Last Jedi egyes jeleneteire, ezzel együtt pedig igyekszik bekormányozni a hajót a jó irányba, hogy ha lehet, akkor csak karcolja a jéghegyet, de trafálja telibe.

És ez az első két act-ben nagyon jól sikerül. Ráadásul egyáltalán nem érezni azt, hogy folyamatosan odapiszkálna Rian Johnsonnak, hogy köszi, ezt is elb*sztad, én meg takaríthatok utánad. Viszi tovább a saját történetét, a Last Jedi miatt keletkező esetleges ellentmondásokat pedig feloldja.

Külön dicséretet érdemel, hogy ezúttal a First Order tisztjei végre nem dilettáns barmok, akik végignézik a saját flottájuk pusztulását, mire valakinek végre eszébe jut, hogy talán lehetne valamiféle ellentámadást is indítani. Az ember azt érzi, hogy itt mindenki tudja, hogy mit akar, és elég kompetens az adott képernyőn lévő egyén, hogy abban a pozícióban legyen, és el is érje azt. Minden nagyon gördülékenyen halad.

Kylo Ren immár Supreme Leader szerepében járja a galaxist, a Knights of Ren társaságában, és rögtön a film elején eljut Exelgor-ra, ami egy, a Peremvidéken túl lévő Sith bolygó. Itt nem más várja, mint Palpatine, aki időközben összedobott egy kisebb flottát, plusz pár millió fanatikus követőt. Ultimate nerdgasm már az első 10 percben.

A hatalmas templom első képkockáiban gigantikus szobrok állítanak emléket a régi idők Sith Lordjainak, köztük olyanokat vehetünk észre, mint Darth Nihilus (Knights of the Old Republic), vagy Darth Bane (aki a kettő szabályát bevezette). Az említett flotta pedig egyértelműen a Katana flotta, bár nem így hívják, de az összkép elég erősen emlékeztet a KotOR végén látott Starforge-ra is.

Ilyen, és ehhez hasonló dolgokkal rengeteget találkozunk a film során, ami szerencsére mutatja, hogy nem egyszerű nosztalgiajáratot akartak indítani, hanem igazi fan service volt a cél.

Sajnos sok helyen ez lesz a veszte is a filmnek: hasonlóan a Batman v Supermanhez, itt is rengeteg olyan dolog van, aminek a megértése sokkal szélesebb ismeretét igényli a világnak, mint amit az egyszerű mozinéző általában birtokol. A BvS esetén a The Dark Knight Returns nélkül nem volt érthető a konfliktus miértje.

A Rise of Skywalker (nem, nem Skywalker kora, mert ez a cím tökéletesen rossz) esetén is számos olyan dolog van - pl. a fent említett KotOR és Timothy Zahn easter eggek - amiket kapcsolódó tartalmak ismerete nélkül nem igazán, vagy csak elég nehezen ért meg a néző.

Rengeteg új használati módját látjuk az Erőnek (például a gyógyítás, állatok irányítása), amiket eddig vagy nagyon futólag, vagy egyáltalán nem tárgyaltak a filmek. Palpatine sem fejti ki, hogy pontosan hogyan is működik az essence transfer - egy olyan Sith képesség, amely során az illető a lelkét egy tárgyba vagy másik személybe helyezi át - de a képregényekben megtaláljuk a választ. És még sok ilyen dolog van.

De ennek ellenére a film remekül építkezik, az összecsapások kiválóan koreografáltak, a lightsaber párbajok zseniálisak - közben pedig Rey révén rengeteg Starkiller referenciát is kapunk, ami ismét kiváló fan service - és minden kiválóan alakul, egészen a 3. felvonásig.

Itt érezni nagyon, hogy hiányzik az a 2-2.5 óra, amit a Last Jedi elpazarolt. Ezen a ponton Palpatine és a Sithek már olyan erőfölénnyel rendelkeznek, hogy bármiféle Resistance oldali győzelem (a fennmaradó 30 perc rövidsége miatt) csakis összecsapott, kényelmes megoldásokkal érhető el. És ez is történik. Egyszerűen bekapcsol a “nyernie kell a jónak” mód, és eszerint, kényelmes, lazy writing üzemben le is zárul a történet.

Egész biztos vagyok benne, hogy ha annak idején a Last Jedi nem tér el teljesen az eredeti tervtől, akkor a Rise of Skywalker sokkal méltóbb lezárás lett volna. Így sajnos két darab 2.5 órás filmet kellett beletuszkolni 2 óra 20 percbe, ami többé-kevésbé azt mondhatjuk, hogy jól sikerült ugyan, de a befejezés elég gyenge lett. Ezzel pedig a Skywalker-szotri véget ért...

Vagy nem?

A film eredeti címe Skywalker felemelkedése, és az egyetlen megmaradt Skywalker Ben Solo, aki a végén természetesen átáll a jó oldalra (meh), és Rey-jel együtt száll szembe Palpatine-nal. Sidious egyetlen mozdulattal félrelöki egy szakadékba, ahonnan már csak azt követően sikerül kimásznia, hogy Rey minden erejét felhasználva legyőzi a Sith Lordot, majd meghal. Ben ekkor az Erő segítségével feléleszti a lányt, feláldozva ezzel saját magát - azaz elérte azt, amit a nagyapja (Anakin) nem tudott: az Erő segítségével megmentette azt, akit szeretett, sikerült életet teremtenie, és a kezének az elhelyezkedéséből ítélve egyből duplázott is.

Ezzel pedig gyönyörűen bezárul a kör, ráadásul elmosódik a Jedi és a Sith közötti határ is, hiszen egy világos oldalon álló Erő használó képes volt arra, amire eddig csak a Sithek voltak képesek.

Fotók: starwars.com