Hétfői epikus dallamok - amikor két világ találkozik

Elhatároztam, hogy végighallgatom az összes albumot, amely a zenei kollekcióm részét képezi. Ez egészen addig tűnt jó ötletnek, amíg az ötödik nap vége felé még mindig az A betűnél tartottam - ez az átka, ha hirtelen az ember ölébe hullik pár évnyi State of Trance adás. Lényeg a lényeg, gondoltam, hogy kihasználom a Google Playboy Music Instant Mix funkcióját, hogy valamelyest elkerüljem a monotonitást - meg bíztam benne, hogy bedob egy-két olyan dolgot, ami igazán tetszeni fog. És ismét nem csalódtam a nagy testvérben.

Sajátos zenei ízlésemnek köszönhetően elég szabadon mozgok a különböző stílusok között, de az olyan dalok, melyekben az elektronikus és a "valódi" hangszeres elemek zseniális módon találkoznak, mindig kiemelt figyelmet kaptak. Így történt, hogy valamelyik mix-be belekeveredett Eco és Eller van Buuren közös szerzeménye, a My Name is You(th).

Gyors gugli, és hamarosan rájöttem, hogy a név egyezése családi köteléket is jelent. Még egy kis kutatás, és hamarosan szembejött a teljes lista, amelyet bátyjával, Armin-nal együtt szerzett dalokat tartalmazza. Ezek közé tartozik többek között a Coming Home, amely egyszerűen epikus.

Az élő változat választása szándékos, mert bár kiesnek az ütemből, egyszerűen fantasztikus látni, hogy egy alapvetően elektronikus zenéből álló koncerten milyen hangulatot tudnak teremteni.

Ezen felbuzdulva gondoltam áskálódok még egy kicsit, és sikerült rábukkanni a "szomszéd", Paul van Dyk egy élő előadására, amelynél a csavart a szimfonikus kíséret jelentette. A For An Angel című örökzöld (azt hiszem nyugodtan nevezhetjük így) ebben az új fűszerezésben és megvilágításban talán még zseniálisabb, mint a "rendes" változatok.

A végére pedig egy hazai, valamint egy külföldi darabot szeretnék még bemutatni, melyek elsősorban zongorára építenek. A Drum & Piano Project munkáját Julia Carpenter dobta fel egy kicsit, míg a külföldi produkciót nem rég mutatták, így sajnos nem sokat tudok mondani róla.