Samsung Galaxy S Plus - ha kevésbé hajlassz a kompromisszumokra

Személy szerint nem igazán értettem, miért került kiadásra a Galaxy S Plus, főleg, hogy a Galaxy S-nek a nagy nyugaton millió alternatív kis- és nagy testvére van (például a Fascinate, vagy az Epic 4G). A specifikációkat nézve kezdett kitisztulni a kép, hiszen a 4”-os kijelző, valamint az 1.4GHz-es processzor jó vételnek tűnik, ráadásul már 94.000 Forint alatt be lehet szerezni a GT-i9001 névre hallgató okostelefont.

Külsőre teljes mértékben megegyezik elődjével, ugyanaz a letisztult, egyszerű arc tekint ránk. A vezérlést egy hardveres, valamint két kapacitív gomb segíti, melyek a Samsung eszközein standard-nek tekinthetőek.

Jobb oldalt felül foglal helyet a Power gomb, bal oldalt találtjuk a hangerő szabályozó gombokat. A töltő, valamint az USB kábel csatlakozója a telefon tetején foglal helyet, a 3.5mm-es jack csatlakozó társaságában. A szürke csík remekül megtöri az amúgy egyhangú fekete keretet, lekerekített formájának köszönhetően még ergonómikusabbá is teszi a telefont.

Az első meglepetés a telefon hátlapjának vizsgálatakor ért: hasonlóan az elődjéhez, az S Plus alapmodellje sem rendelkezik vakuval (nem tudom, egyes régiókban készült-e ilyen alternatíva). Sajnos az átlós csíkozás csak dizájn, semmilyen csúszásgátló funkcióval nem rendelkezik.

Ellenben a hátlap könnyen megadja magát, a “motorháztető” alatt hamar a szemünk elé tárul a microSD kártya, valamint a SIM kártya helye is. Mint az a képeken is látszik, a memóriakártya gond nélkül cserélhető, míg a SIM kártya behelyezése is egyszerűen kivitelezhető bekapcsolt állapotban is, azonban a kivételhez már kénytelen voltunk eltávolítani az akkumulátort.

A hátlapot védő fólia ennél már több bosszúságot okozott, nagykából az 5. zsebretétel után már lejárt közel a harmada, így sok hasznát nem vettem a továbbiakban. De a hátlap karcállónak bizonyult, igaz, én nem szoktam semmit a telefon mellett tartani zsebben.

Elérkezett az igazság pillanata: a telefon viszonylag gyorsan bootol, a művelet maximum 25 másodpercet vesz igénybe, bár a specifikációk láttán egy árnyalatnyival gyorsabbnak hittem. Mint a legtöbb esetben, most is a TouchWiz felület fogad minket, valamint a Samsung Hub-alkalmazások armadája, kiegészítve az AllShare funkcióval.

A beállításoknál jóval szerényebbek a lehetőségek, mint az S II esetén. Személy szerint nem értem, hogy a Motion miért szorult ki a repertoárból, főleg, hogy girszkópon kívül semmit nem használ a funkció. Talán egy kicsit kompenzálta volna a vaku hiányát, valamint a meglepően gyenge hátsó kamera okozta csalódottságot. Na de mindegy, sok extra beállítást nem kaptunk, jórészt csak a standard Android nyújtotta lehetőségek álltak a rendelkezésünkre. Extraként kiválasztható, hogy a fényerő-szenzor segítségével automatikusan állítsa a kijelző fényerejét, ami inkább este bizonyult hasznosnak, mint fényes nappal.

A kijelzőn megjelenő színek szépek, élénkek, a piros az piros, erre nem lehet panasz. Alvó állapotból egy kis késéssel ébred a telefon, ez elsőre talán bosszantó lehet, de hamar meg lehet szokni (bár én rendszeresen kétszer nyomtam meg a Home gombot). A kijelző viszont gyorsan reagál, és pontos. Az egyetlen problémám a kapacitív Back gombbal volt, amely elhelyezkedéséből fakadóan párszor útban volt - akaratlanul is rányomtam, miközben a hüvelykujjammal nyomogattam a képernyő tetejét. Ez nem igazán róható fel tervezési malőrnek, hiszen mindenki egyedi fiziológiával rendelkezik, így nem lehet mindenkinek megfelelő telefont gyártani.

A lockscreen azonban rendszeresen megkeserítette az életemet: hasonlóan az S II-höz, itt is “arrébb kell tenni” az “üveglapot” a feloldáshoz, ám az S Plus esetén ez ténylegesen a képernyő széléig, és azon túl “tolást” jelent. Nem igazán sikerült elsajátítani a technikát, nem egyszer 2-3 próbálkozás árán sikerült csak feloldani a zárat.

Ami a méretet illeti, talán sikerült a pont optimálisra belőni a dolgot. Kényelmesen elfér mind állítva, mind két kézben fektetve játék közben. Nincs szükség ujjperc-toldókra sem, hogy átérjük a képernyőt, így valóban kényelmes a mindennapi használat során. Nyilván a 0.5” különbség nem csak külsőleg, de megjelenítésben is érezteti magát, de valamit valamiért.

Ami számomra még meglepő volt, az a RAM gyors fogyása. Gyanítom, hogy valamelyik általam telepített program igyekezett Windows módra felélni a fellelhető erőforrásokat, de előfordult, hogy 70Mb alá is sikerült süllyednie - persze ettől még zavartalanul működött a telefon, csupán szembeötlő volt, mintha kevésbé akarna engedelmeskedni. De egy gyors taskkill után ismét rendben volt minden, és folytathattam a nyüstölést. A telefon egyébként 512Mb RAM-mal büszkélkedhet, mellyel tökéletesen beilleszkedik a középkategóriába.

Amit sajnáltam, hogy nem a Galaxy S II-ben található zenelejátszó kapott helyet, hanem a standard, jóval funkciószegényebb 2.3-as Android lejátszó. Amivel annyi gond nincs, csupán az equalizer hiánya. De ezt meg lehet oldani harmadik féltől származó (pl. PowerAMP) lejátszóval.

Sajnos videólejátszás terén a 720p megizzasztja, viszont az átalgos XviD, DivX nem okozott gondot. A hang a megszokott telefonos minőségnél egy fokkal jobb, a kép teljes mértékben kielégítő.

Viszont meglepő eredményt mutatott Flash tartalom megjelenítése során: a tesztalany ismét a Farmerama nevű játék volt, melyet kifejezetten jól kezelt, figyelembe véve a folyamatosan megjelenő animációk és objektumok számát. Igaz, a RAM hamar elfogyott (~5 perc), de addig telefonhoz képest dicséretesen küzdött. Talán egy fokkal jobban is, mint az S II.

Nem hozott szégyent magára a játékok területén sem, minden Market-ről telepített game gond nélkül futott, a kezelhetőséggel és a megjelenítéssel sem volt gond.

A fájó pontot a kamera hozta. Míg videók területén a mobiloktól elvárható minőséget hozza, fényképezés terén sajnos nem tudtam megbékélni a képességeivel. A vaku hiánya érezteti magát, félhomályban, sötétedéskor már nem készít használható képet. Napsütésben, nappal is tud érdekes eredményt produkálni, de többnyire kielégítő képeket készített - ugyan itt is előfordult némi pixelesedés helyenként.

A digitális zoom-ot pedig, mint bármely kompakt gép esetén is, felesleges használni. Aki mégis szeretné, 4x nagyításig áll rendelkezésére a telefon. Számomra a legnagyobb csalódást ez okozta a telefonban. Az előlapi kamera a maga VGA felbontásával pontosan arra jó, amire ki lett találva: videótelefonálsára - női felhasználók esetén akár sminktükörként is használható.... :)

Az 1.650mAh-s akkumulátorral gond nélkül kihúzza egy napig, 4-5 óra aktív használat mellett. Egyszer valamelyik programnak sikerült beragadnia, és a folyamatos GPS pozíció-keresés 4 óra alatt elintézte a ~60%-os töltést, ami kellemetlenül érintett, de az én saram volt. Egyéb eset nem volt hasonló beragadásokra.

Összességében elmondható, hogy a Galaxy S Plus egy remek telefon, ha valaki nem akar ~120-130.000 Forintot áldozni egy Android-ra, de túlzottan nem hajlik a kompromisszumokra sem. Sajnos sokkal lejjebb nem szorítható az ára, hiszen a Galaxy Ace jóval szerényebb arzenállal várja a középkategóriában, viszont annál többet ér az S Plus. Még ha nem is ennyivel, de határozottan megéri az extra királyokat. Még ha ez azt is jelenti, hogy le kell mondanunk a vakuról (efelett egyébként nem tudok napirendre térni máig sem). Nálam átment a “vizsgán”, igaz, csak egy erős 4-es alával.

A készüléket a Samsung magyarországi képviselete bocsájtotta rendelkezésünkre.