A Sirenia ízelítő fülgyötrője

Sirenia

Korábban is illettem már szép szavakkal a norvég-spanyol származású Sirenia csapatát, s úgy érzem ezúttal sem sikerül lenyelnem egészen kritikus hajlamomat. Mint tudjuk, kedvenc Morten Velandunk január 21-ére igazította a The Enigma Of Life címmel megáldott lemez jövő évi debütjét. A Nuclear Blast művekkel karöltve működő önjelölt géniusz most éppen legújabb bűntéteménye előtt egy hónappal az intenzív promocionálás fázisánál jár az előkészületek terén.

Ez utóbbi nem mást takar, mint egy kis kóstolót a friss albumról, mely meghallgatható a banda myspace-oldalán. Pár próbálkozás után mit ne mondjak hmm… frenetikus érzés, amikor már két éve várom, hogy Morten komát lehúzhassam megint és valóban B-kategóriás plázagót tilinkózást alkot!

Előszöris irgum-burgum a Nuclear Blastnek. Hiába zsong itt is a szimfonikus aláfestés, a hangolás nyomába sem ér a Dimmu Borgirral elkövetett már-már túlzottan a helyén lévő produkciójuknak. Vagy Morten már annyira penge, hogy a klasszikus hangszereket is bevállalta, ha máshogy nem merte, hát hadd szóljon szintiről? Mint az mindig is a Sirenia gyenge pontja volt, ez a dal is meglehetősen élettelen. A jól bevált konvencióktól egy perce sem tér el. Akad benne kicsi digitális trükk, gitárszóló, meg ami kell. Meg ami nem! Ailyn. A spanyol X Factor üdvöskéje is már öreg barátosném, ugyanis tehetségtelenségén a 2009-es, első Sirenia kísérlet óta előszeretettel köszörülöm a nyelvem. Tulajdonképpen, ha nem volna masszívan szerelmetes saját kislányos fejhangjában valószínűleg tisztességes orgánummal rendelkezne. Másfelől, amikor még X Factoros korszakában az Evanescence My Immortalját énekelte… á, sosem bocsátok meg neki, ha jó útra tér, akkor se! A The End Of It All is csak egy bizonyíték arra, hogy Morten kiégett és a gótosdi sablonokba fulladt. Mindenestre aljas kritikusként várom a 2011-es megjelenést!