A Samsung TouchWiz az új Windows
A Samsung TouchWiz mindig is egy kritikus pontot képviselt az Android-társadalomban: bár talán kevesebben átkozzák, mint a HTC Senset, az elmúlt években sokkal inkább átok volt, mint áldás. Ez először talán a Galaxy S 3-nál kezdett megváltozni, ahol már az első pillanattól számos szembetűnő változás volt észrevehető a korábbi verziókhoz képest. Sammyék a Galaxy S 4 esetén is követték ezt az utat és legnagyobb meglepetésemre a legújabb TW kifejezetten felhasználóbarátra sikeredett.
A TouchWiz és a hozzá hasonló gyártói skinek segítségével az OEM-ek messziről felismerhető, könnyen megkülönböztethető jegyekkel ruházhatják fel telefonjaikat. A vizuális különbségek mellett számos jóval mélyebb, rendszer szintű változtatás is részét képezi ezeknek a felületeknek: extra funkciók, beállítások, alkalmazások és megannyi olyan dolog kap helyet benne, amit általában nemes egyszerűséggel bloatwarenek hívunk.
A fő problémát sokáig az jelentette, hogy ezektől nem lehetett megszabadulni anélkül, hogy az ember ne rootolta volna a telefont - ami ugye garanciavesztést jelentett abban a pillanatban. Az Android 4.0-val azonban megjelent egy olyan lehetőség, ami lehetővé tette a beépített (előtelepített) appok letiltását, a skinezett launchert pedig már előtte is lecserélhettük. Így gyakorlatilag mindenki saját maga dönthette el, hogy mit tart meg és mit tüntet el.
Nyilván ezek csak a felhasználó által is látott felszíni dolgokat jelentették, de alapvetően megvan a lehetőség arra, hogy a TouchWiz minden extra funcióját megtarthassa bárki és közben a grafikus felületet teljesen átalakítsa. Viszont sokáig nem igazán lehetett felhozni olyan érvet, ami miatt ne lett volna érdemesebb hagyni az egészet és rootolni a telefont, feldobni egy CyanogenMod-ot és élvezni a vanilla Android minden előnyét, mindenféle módosítás nélkül.
A Galaxy S 4 azonban alaposan megváltoztatta a dolgokat: a telefonon található legújabb TouchWiz olyan extrákat tartalmaz, amik miatt kétszer is érdemes meggondolni, mielőtt valaki reflexből száműzi Sammy fejlesztéseit a telefonjáról. Eljutottunk arra a pontra, ahol a TW az ember barátja és nem az ellensége.
Mint minden operációs rendszertől, egy telefonon futó szoftvertől is azt várjuk el, hogy segítse a felhasználót az adott hardver használatának elsajátításában: ugyanúgy, ahogy a Windows használható verziói (nem, a 8 és a 8.1 nem tartozik ide ugyanúgy, mint a Vista) mindig igyekeztek a hétköznapi felhasználó számára fontos dolgokat könnyen elérhetővé tenni, úgy a legújabb TouchWiz is próbál minden lényeges dolgot a lehető legkényelmesebb módon tálalni. Oké, az kifejezetten idegesítő, hogy a Windowshoz hasonlóan minden egyes műveletet valamilyen harsonaszóló követ alapértelmezett esetben, de ez ellen lehet tenni. Azt azonban továbbra sem szabad elfelejteni, hogy Sammyék saját rendszere a hétköznapi felhasználókat célozza, akiket nem érdekel a rootolás, nem igazán érdekli őket, hogy melyik Android fut rajta addig, amíg van Facebook, valamint nem fognak kerneleket cserélgetni szabadidejükben. Ez azonban azt eredményezi, hogy a TW a hardcore Android fanokat valószínűleg továbbra is az őrületbe fogja kergetni. De most hagyjuk ezt a vonalat, mert kivételesen dícsérni szeretném a TouchWizt.
A telefon első indításakor a szokásos fiók-hozzáadósdit követően egyből feljön egy ablak, ahol kiválaszthatjuk azokat a Samsung (Smart) funkciókat, amiket használni szeretnénk. Ezek közé tartozik a Smart Stay, a Smart Scroll, a Smart Pause és hasonlók, amiket később a beállítások között is ki-be kapcsolgathatunk, ha meggondolnánk magunkat. Apropó, beállítások: a Galaxy S 4-en egy új, csoportosított felületet kapott az egész, ahol balról jobbra haladva találunk meg mindent a hétköznapitól az expertig rendezve. Mindenhez tisztességes leírás és magyarázat tartozik, így soha nem kell a sötétben tapogatózni.
Ugyanez igaz a launcher minden pontjára. A TouchWiz remekül visz végig a homescreenek (asztalok) testreszabásának lépésein, a csoportok, könyvtárak létrehozásán, a widgetek elhelyezésén, az alkalmazások átrendezésén. De ugyanilyen leírások segítenek kiigazodni a Samsung saját alkalmazásain is.
Sajnos azonban még mindig vannak olyan tutorialok, amik látszólag a semmiből bukkannak fel anélkül, hogy a mi szemszögünkből nézve bármi okot adtunk volna rá. Ennek oka, hogy a rendszer gyakorlatilag annyi extra funckióval és lehetőséggel lett felruházva, hogy egy óvatlan mozdulattal aktiválhatunk valamilyen szenzor vagy gesture alapú featuret, amire nem is gondoltunk volna. Valószínűleg a felét nem tudnám felsorolni annak, amit a telefon csak ennek a két megoldásnak köszönhetően nyújtott - szinte észre sem vesszük a használatukat, olyan szépen sikerült beépíteni őket.
A kedvenceim azonban továbbra is a mindenféle Smart funkciók maradtak, azok közül is a Stay. Ugye ez már az S 3-ban is benne volt, a segítségével pedig a kijelző egészen addig nem kapcsolt ki, amíg néztük. De ott van még a Pause, ami megállítja a videót, amint félrenézünk, illetve ott van még a Scroll is, ami automatikusan görget, ha elérjük az oldal alját vagy szélét olvasás közben.
Persze ez még mindig nem meríti ki a felét sem annak, amit új TouchWiz kínál: vegyük például az S Translate-et, ami be lett drótozva számos alkalmazásba, aminek köszönhetően azonnal, valós időben képes frodítani. Nem szabad elfelejteni az S Voicet sem, ami hasonló funkciókat kínál, mint Siri, viszont sokkal jobban megérti az átlag ember angolját. A telefon emellett képes különböző szempontok alapján automatikusan albumokba rendezni a fényképeket is, de kapott egy oldalsó másod-launchert is, ami az alkalmazások felett foglal helyet és gyakorlatilag bárhonnan elérhető.
Hasonlóan minden multitaskingra képes operációs rendszerhez, a TouchWizzel szerelt Android szintén lehetőséget biztosít az alkalmazásokat kis képernyőbe félretenni, így minden probléma nélkül mehet a YouTube videó, miközben mondjuk e-mailt írunk.
És itt még mindig nincs vége a dolognak, egyszerűen tényleg annyi funkciót sikerült belepréselnie a Samsungnak, mint annak idején a Microsoftnak a Windowsba. Persze itt is előfordulnak hibák és idegesítő dolgok, de a lényeges különbség, hogy míg a Microsoft a Windows 8.x szériával gyakorlatilag egyre idegesítőbbé és használhatatlanabbá teszi az operációs rendszerét, addig a Samsung minden iterációval egyre felhasználóbarátabbá, egyre jobbá teszi a TouchWizt. Sőt, jelen állapotban azt mondanám, hogy azonos körülmények között a TW fényévekke használhatóbb, mint bármilyen Windows Phone 8.
A Key Lime Pie várható laptop és desktop támogatásával együtt pedig egyáltalán nem lepne meg, ha a Windows szépen-lassan elkezdene teret veszíteni az Android vagy a TouchWiz miatt. Ha ezt az utat folytatják minden esélyük megvan arra, hogy lesöpörják a Ballmer-kompániát - persze ehhez az is kell majd, hogy a megfelelő alkalmazások is elérhetővé váljanak Androidon. De jelen pillanatban a Samsung TouchWiz teljes mértékben készen áll arra, hogy a tabletek mellett érintőképernyős notebookokon is debütáljon - és garantálom, hogy ezerszer jobb felhasználói élményt nyújt majd, mint a Windows 8. Ezt pedig annak köszönheti, hogy egyetlen egységes felülettel rendelkezik, ahol minden kényelmesen megtalálható és elérhető.
Nem kell jobbra-balra húzni az egeret aztán várni, hogy megjelenjen egy nagy sáv, ott megint kattintgatni mire eljutunk mondjuk a Vezérlőpultba: egyszerűen lehúzom a notification bart és ott az ikon. Bumm. Ott vannak a Wuick Settings kapcsolók, amikkel gyakorlatilag 2-3 másodperc alatt ki/be lehet kapcsolni a telefon antennáit, szenzorait, valamint számos extra funkciót. Bumm. Van "Start menü", amit kedvünk szerint testreszabhatunk. Megváltoztathatjuk a teljes "asztaltémát", saját ízlésünk szerint. Egyetlen felület van, ahol minden fut, nincs külön "metro app" és "desktop app". Első felbukkanásakor kikapcsolható a "Smart Screen", ami alapértelmezett esetben KI VAN KAPCSOLVA. És egyéb apróságok, amik miatt a felhasználó úgy érzi, hogy valóban az ő kényelméért fejlesztik az OS-t és nem azért, hogy lenyomják a torkán, mert ez van, ezt kapod...
Emlékszünk még, amikor a Windows is felhasználóbarát volt?