A Google mesterséges intelligencia-chipjei a világűrbe repülnek: a vállalat október 1-jén indítja el a Project Suncatcher program első kísérleti műholdját, amely négy TPU-t, a cég saját fejlesztésű AI-processzorát szállítja. Az űreszközt a Transporter-18 közös küldetés keretében egy SpaceX Falcon 9 rakéta juttatja pályára. A küldetés célja, hogy kiderüljön: az AI-hardver bírja-e a világűrbeli körülményeket, mielőtt a Google léptékesebb orbitális infrastruktúrába kezdene.
Az MVP nevű, hűtőszekrény méretű műholdat nem a Google építette a nulláról: az űreszköz a műholdfelvételezésből ismert Planet Labs gyártmánya, a Google a benne lévő AI-chipeket adta hozzá. Az eredeti terv szerint a cég 2027-ben indított volna két saját műholdat, de a tempó gyorsítása érdekében inkább egy már elkészült Planet Labs-eszközbe építették be a processzorokat. A műhold napelemei mindössze körülbelül 1 kilowatt teljesítményt szolgáltatnak - nagyjából annyit, amennyi egy mikróhoz vagy hajszárítóhoz kell. James Manyika, a Google alelnöke szerint ez elég ahhoz, hogy az űrből alapvető AI-lekérdezéseket szolgáljanak ki.
A teszt szempontjából kulcskérdés, hogy a földi adatközpontokban is használt, nem űrre tervezett chipek hogyan viselik a körülményeket. A kozmikus sugárzás károsíthatja az áramköröket, vagy egyszerűen számítási hibákat okozhat a bitek átfordulásával, a fellövéskor jelentkező rázkódás és a nagy gyorsulás pedig szintén próbára teszi a hardvert.
A legnagyobb kihívás mégis a hűtés lehet. Az űrben nincs levegő, a hő leadására csak a radiátorok alkalmasak, a meglévő űrtechnikai megoldások pedig a mai AI-chipek hőtermeléséhez képest szerény teljesítményt bírnak. A Google megoldása egy hajlékony hőátviteli anyag, amely a chipeket alumínium és réz hőcsövekhez köti, ezek vezetik a hőt egy radiátorba, onnan az űrbe. A műholdon a tesztekhez Gemini modellek fognak futni a TPU-kon, de a hűtés csak nagyjából 15 perces időszakokban bírja a terhelést: ezután a chipeknek le kell állniuk, hogy a radiátor utolérje magát. Az eszköz várhatóan mindössze néhány hónapig működik majd.
A konstellációig még hosszú az út
Az orbitális adatközpontok ötletével a SpaceX és a Blue Origin is foglalkozik, de a számok kemények: a Google munkatársa, Travis Beals szerint egyetlen, 1 gigawattos földi adatközpont kiváltásához körülbelül 10 ezer műhold kellene, és a kilogrammonkénti fellövési költséget is körülbelül 200 dollárra kellene leszorítani, hogy a kalkuláció kijöjjön. Jeff Bezos szerint akár 20 év is eltelhet, mire az űrbéli megoldás olcsóbb lesz a földinél.
A hosszú távú terv egy műholdkonstelláció, amelynek tagjai nagysebességű lézerkapcsolatokkal kommunikálnának - ez valószínűleg külön, drága indításokat igényelne. A 2027-es, két egyedi műholdat érintő fellövések továbbra is napirenden vannak, a Google szerint viszont még évekbe telhet, mire a Suncatcher projektből termék lesz.
Forrás: Ars Technica, The Decoder, TechRadar