BloodRayne

Kezét csonkolom mindenkinek. Jelen cikkem szereplöje brutális, szexi, börruhát hord, két pengével járkál, és nagyon szeret inni. Aki azt hiszi egy erotikus játékot tesztelek, az nagyon téved. Olyan játékot nem is tesztelnék, mert hát az "ütközne az elveimmel", mert mintha ez a fajta kegyetlenség nem ütközne. Inkább befejezem és nem tartok beszédet az erkölcsökröl. Ez vámpiros akciojáték.

A játék szigoruan külsö nézetben használhato. (Belsöben elég használhatatlan lenne.) A játék föhösét Rayne-nek hivják. Na mintha ezzel sokat mondtam volna, de azért ezt is jo tudni. Ö egy fél-vámpir nö. (Tudjátok, mint W. Snipes a Penge cimü filmben.) Rayne-nel tudunk kaszabolni a kezeire szerelt pengékkel, tudunk irtani a löfegyverekkel, és vért szivni a fogaival és szájával. Azt hiszem nyugodtan kitehetném a cikkemhez a tv-böl már jol ismert 18-as számot piros karikában, ezért csak erös gyomruaknak ajánlom.

Ha ennek ellenére mégis kiprobálod ajánlom, hogy tegyél magad mellé egy vödröt (na vajon miért?). A sztoriján eléggé látszodik, hogy összelopkodott. Van benne a Pengéböl (föhös figurája), van benne a Mátrixbol (lassitások) és már megint az okkultizmussal keverö nácikat kell irtani, na ide aztán tökmindegy hogy melyik játékot irom mert aztán ebböl van böven. Igy a játék egy koktélt fog alkotni (remélem Swimming Pool lesz, mert azt szeretem). Ebben a játékban nem lesznek valami bonyolult szövegek, igy akiknek az angol teljesen kinai azok is kiigazodnak majd rajta. A tutorial rövid, azonban jol bemutatja az alapképességeket. Nem minden képességet tudunk használni ezeket majd a késöbb "belénk kerülö" mágikus erejü tárgyaktol kapjuk meg.

Louisiana mocsaraiban kezdünk. Itt az a fö feladatunk az lesz, hogy minden pályán egy lénygyárto nagy lényt kell elintéznünk. Ezek után német gyárakba kerülünk, amik egyébként Argentinában vannak (csak tudnám miért pont ott). Itt már fö feladatunk az lesz, hogy pályánként mészároljunk le egy G.G.G. (nem SS) tisztet. Késöbb már élöholtakat is irtanunk kell. A fö-fö ellenség maga a G.G.G. feje és egy gonosz istenség (aki állitolag maga a nagy Mephistonak a rokona). Ö ugy néz ki, mint egy tulságosan nagyra nött tüskebokor. A játék sajnos elég lineáris de kaszaboláson kivül lesz olyan munkánk is, hogy robbantsunk fel egy rádioállomást.

Az irányitást jol sikerült megoldania a Terminal Reality-s srácoknak. A pengeváltások igen látványosak, ezekhez képest Penge egy senki. Van egy BloodRage nevü "varázslatunk". Ekkor Rayne vérgözbe burkolozik és belassul az idö és ilyenkor még az eddigieknél is kegyetlenebb vágásokat, mozdulatokat tudunk bemutatni a nagyérdemünek. Ezek a támadásfajták idövel bövülnek minden "szintlépésnél" valami uj mozdulatot kapunk. A BloodRage csak akkor müködik, ha a vérjelzönk feltöltödött, melyet ugy tudunk feltölteni, hogy kaszabolunk a pengéinkkel. Az energiánkat vészivással tudjuk feltölteni. A fegyvereket elég ritkán kell használni, mert általában minden megoldhato a pengékkel. Csak a távoli, vagy nagyon nagy számu ellenfélnél kell ezeket is használni. Rayne-nek van egy csavarhuzo szerü rugása amivel gyengébb falakat vagy ajtokat tud betörni. Vérszivásnál Rayne ugy ugrik a nyakába az embernek, mintha rég nem látott szerelmével találkozna. Ilyenkor persze a nácik üvöltöznek, hogy "Szedjétek le rolam!". De nemcsak nácikat csapolhatunk meg hanem, élöholtakat, élöholt daemitokat is csapra verhetünk annyi különbséggel, hogy ök nem üvöltöznek semmit. A delikvenseket az ellenség és közénk forditva azt élö pajzsnak használhatjuk. A távolabbiakat pedig a Mortal Kombatbol ismerös Scorpion láncával huzhatjuk magunkhoz közelebb. Van auralátásunk, amivel láthatjuk az ellenségeket, még akkor is mikor több fal választ el minket tölük.

A pályák sajna elég egyhanguak ugyanis a pályaszerkesztök elég rosszul végezték a dolgukat. Egy szobában például alig találtam meg a kibontando falat. Az egészben az volt a poén, hogy a szoba vizzel volt telitve. Rayne meg nem kedveli a vizet, ugyanis ez maro hatással van rá, még a bokáig érö is (csak azt tudnám, akkor hogy tud mindig ilyen tiszta maradni).

Lássuk a játék másik nagy erösségét a grafikát. Rendkivül jol visszaadják a kor filingjét. Nagyon darkos a játék hangulata. A hab a tortán persze maga Rayne külsöje. Nemcsak nagyon szexi, hanem a mozdulatai is eszméletlenül jol kidolgozottak. A külsöjéröl még azért annyit, hogy nagyon jo feneke van és bizonyos ugrások, esések után sajnos csak a videokban a miáltalunk igen sokszor megcsodált az utcán és máshol is láthato mellrengést (nem merengést) figyelhetjük meg. Rayne erröl annyit üzen nekünk: "Tul szexi vagyok az áldozataimhoz." Vérszivás közben közel kerül hozzá a kamera (inkább én kerülnék hozzá közel, de nemcsak vérsziváskor) és láthatjuk a ruhájának gyürödéseit. Az introban láthato kegyetlen arcu és a játékban láthato babaarcu Rayne eléggé illuziorombolo. A szörnyek elég rondák a jo értelemben gondolva. Bár a Terminalos srácok már lemondhatnának a Blair Witch Project 1-böl is ismerös daemitejaikrol mert már elég unalmasak. A náci katonák jol sikerültek.