Kepes Andrással beszélgetett D. Tóth Kriszta a DTK: Elviszlek magammal legújabb részében

Ötven éve, 1973-ban kezdte pályafutását a Magyar Rádióban, ahol később a kulturális rovat vezetője lett. A rádióból hívták a televízióhoz, ment, és hamarosan a legnépszerűbb televíziós műsorvezetők egyike lett. Több, a kilencvenes években nagy népszerűségnek örvendő műsor kötődik a nevéhez, mint például az Apropó, vagy akár a Desszert. Az utóbbi tíz évben az írói munkásságára fordított több figyelmet, amelynek legújabb gyümölcse a nemrég megjelent könyve.

„Húsz deka jó anyagot” kellett letennie ahhoz, hogy a rádióban átvegye a Kulturális és tudományos szerkesztőség. Két deka volt egy Népszabadság. Mivel újságcikket akkor, és azóta sem írt, kapóra jött, hogy az akkori spanyol adásainak a rádiófelvételei épp húsz dekát nyomtak. Fel is vették. 

Ilyen és ehhez hasonló anekdotákkal kezdődik a beszélgetés a Magyar Rádió egykori büféjében, ahonnan az autóba átülve rá is térnek András új könyvére, aminek Két macska voltam a címe.

„Most nagyon sokan mondják, hogy ez a legérettebb, de hát mondjuk ez így is illik.” Ez már az ötödik szépirodalmi könyve, aminek az írása során a saját karaktereinek a viselkedése is meglepte. Nyilván van egy előre meghatározott irányvonala a regénynek, de ahhoz, hogy hiteles, illetve emberi tudjon maradni egy karakter, egy idő után az író is azonosul velük, amitől önjárókká válnak. „Valójában úgy látszik, hogy a tükre annak, ami mélyen bennem van, és amivel magam sem akartam szembesülni.”

Az egyik ilyen saját életére is levetíthető kérdés, hogy az egyik karakter hogyan reagál a megaláztatásra. Elmondása szerint benne is vannak indulatok, amiket próbál kezelni, és szeretné megérteni a másik mozgatórugóit egy konfliktushelyzetben. Hiszen végső soron a „sötétséget nem lehet sötétséggel eloszlatni, csak világossággal”

Szóba kerül az is, hogy András hogyan kezelte a hírnévvel, illetve az ismertséggel járó kihívásokat. Ő már kiskorában szembesült azzal, hogy tudnia, kell azt, hogy mitől más, illetve, hogy el kell fogadtatnia magát másokkal. Éppen ezért mindig végig gondolja a saját helyzetét, hogy most tényleg ő a fontos-e egy szituációban, vagy példának okáért a pozíciója.

„Nagyon sok olyan embert ismertem, aki elhitte, hogy ő a fontos, majd, amikor leváltották vagy nyugdíjba ment, akkor egyszer csak döbbenten látta, hogy egy senkinek tartják mások.”

Az apaság kihívásaira is kitérnek, amit András különböző módokon élt meg. A '70-es évek közepe óta apuka, de ma már úgy gondolja, hogy első gyerekeinél még nem érett meg az apaságra. „Tényleg, amennyit tudtam, voltam velük, mai napig ők ezt emlegetik is, (…) de valószínűleg görcsös voltam még apukaként.” Időre volt neki is szüksége, hogy ez a görcsösség megszűnjön.

Évek kellettek ahhoz, hogy teljesen megérkezzen az apaságba. A legkisebb gyerekeinél már ő is bölcsen tudott mosolyogni azon, hogy miket csinálnak, illetve mondanak a gyerekek.

Most egyébként az apaság és a nagyapai lét is összemosódik, hiszen a legkisebb gyermeke, a fia jelenleg 12 éves. „Tehát nekem ugye kilencven éves koromig legalább ki kell tartanom” – mondja.

Mindegyik gyermekétől tanul valami újat. Úgy gondolja jót tenne a világnak, ha megtanulnánk a kamasz gyerekek, a fiatalok szemén látni a dolgokat. Ahogy egyre jobban beletanult az apaságba, a harmadik kamaszodó gyereknél már örült neki, hogy „végre, látja, hogy nem a Papa az Isten.”

Ő kamaszként, nem ilyen volt. Nem is kellett, hiszen szülei elfogadóak voltak, arról nem is beszélve, hogy késő kamasz korában a családja épp kint élt Argentínában, amikor ő egyedül hazajött. „Nem lázadtam időben. Szerintem most kezdek.”

Ez szerinte az utóbbi években kezdett megnyilvánulni abban, hogy kimondja, amit gondol. A betegsége (több mint 20 évvel ezelőtt megküzdött a rákkal) óta jött rá, hogy az elfojtás milyen kártékony.

„Egy bizonyos ponton túl, hogy az ember eljut odáig, hogy nem fogok még egyszer megbetegedni azért, mert elfojtok dolgokat. Vagy ha nem is vagyok jó, hát aki elfogad, az elfogad, aki nem, az majd kapcsoljon át egy másik csatornára, vegye meg másnak a könyvét.”

DTK: Elviszlek magammal 9. évad őszi etap 9. epizód: október 29. 22.00 kor a Spektrum Home-on, ismétlés november 4-én 22:00-kor a Spektrum Home-on.