D. Tóth Kriszta Kemény Dénessel utazott

3 olimpiai arany, 21 olimpikon sikereinek kapitánya: Kemény Dénes hegymászás helyett természetesen a vízilabda medence bajnokairól, a sikerekről, és persze a szövetségi kapitányság rejtelmeiről beszélget D. Tóth Krisztával vasárnap a Spektrum Home-on a DTK: Elviszlek magammal őszi premier epizódjában. Az utazás során szóba kerül az is, hogy a kapitány hol tart Benedek Tibor halálának feldolgozásában.

Kutyasétáltatás után találkozott Kriszta Dénessel, aki épp életének egy csendesebb életszakaszát tölti. Így, a volt vízilabda szövetségi kapitány a korábbi rendkívül feszes életritmusához képest ráérősebben tudott jelen lenni a beszélgetésben. A róla és a legendás csapatról szóló, A nemzet aranyai című film tavaszi bemutatója óta jó néhány hónap eltelt, de a nyári forgatás idején még mindig telt házzal vetítettek a mozik. Ez még a sikerekhez szokott volt kapitányt is meglepte. „Közeledünk a 100.000. nézőhöz. Dokumentumfilmben ez elképzelhetetlen. (...) A mindennapokban az elismerés még mindig maximális. A film utat tud mutatni a szárnyait bontogató, inspirált, magában bizonytalan tehetségeknek. Az álmaid, víziód, elérhető!" – mondja Kemény Dénes az autóban, majd hozzáteszi: „Sok fiatal életében érkezik törés, miután elfeledi a nagy célokat és terveket. Ha a Himaláját akarod megmászni, ne a Tátralomnic legyen a célod." A menet közbeni cél átkalibrálás nem tetszik neki.

A beszélgetés a legismertebb és legeredményesebb szövetségi kapitány sikerének titkára terelődik, a riporter felveti, hogy a szakmai felkészültség és személyiségbeli adottságok mellett talán az különböztette meg Dénest a többiektől, hogy minden egyes játékosát szerette, a csapatot tehát ez a szeretetkapcsolat tehette naggyá. A felvetést Kemény sem vitatja: „Én nagyon igyekeztem, hogy olyan játékosom ne legyen, akit nem szeretek. Nem vagyok színész, nem tudom eljátszani, hogy szeretem. Nagyszerű élsportolók is vannak, akiknek vannak olyan tulajdonságaik, hogy nehéz őket szeretni. Én nem akartam, hogy azt érezze a játékosom, hogy nem szeretem... Igen, minden játékosomat szerettem, de tudtam kritikus is lenni; tehát az erényeivel és hiányosságaival együtt."

Amikor D. Tóth Kriszta az édesapjával, Kemény Ferenc utánpótlásedzővel való kapcsolatáról kérdezi, Dénes elmeséli, hogy a papa 92 éves, jó karban van. „Fecsó bácsi" igazi élő legenda, sportember, vízilabdázó, utánpótlás-nevelő. Dénes 3 éves volt, édesapja pedig 25, amikor magukra maradtak, miután elváltak a szülők. Fecsó világának középpontjában onnantól Dénes állt. A férfi aktívan vízilabdázott, közben dolgozott a MÁV-nál mérnökként, de igyekezett a fiát úgy nevelni, hogy minél többet tudjanak együtt lenni. Dénes elmondása szerint az apja szavaiból, tetteiből, viselkedéséből merítette a mintát az élethez, az edzőséghez.

Kemény Dénes aztán maga is az edzői pályára lépett a játékosévek után. Az olaszországi Como csapatánál trénerkedett, amikor beadta pályázatát a szövetségi kapitányi posztra. Elmondása szerint, mindig egyfajta kétséggel közelítette a kihívásokat, mintha nem hitt volna a saját sikerében. Korábban azt mondta, hogy ha tudta volna, hogy elnyeri a megbízást, nem biztos, hogy beadta volna. Addigra a család már 10 éve Olaszországban élte csendes, polgári életét, Dénes az edzőség mellett állatorvosként dolgozott. Meg is lepődött, amikor megválasztották. „Nem lehetett már azt mondani, hogy vicc volt" mesélte derűsen. Így aztán 97' januárjában videókat, statisztikákat szerzett be és gőzerővel készülni kezdett. Határozott elképzelése formálódott, hogy mire van szükség ahhoz, hogy a magyar csapat ne csak pontszerző, hanem dobogóesélyes legyen. Hitt a stratégiájában, amely meghatározta, hogy mire kell fókuszálni, mi kell a taktika, a kondíció, a frissítő edzés mellé.

Sok jó képességű, jó tudású játékos került a közelébe, köztük kiemelkedő tehetségekkel, akik helyet követeltek maguknak, de ezen felül Kemény Dénes mindig olyan sportemberi kvalitásokat, adottságokat keresett, amelyek megkülönböztették őket a többiektől. Amikor Kriszta arról kérdezi, hogyan bírta a nyomást, ami a válogatott kerethirdetéseket kísérte, Dénes azt mondja, ezekben az időszakokban igyekezett elbarikádozni magát, nem azokkal foglalkozni, akik mindenfelé tippeket, tanácsokat osztogattak – hiszen a döntések következményeit is neki, a kapitánynak kellett viselnie. „Ha a legjobb barátom, aki edző kollega, a legjobb tudása, a hite szerinti tanácsot adja, a legjobb indulattal, én megfogadom, és rosszul sül el: a büdös életben nem tudom meg, hogyha magam döntöttem volna el, mi lett volna. Én vagyok megbízva, az én eredményem lesz. Barikádok mögé bújtam. 10 évet tudtam öregedni, az utolsó héten, amikor vágták a centit, hogy ki lesz a 13-as keretben. Az utolsó napokban nem volt tanácsos hozzám szólni" mondta. Kriszta rákérdez, hogy milyen volt Dénes családjának ez az időszak? „Nagyon örültek, amikor London után lemondtam" érkezik a válasz.

Arra a kérdésre, hogy hogy volt-e olyan pont, amikor a feleségének elege lett, mert keveset kapott belőle a család, rávágja: a vízilabda kapcsán nem, a felesége mindig elfogadta férje szenvedélyét a sport iránt. Dénesnek két házasságából 3 gyermeke van, Márk 17 éves, a nagyok, Kristóf és Viktor 30 felettiek. Kristóf viszi tovább a vízilabda szerelmet és edzőként, a BVSC-ben, már vannak sikerei, a junior VB-ben 3 játékosa van, akiket ő edz évek óta. Apja büszke rá, de objektíven is azt gondolja, hogy van szeme, tehetsége a játékhoz. A fiú még csak 13 éves volt, amikor Dénes szövetségi kapitányként számításba vette a véleményét. Kristóf tologatta a mágnestáblán a figurákat, addig-addig, míg kitalált egy emberelőnyt.  A figurát Dénes csapata behozta a taktikai játékba, kipróbálták, picit módosították, végül az athéni győztes gól ebből az emberelőnyből született. Odahaza nem csak azokat a meccseket látta, amit a tévénézők, hanem VHS-en a világ minden meccsét. Először folklór dolgokat vett észre, hogy mit kiabált egyik játékos a másiknak. Volt hozzá érzéke. Sok mindenen múlik, hogy kiből mi lesz. Sokszor csupán egy szavazaton. „Engem is egy szavazattal választottak meg kapitánynak. Ha valaki másképp szavaz, akkor Olaszországban élnék".

Még visszajár néha Olaszországba. Erről azt mondja: „Amikor Comoban vagyok nem a város szépségében gyönyörködöm, hanem a barátaimmal találkozom. Emberi vonzalomban vagyok, nem mitikus vonzalomban, hogy milyen gyönyörű hely." Dénes átmentett pár dolgot az olasz mindennapokból. Például rendszeresen főz. „Az állatorvosok tudnak főzni." jelenti ki meglepően. Ez abból jön, hogy a betegségeket megelőzendő a kényszervágásban részt vettek, gyakran volt a hűtőben alapanyag. Aki épp ügyeletes volt, az hozta a friss húst a bográcshoz. Ott, a bogrács mellett viszonylag hamar megtanult főzni. Emellett vadászott is, mivel a vadászatokon csak férfiak vannak, ezért ott is az is megtanul, aki korábban nem tudott.

Kemény Dénes keze alatt három olimpián összesen 21 emberből lett bajnok. A névsort pedig még mindig hiba nélkül sorolja a kapitány. Sajnos Benedek Tibor hiányában már csak 20-an vannak. Mindannyiuk életét továbbra is nyomon követi. A játékosokból többen edzők, kapitányok lettek. „Nem tudták kikerülni kéréseimet, javaslataimat. Mára nincsenek javaslataim, válaszaim vannak, ha vannak kérdések. Mind a 21-nek hálás vagyok életem végéig."

A beszélgetésből természetesen nem maradhatott ki a fájó kérdés: hol tart a kapitány Benedek Tibor elvesztésének feldolgozásában. Kemény Dénes egyik kedvenc játékosáról, volt csapatkapitányáról és szövetségi kapitányi utódjáról azt mondja: „Sok félmondat nem publikus, mert nem tartozik másra, csak ránk. Mindenki megszenvedte, ő, családja, barátai, játékostársai, én is. Arra koncentrálok már, hogy öröm és humor pillanatok jussanak eszembe vele kapcsolatban. Önvédelemből, és az ő emlékét is így őrzöm."

DTK: Elviszlek magammal 9. évad őszi etap 1. epizód: szeptember 3. 22.00 kor a Spektrum Home-on, ismétlés szeptember 9-én 22:00-kor a Spektrum Home-on.