Easy A - Könnyű nőcske

A hazugságok életünk részét képezik, mindannyian hazudunk időnként, ki kisebbet, ki nagyobbat.  Nincs is ezzel nagy baj, amíg át nem esünk a ló túlsó oldalára, ahogy tette ezt az Easy A (Könnyű nőcske) főszereplője, Olive Penderghast (Emma Stone) is.

Addig- addig építette a hazugságvárát, míg végül rájött, hogy saját magának kell lerombolnia. Szerencsére a forgatókönyvírók megspórolták számunkra a nyálas történeteket. Persze romantika is átszövi a filmet, de a hangsúly inkább a történeten és a humoron van. Ha úgy ülsz be a moziba, hogy egy újabb amerikai középiskolás tini filmet fogsz megnézni, még akár pozitívan is csalódhatsz. Ugyanis végre valami új történet kerül a mozivásznakra.

Az alaptörténet nem túl érdekfeszítő, Olive egy tipikus tinicsaj, tipikus problémákkal. Ki akar tűnni a tömegből, így hazudik. Mikor barátnője Rhiannon (Alyson Michalka) elhívja hozzájuk egy hétvégére, ahova ő nem akar menni azt hazudja, hogy egy főiskolás sráccal fog randizni. Valójában az egész hétvégét egyedül tölti, otthon. Hétfőn mikor a beszámolót kell tartani, Olive nem tudja mit mondjon végül a faggatásra kiböki, hogy lefeküdt a fiúval. A pletyka szárnyra kel, pár nap múlva az egész iskola tudja. Néhányan felnéznek rá, néhányan pedig megvetik emiatt, vagyis inkább a többség. Ekkor a normális ember meghúzza magát, és várja, hogy a szóbeszéd elmúljon, de Olive rá tesz még egy lapáttal a dolgokra. Bevásárol magának egy rakat szexi feltűnő ruhát. Célja, hogy minél jobban hergelje az embereket. A bonyodalom ott kezdődik, hogy valakinek elmondja az igazat, erre pedig a suli srácai ostromolni kezdik. Az ő hírnevének már mindegy, pár hazugság már nem oszt nem szoroz, némi juttatásért cserébe bárkivel kapcsolatban behazudja a szexet. Az ellenszenv a vallásos és néhány másik csoport részéről egyre nő. Megy ez egészen addig, amíg egy kissé sötétebb iskolatársa azt nem hiszi, hogy tényleg lefekszik az emberekkel és majdnem megerőszakolja. Végül persze minden jóra fordul és álmai fiújával is összejön. Sikerült a készítőknek úgy megírnia a jelenetet, hogy a nagy egymásra találás ne 10 percig tartó sírásba és csókolózásba fulladjon, elkerülve ezzel azt, hogy a néző az eddig élvezhető film után elolvadjon, majd több órás depresszióba verje magát.


A sztori jó pár poénforrást rejt, ezt egész jól ki is használták az írók. A legtöbb poént azonban így is a Penderghast család adja. Az apa (Stanley Tucci) akkora arc, hogy azt már tanítani kéne, nincs olyan megszólalása, amin ne lehetne röhögni. Az anya (Patricia Clarkson) is hasonló, bár kevesebb poént szolgáltat. Na meg persze Olive-tól is érkezik bőven. Sajnos a poénforrások sora ezzel nagyjából le is zárult, van még néhány vicces szitu és elszólás, de nem ez a jellemző. Szerencsére így sem érezhető kevésnek és a romantikus szálat, szálakat bőven elnyomja.

A színészek jók a szerepükre és tényleg jól is játsszák azt. Egy-két apróbb hitelességi problémám volt, de a film értékéből ez semmit sem vont le. A képi és hangi megvalósítást is eltalálták, Olive kosztümje rajta a nagy, piros A-val nem csak remek, de férfiszemnek is való. Összességében egy kellemes esti szórakozás, nem az a többször nézős film, de nem a minősége, hanem a stílusa miatt, első nézésre is átjön minden, aminek kell. 7,5/10 ponttal jutalmazom, jó volt, nem untam, de semmi kiemelkedőt sem nyújtott.

Női szemmel

Számomra a film egy pozitív csalódás volt. Mondjuk abból fakadóan, hogy nő vagyok, a stílus kicsit közelebb áll hozzám. De épp amiatt tetszett a film, hogy nem csak hozzám állt közel, nem csak a fiatal lányoknak szól, hanem a férfiak is ugyanúgy megtalálhatják a nekik tetsző részeket. Szerintem Emma Stone zseniálisat alakított, azok a grimaszok és gesztikulációk nagyon bejöttek, egyedivé teszik a színésznőt és ezzel együtt a filmet is. Nálam 9/10 pontot érdemelt ki, de, csak mert műfajában kevés ilyen jóval találkoztam, kedvenc filmjeim közé viszont nem került be.